Ferencváros, 1977 (1-2. szám)

1977 / 1. szám

állapítani, hogy a BHV sem „ideális” körülmények kö­zepette végezte munkáját. Hiszen köztudott, hogy a hetvenes évek első harma­dában romlott a tőkés ér­tékesítés lehetősége, akado­zott a hazai alapanyag­ellátás is. Milyen munká­val igyekeztek hát ellensú­lyozni ezeket a gátló ténye­zőket? Fejlesztéssel. Az egész iparág — az exportstruktú­ra javításáért is! — komoly beruházásokat valósított meg. Ez időben a BHV 533 millió forinttal gazdago­dott, s rekonstrukciói, új lé­tesítményei hozzájárultak az eredményesebb export­hoz. (Különösen fontos volt a sonkakonzervüzem re­konstrukciója, a kispesti exportvágóhíd egy részé­nek megvalósítása, az ex­portmarhahús előkészítő és rakodóüzemének korszerű­sítése, a szalámigyár új hű­tőgépházának megépítésé.) Emellett nem jelentéktelen áz az összeg (694 millió fo­rint), amelyet részben el­használt, öreg eszközeik fenntartására fordítottak. Csökkenő létszámmal, nem könnyű közgazdasági hely­zetben érték el, hogy ter­melési értékük több mint 101 százalékra, exportjuk az eredeti elképzelésekhez képest 156 százalékra nőtt. Vagyis az eredményeket döntően a jobb, szervezet­tebb, hatékonyabb munká­val érték el. Nagyok a mostani öt esz­tendő feladatai is. A terv­törvénynek megfelelően csökken az élőhúskivitel (1975-höz viszonyítva 1980- ra 57 százalékra), míg je­lentősen nő a készítmények exportja (184 százalékra.) ' Korszerűen, gazdaságosan ENNIVALÓ­EXPORT A BHV: versenyképes a világpiacon A vállalatok most sem dol­goznak gondok nélkül, hi­szen a világpiaci viszonyok még nem módosultak szá­munkra kedvezően, az új felvásárlási és termelői árrendszer kedvező hatását még csak később érezteti. A Budapesti Húsipari Vállalatnál is egyértelmű a teendő: a korszerű terme­lési és exportszerkezet ki­alakítása igényli a tudó-, mányos megalapozottságot, a céltudatos műszaki fej­lesztést, a hatékony tech­nológiai munkát, a jó fel- készültséget, a szakmát is­merő, szerető munkás- és vezetői kollektívát. Az emberi minőségért A BHV az ötödik ötéves tervidőszakban mintegy egymilliárd forintot fordít beruházásokra, fejleszté­sekre. Ennek hozzávetőleg hetven százalékát a terme­lés. a gazdálkodás, a haté­konyság, az áruminőség, az exportképesség fokozására — gyártóvonalakkal, gé­I pekkel. berendezésekkel. Mi valósult meg eddig e cé­lokból? Kifejezetten kiviteli célokat szolgál a kispesti exportvágóhíd beruházásá­nak folytatása, vagy a do- bozsonkaüzem szociális épületének befejezése. De ez utóbbi már más beru­házási területre visz min­ket. A jó munka fontos fel­tétele a jó munkakörül­mény, a színvonalas szociá­lis ellátás. A BHV beruhá­zási forrásainak mintegy tíz százalékát kívánja a biztonságos munkavégzésre, szociális létesítményekre fordítani, (öltöző, fürdő, melegedő — vagy például: a IX. kerületi tanáccsal kö­zösen 280 személyes gyer­mekintézményt építenek.) A Budapesti Húsipari Vál­lalatnál tehát nagy hang­súlyt helyeznek a legfőbb termelési tényezőre: az em­berre! Térjünk vissza „fogal­mainkhoz”: jó felkészültség, szakmát ismerő, szerető munkás- és vezetői kollek­tíva — nélkülük semmilyen ga-dasági, exportcél nem érhető el. Ezért a BHV-nál nagyon sokat tesznek az emberfők kiműveléséért. Vezetőik továbbképző tan­folyamokon tabuinak, kö­zépkádereik, munkásaik is­meretfelújító-korszerűsítő tanfolyamokon vésznek részt. Célul tűzték 800 fős szakmunkásgárdájuk lehető megduplázását — vállalati tanfolyamok útján. Ily mó­don is törekednek az ered­ményesebb, korszerűbb ter­melésre. Első a hazai ellátás A mostani ötéves tervben komoly exportfeladatok várnak a BHV-ra, különö­sen a húskészítmények, a dobozolt áruk terén. Ugyan­akkor meg kell birkózniuk a hazai teendőkkel, pél­dául az olcsóbb áruk ter­melésének fokozásával. (A kerület lakói is meggyő­ződhettek, hogy a hazai el­látás színvonala sokat ja­vult. Ez az árubőség in­dokolja, hogy feleslegeinket mmél jobban érvényesítsük a külpiacokon, így azokhoz a rubelekhez, dollárokhoz jutva, amelyek az „enni­valóexport” ellenértékeként iparunk, mezőgazdaságunk nélkülözhetetlen fejlesztési céljait szolgálják!) Hogy a BHV milyen pon­tosan érti a népgazdasági célokat, magáévá tette a közösségi érdeket, szemlél­teti a vállalati stratégia, amelyet Kökény István igazgató így fogalmazott meg: „A vállalat fejlesztés­sel, a termékszerkezet kor­szerűsítésével, a munkafel­tételek javításával arra tö­rekszik, hogy exportfelada­tait maradéktalanul telje­sítse, sőt a piaci lehetősége­ket kihasználva túlteljesítse. FÓTI PÉTER

Next

/
Thumbnails
Contents