Ferencváros, 1975 (1-2. szám)
1975 / 1. szám
, VÁROSPEREMÉN“ - AHOL ÉLNEK... Tizenhármán a sok ezer közül A Tyitov komplexbrigád, amely a felvétel óta 13 főre fogyatkozott A férfiú úgy döntött: fellázad. Mindenekelőtt leroskadt egy három lábú zsámolyra, elővette pisztolyát, homlokához szorította, elsóhajtotta bánatát, miszerint: „Ha e napló rajzolását folytatnom kell...!” — s akkor meghúzta a ravaszt. A golyó természetesen gellert kapott, a férfiú természetesen visszanyerte korábban zöldre vált arcának üde rózsaszínét, s még természetesebben tovább folytatta a Soroksári úti Fegyver- és Gázkészülékek Gyára Tyitovról elnevezett komplexbrigádjának naplódíszítését. A fantázia szülte, ámde mégiscsak „drámai” pillanat emlékét — miként minden valamire való dalnok Homérosztól Tinódi Lantos Sebestyénig — ékes szavakkal megénekelte és hasonlatosan Hieronymus Bosch lelket rázó vízióihoz, tussal és pemzlivel is hatásosan megörökítette. Olyannyira, hogy a brigádtagok — ha nem is rögvest — magukba szálltak és lévén köztük számos rejtett tehetség, azóta felváltva illusztrálják a brigád krónikáját. Történt mindez még 1972- ben, s igazán nem lehet elmarasztalni a helybéli Ano- nymust, amiért e kedves karikatúrájával az íródeák tisztjének átvételére serkentette társait: a mögötte hagyott 11 esztendő tömérdek eseményének hűséges rögzítése épp elég munkát jelentett. Ahol így morognak... Mert ez a nem mindennapi brigádnapló — remek rajzaival, sokat mondó fotóival, tartalmas szövegével — valami olyan erős kötelékről árulkodik, ami még a FÉG 95 szocialista brigádja között is egészen sajátos. — Hívtak engem már idegen vállalatokhoz, de a gyáron belül is más területre, magasabb fizetésért, nem megvetendő előnyökkel — meséli a fiatal Gábor László, beosztása szerint célgépszerelő, egyébként helyettes brigádvezető —, , de az ember nem hagyja itt azokat, akikkel évtizede együtt dolgozik. Meg aztán: minek? Tanulni itt is lehet, sőt kell, s akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni, hogy a feladatok elől nincs megfutamodás. — Mit ért az alatt, hogy „akár tetszik, akár nem”? Lehet, hogy olykor terhesek a bizalom megnyilvánulásai? — Dehogy! — tiltakozik élénken. — Csak néha morgok magamban, amikor számba veszem, hogy mennyi mindent kell csinálni: KISZ-funkció itt a gyárban, a kerületben, tisztség az MHSZ-ben, a sportkörben, szervezés, irányítás, tanulás és mindenek előtt a gazdasági munka. De az az igazság, hogy el se tudnám másként képzelni az életem. Hiányozna mindez! Akár a brigád. Ez valami nehezen megfogalmazható érzés, azt hiszem, ezzel mindnyájan így vagyunk... FERENCVÁROS Így. Mert ez a közösség — itt a gyártásfejlesztési osztály kebelében — olyan természetesnek veszi az összetartozást, az „egymással, egymásért, egyént” törvényét, mint azt, hogy alkotni csak az tud, aki szüntelen keresi, s meg is találja az újat, s fáradhatatlanul tör még tovább és magasabbra. „Amúgy napközben is" Mogyorós István brigádtag, az osztály helyettes vezetője így fogalmaz: — Fejlesztő ne legyen, aki nem akar tanulni. Mert nálunk nem régi dolgokat kell átvenni, hanem újakat kell kitalálni és megvalósítani technológiában, célgépeken és seregnyi más témában. Épp a napokban foglaltuk írásba gazdasági, politikai, kulturális céljainkat, amelyek szerves részét képezik egész vállalati közösségünk elhatározásainak. Mi kell a jobb gazdasági munkához? Tudás. Tehát: az egész brigád tanul. Műszaki, köz- gazdasági egyetemen, mérnökközgazdász továbbképzőn, gépipari technikumban, szakkönyvtárosi továbbképzésen, a gépipari tudományos egyesület különböző kurzusain, nyelvtanfolyamokon, s ami nagyon fontos: a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemen vagy középiskolán. Szeretünk politizálni, s nincs az a „rázós” téma, amit makacsul és fáradhatatlanul egyérteművé ne vitatkoznánk. De megy ez, amúgy napközben is, és nemcsak a brigádon belül, hiszen valamennyiünknek van valamilyen társadalmi