Ferencváros, 1977 (1-2. szám)
1977 / 1. szám
„MINDENNAP BIZONYÍTANUNK KELL!” Elmondta: Oravecz Ferenc, a IX kerületi munkás őrzászlóalj parancsnoka Hatodik éve annak, hogy a IX. kerületi munkásőrzászló- alj parancsnoka lettem, örültem a megbízásnak. Ennek több oka is volt. Tizenöt éve már a kerületben lakom, és tudtam, hogy itt a lakosság mintegy 65 százaléka munkás. Én is munkás vagyok. Mielőtt hivatásos pártmunkás lettem volna — annak éppen tavaly volt harminc esztendeje —, Diósgyőrben a Lenin Kohászati Műveknél dolgoztam géplakatosként. Egy másik oka az örömömnek az volt, hogy tudtam erről a kerületről: hogy sok itt a legjobb értelemben vett lokálpatrióta, akik különmunkára, áldozatokra is képesek a kerületükért. Ugyanakkor nem kis várakozással néztem az elkövetkező hetek és hónapok elé. Az új beosztásba kerülőt mindenütt egy fajta, majd meglátjuk” véleménnyel fogadják, amit én nagyon természetesnek tartok. Az embernek mindennap be kell bizonyítania a mások és önmaga számára, hogy arra a helyre való, amelyre kinevezték, és ez különösen áll az újonnan érkezettekre. Kezdeti bizonytalansági érzeteim aztán nagyon hamar feloldódtak attól, hogy a kerületi pártbizottság teljes bizalommal fogadott, és maximális segítséget adtak a beilleszkedésemhez. Ez megkönnyítette legelső munkámat, a kapcsolatok kiépítését az üzemi pártbizottságokkal, pártszervezetekkel, a kerületi gazdasági vezetőkkel és nem utolsósorban a parancsnokokkal és a munkásőrökkel. Az elvi, politikai feladat ebben a kerületben is ugyanaz volt, mint a többi munkásőr- egységnél. Fegyvert bíztak - ránk, amellyel a legnagyobb szaktudással kell bánnunk, és ami a fő, mindig és mindenkor tudnunk kell, hogy fegyveres szolgálatunkra miért, mikor és hol van szükség. Vagyis a parancsnokságunk legelső feladata a megfelelő politikai tudat és érzet állandó magas fokon tartása a pártszervezetek nevelő és szervező munkájával közösen. .Ebben különösen hagy a szerepük és a feladatuk azoknak az elvtársainknak, akik húsz éve, a kezdettől a munkásőrség tagjai. Kerületünk e tekintetben is erős. A jubileumi ünnepségen állományunk csaknem egyötöde vehette át a húsz éve szolgálatot teljesítőknek adományozott kitüntetést és emlékplakettet. ök, a legrégebbiek értik legjobban a munkásőrség helyét, szerepét, szükségességét. Ők a legszilárdabbak és a legjobban elkötelezettek. Az ő tulajdonságaikat kell átadnunk a fiatalabbaknak. Hat éve jó néhány körülmény nem kedvezett a munkánknak. Meg kellett erősítenünk parancsnoki állományunkat. Űj, fiatal hivatásos parancsnokok kinevezését kellett kezdeményezni. Ez megtörtént. Egyidejűleg nagyon gyorsan rendbe kellett hozni alegységeink elhelyezési körleteit, amelyek közül néhány nemcsak a szolgálatok megfelelő teljesítésére, de a fegyverek és a ruhák tárolására sem volt alkalmas. A rendes kiképzési és gyakorlási feladatokon túl ezek rendkívüli feladatok voltak, és nem is kicsik. Ekkor mutatkozott meg igazán az, hogy mire képesek a ferencvárosiak. Munkásőreink társadalmi munkát vállaltak, a vállalat- vezetőségek és a pártbizottságok pedig más módon segítették körleteink újjáépítését. Különösen nagy támogatást kaptunk a Vegyiművek és a ZÖLDÉRT pártbizottságaitól, de szinte kivétel nélkül mindegyik más pártbizottságtól és vállalatvezetőségtől is, amelyeknek a területén mun- kásőregység működik. Kiképzési és fejlesztési feladatainkat a kerületi párt- bizottsággal együttműködve, teljes tervszerűséggel valósítottuk meg. Kidolgoztuk az állomány építésének, fejlesztésének ötéves tervét 1972- től 1977-ig. Ezt megvalósítva, munkásőrparancsnoka- ink mintegy 94 százalékát 3 hónapos iskolarendszerű kiképzésben részesítettük. Előrehaladásunk egyik fokmérőjének tekintettük, hogy miképpen tudjuk csökkenteni a kiképzéseink miatt korábban óhatatlanul mutatkozó termelési munkaóra-kiesést. Felajánlottuk, hogy évenként századonként és üzemenként mintegy 2000—2400 munkaórát