megbízatása, a pártban, szakszervezetben, KISZ-ben vagy a nőbizottságban és más társadalmi szervezetekben. Jól dolgozni és jól politizálni — ez nálunk örökség. A város peremén... — Örökség? — Igen ... Az, hogy a mi gyárunk itt van a Soroksári úton, a IX. kerületben — a régi, legendás munkáskerületek: Erzsébet és Csepel közvetlen szomszédságában — egyúttal meghatározza a légkört is. Nézze, a mi brigádunk most jobbára fiatal emberből áll. Annak idején >— 1961-ben — hárman alapították, ma tizenhármán vagyunk. Heten azóta párttagok, kommunisták. Hogy is mondjam ... ? Ennek a gyárnak történelmi levegője van. Itt még ma is élénken él az egyikori sztrájkok, bérharcok, az újjáépítés emléke, s a munkás-összetartozás tudata azóta is generációról' generációra — mint az egészséges, jó vér — tovább áramlik. Az „öregek” hite és ereje — úgy érzem — itt ma is élő és ható örökség gyárban és gyárkapun kívül egyaránt. A Tyitov brigád bejön — mondjunk konkrét példát — egy vasárnapon, hogy előkészítsen egy hidro-pneumatikus marógépet. A tizenhárom ember nekilát a tervezésnek; szerkesztenek, számolnak, rajzolnak, húzzák tussal a vonalakat, gépelik a darabjegyzéket, s estére elkészülnek azzal, amit egyetlen közülük, egyedül, hónapokig tartó munkával végezne el. „Természetes ...” — mondják erre. Előszobát, konyhát, fürdőszobát kell építeni egyiküknek, aki két gyerekével egy mennyezetig nedves kis épületben lakik? „Megyünk!” Természetes. Valamelyiknél vízveze' két kell szerelni, névadó ünnepséget lenne jó tartani a gyárban, ej — a fiataloknak KISZ-esküvőt? „Gyerünk, csináljuk meg!” S beszerelik a vízvezetéket, összegyűjtik négy apró, új kis állampolgár névadójára az ünneplőket, kihívják az anyakönyvvezetőt, termet díszítenek, zenéről gondoskodnak, árasztják magukból a kedvességet... Ez mind „természetes”. Mint ahogy május 1-én együtt vonulnak fel, hogy aztán tovább lobogtatva a vidám kedvet, délután kimenjenek a Molnárszigetre egyikük „vityillójába”, ahol szabad tűz fölött, bográcsban főzik a gulyást, s itó- ka is kerül — szerényen és mértékkel — a poharakba. S akár a gyerekeik, maguk is szedett-vedett szerelésben haj- kurásszák rúgdossák a labdát alkonyaiig, amikor is nem széled szét a feleségektől, férjektől, srácoktól, egykori s most idetérő brigádtagoktól háromszorosára duzzadt társaság, hanem ki a szomszédoknál lei éjszakai hajlékot, ki sátorban, mások csak úgy a szabad ég alatt hálózsákokban, hogy aztán kora hajnalban lemenjenek a csendes vízhez és kezdetét vegye a nagy, szent rítus: a horgászat. Kétszer — a tizenhárom És ez így megy évről évre, nem mindig, amikor idejük és a kedvük-szívük a Molnársziget felé húzza őket, vagyis: gyakran. — Hogy határozzam meg, hogy mi nekünk a brigád ... ? — ezt kísérelgeti szavakba önteni többször is beszélgetésünk folyamán Gábor László és a mérnöki diplomáját gyári ösztöndíjasként megszerzett Mogyorós István — aki a napokban lezajlott választáskor alapszervezetének párttitkára lett —, de a definíció nem kerekedik szabatos mondattá. Mindkettejük előtt ott a napló, azok lapjait sodorgat- iák zavartan és sorolják a többiek nevét: Ács Mihály, Csónaki Istvánná, Deák Júlia, dr. Hosszú László, Jandó Ferenc, Konrádi Attiláné, Sátori Béla, Sípos Györgyné, Varga János, Vándor Miklós- né, Világosi László: velük együtt ép - m tizenhárom .... Nemrég két kommunista műszak teljes bevételét ajánlották fel az óvoda és bölcsőde bővítésére. És már skicceli a brigád Rembrandtja Gábor Lacit, amint a fészekből kihajolva búcsút int egy ezüst gépmadárnak, amelyről saját akaratából lemaradt, pedig vitte volna őt is, érdemeiért, jó munkájáért, jutalomból, pénzbe se került volna. De inkább vár. Mert Moszkvába ő a brigáddal megy, most tavasszal; gyűjtik rá mát esztendeje a pénzt. Hát ilyen a Soroksári úti FÉG Tyitovról elnevezett szocialista komplexbrigádja, amely 1974. május 1-én má- odszor nyerte el a Vállalat dváló brigádja címet. („Szegény” mai és eljövendő krónikások! — lesz mit jegyezniük azokba a naplókba ...) \ KONZERV- ÉS PAPRIKAIPARI KUTATÓ INTÉZET \KONGRESSZUSI MKAVERSENYBEN A dolgozók 70 százaléka brigádtag Kerületünk a főváros legnagyobb élelmiszeripari üzemeinek otthona. A Budapesti Húsipari Vállalat és az ÄFOR mellett a közel harmincezer dolgozót foglalkoztató Konzervipari Vállalatok Trösztje is itt található, amelynek egyik önálló vállalata a kerület nyolc kutatóintézetének egyike, a Konzerv és Paprikaipari Kutató Intézet. Az élelmiszergazdaság és a tartósítóipar fejlesztésében rendkívül nagy feladatok hárultak az elmúlt években a KPKI-ra. A korszerű mezőgazdasági termesztési és feldolgozó- ipari technológiák kidolgozása lett a feladata. Ennek a munkának adott új lendületet a felszabadulásunk harmincadik évfordulójára és pártunk XI. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny. A kongresszusi vállalások eddigi eredményeiről Dévényi Imrével, a kutatóintézet igazgatóhelyettesével beszélgetünk. Mint az igazgatóhelyettes elmondta, tavaly a kongresszusi versenyeredmények alapján pályázták meg a Kiváló Intézet címet. Hogy ez megvalósuljon, sokirányú tevékenység folyik az intézet falai között és a falakon kívül is: munkairányítási formákat alakítanak ki, kidolgozzák a tudományos dolgozók új minősítési rendszerét, létrehozzák az Intézet Tudományos Tanácsát. Értékelemzési szakanyagot készítenek munka- és üzem- szervezési módszerekről, fejlesztik a „dolgozz hibátlanul” munkamódszert. Szabadalmi szintű továbbfejlesztését tervezik a vállalatok termeltetési osztályaival kötött szerződések alapján vállalták a kertészeti kutatások eredményeinek ismertetését és folyamatos bevezetését. Tanulmányterv készült a paradicsom szín szerinti minősítéséről, s idén a főbb termékeknél egység mikrobiológiai ellenőrzési rendszert dolgoznak ki. Az intézeti dolgozók segítik a paradicsomital előállítását, a gyermekétel készítését a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban, valamint elsajátítják a szegedi Élelmiszeripari Főiskola által kidolgozott fehérje- és zsírmeghatározási módszert. Mit sikerült megvalósítani idáig a célkitűzések közül? Erről beszélgetünk Szenes Endréné dr. kandidátussal, a KFKI másik iaazeatóhelvettesével. Közös kirándulás, ez is bekerül a Tyitov brigád naplójába Izgalmas futballmérkőzés, avagy a labdába rúgni sem mindig sikerül — A szakszervezeti bizottság titkárával nemrég néztük át a szocialista brigádok versenynaplóit és örömmel állapítottuk meg: a brigádok érdeklődésének központjában a kongresszusi munkaverseny áll. De egyébként is, a szocialista brigádmozgalom intézetünkben természetes életformává vált. Megítélésem szerint eddig a mikrobiológiai osztály . Mikroszkóp és a nyersanyagosztály Lippai János brigádja tette a legtöbbet a kongresszusi munkaverseny sikeréért. A .Mikroszkóp brigád vezetője és helyettese: dr. Nagy József és Tóth Attiláné a brigádnaplót lapozgatva mondják: — A felhívásról értesülve brigádgyűlésen határoztuk el, hogy milyen felajánlásokat teszünk éves felajánlásunkon felül. Célunk ezúttal is a konzervipar munkájának segítése. Kiemelt feladatként kezeljük a Pest megyei Zöldségfeldolgozó Vállalat patronálását: mikrobiológiai kontrollt végzünk a gyártóvonalakon, előkészületeket teszünk egy üzemi laboratórium megnyitására, valamint két-háróm hetes alap- és továbbképzésben részesítjük a vállalat mikrobiológusait. Kiadványokat készítünk a konzervipari mikrobiológusok részére és főleg az új ellenőrzési rendszer bevezetésében kívánunk fokozott támogatást nyújtani a konzervgyárak mikrobiológiai laboratóriumának. Az üzemi higiénia színvonalának emelését szem előtt tartva kutatjuk a tisztítás és a fertőtlenítés gépesítésének lehetőségeit. Hogy mindez megvalósítható legyen, nagy erőfeszítéseket kell tenni. A beszélgetés végére egy sokatmondó adat kívánkozik: a KPKI dolgozóinak 70 százaléka tagja a 10 szocialista brigádnak. Szabad időben is együtt —szíjj— Üjházy