pótolunk. Ez a tavalyi évre kerületi viszonylatban már elérte a 9500—9800 órát. Sok millió forint értéket alkotva a népgazdaságnak, a munkaidő alatt igénybevételt már mindössze 13—14 százalékra csökkentettük. A múlt év végére lényegében befejeződött körleteink korszerűsítése. Ez nem azt jelenti, hogy e téren a továbbiakban nincs tennivalónk. Egyrészt tovább szeretnénk fejleszteni körleteink kulturáltságát, másrészt bővíteni oktatási eszközeinket, korszerű berendezésekkel, makettekkel, metszetekkel, falitáblákkal és más tárgyakkal. Volt még egy jelentős célkitűzésünk, amelyben úgy érezzük, hogy jól haladunk. Nevezetesen, hogy a munkásőrségben is létező, sőt igen hatékony szocialista versenyben a kerületünk is jól szerepeljen. Az egység ugyanis 1964-től több éven át sajnos, az utolsó helyen volt. A hetvenes évek elejétől ebben is ki akartunk mozdulni a holtpontról. Kiképzési munkánkkal el is értük, hogy 1974-ben egy hellyel előbbre kerültünk, 1975-ben már jóval előbbre léptünk, tavaly pedig már elismeréssel illette munkánkat a budapesti mun- kásőr-parancsnokság. Az eredményekre alapozva, az eddigieknél is igényesebb tervet készítettünk az állományépítésre 1982-ig, amelyet a párt-végrehajtóbizottsága december 23-i fogadót el. A folytatás pedig: felmérés készül az 1981-ben várható helyzetről. Pontosan rögzítjük, hogy akkor ki fog tartalékállományba kerülni. Ugyanakkor azt is megszabjuk, hogy ki kerüljön a helyébe. Ezt név szerint természetesen nem tudjuk. De azt igen, hogy a szervezést honnan és milyen beosztású elvtársakra irányítjuk. Ez igen lényeges, mert ezzel testületünk munkás jellegét meg tudjuk tartani. Munkánkhoz és a felelősség vállalásához nagy biztonságérzetet ad az a tudat, hogy ismerik munkámat, elismerik türekvéseimet. így valóban bátran lehet kezdeményezni. Az így végzett közös munka pedig bizonyára meg fogja hozni munkásőrségünk további fejlődését, erősödését. Lejegyezte: PACSAY VII.MOS FERENCVÁROS TV épgazdaságunk nagyon sokat vár a mezőgazdaságtól, az élelmiszeripartól: színvonalas hazai élelmiszer-ellátást, s kiválóan exportálható árukat, devizamérlegünk javítását. A külföldi piacokon általában kapós a magyar hús, hús- készítmény, szívesen vásárolják a KGST-országok, jó vevők a nyugati s a fejlődő országok is. Nagyon sokat áldozunk az állattenyésztésre, a húsiparra egyaránt. Kiváló árukat szállít A Állatforgalmi és Húsipari Tröszt igen jelentős vállalata dolgozik a Ferencvárosban: a Budapesti Húsipari Vállalat. Ezt két adat pontosan szemlélteti, a negyedik ötéves tervben e vállalat adta az iparág termelésének egy harmadát (!), exportjának 16—20 százalékát. A hetvenes évtizedben a BHV-nál is egyértelmű lett a követelmény: a színvonalas hazai ellátás, s az eredményes export csak korszerűbb, gazdaságosabb munkával érhető el. Hiszen — hogy most csak a kivitelnél maradjunk —, a világpiaci követelmények szinte napról napra változnak, az árak mozognak, a verseny éles, csak a legjobbak, a legrugalmasabbak képesek e „harcból” győztesen kikerülni. Győztesen, vagyis a legtöbb hasznot hozva a népgazdaságnak. Az iparág vezetői időben felismerték, hogy a magasabban feldolgozott termékeké a jövő. (Az elmúlt öt esztendőben csökkent az élő marha—marhahús, élő sertés—sertéshús kiviteli aránya, nőtt a késztermékeké, 1975-re: 60—40 százalékra!) Mi mindent tett a korszerű, gazdaságos export- struktúra kialakításáért a Budapesti Húsipari Vállalat? Sokat! S most elegendő csak a végeredményt közölni. Köztudott, hogy a termékek exportjának alapvető feltétele a magas minőségi színvonal, a kifogástalan megmunkálás, a gondos előkészítés s a pontos szállítás. A BHV a nagy követelményeknek megfelelő, a külkereskedelmi vállalat, a Te- rimpex véleménye szerint versenyképes, kiváló árukat szállított külhoni megrendelőinek. Fejlesztéssel, hatékonyabb munkával A miértre, a hogyanra . most keressük meg a választ. Elöljáróban meg kell i
