Ferencváros, 1975 (1-2. szám)

1975 / 1. szám

/ Az 1960-as években épülő József Attila-lakótelep (Folytatás az 1. oldalról) lévő 33/a. sz. házat német pribékek szállták meg ... Nemsokára láttam, hogy Bu­dapest »hős német védői« elszakadnak ■ az ellenségtől, anélkül, hogy ezt az ellenség megfigyelhette volna. A 33/A sz. ház udvara kőfallal van körülkerítve. Ezen a kőfalon át — létrákon és civilek se­gítségével — majomi ügyes­séggel és gyorsasággal me­nekülték a ^hősök« a Kini­zsi utca hosszában telekről telekre, míg végre elérték a zálogház udvarát. Egy óra volt. Izgatottan sétáltam az óvóhely konyhai folyosóján, majd befelé tartottam, hogy Lenke mellett legyek. Még az előtérbe sem értem, ami­kor a konyhában foglalatos­kodó asszonyok ijedten sza­ladtak hozzám: parancsnok úr, bontják a vészátjárót. ... A pincefolyosó kereszte­ződésénél megálltunk: mór hallottuk az orosz katonák kiáltásait. Megtörtént.” 1945. " január 17-én a Nagyvárad tér 1. szám alatti háznál lépte át kerületünk határát az első szovjet katona a fel­szabadító harcok során. Sza­badságunk hálája jeléül ke­rületünk dolgozói 1955. ja­nuár 17-én emléktáblát állí­tottak e helyen. w Szomorú leltárral kezdődött. A Ferencvárosban 933 lakó­ház tetőhéjazata, 809 ház te­tőszerkezete sérült meg, 31 lakóépület romos volt. 4716 lakás szenvedett kárt, 556 pedig teljesen megsemmi­sült. A gázellátás és az elektromosenergia-szol- gáltatás, a központi telepek és a vezetékhálózat üzemképte­lensége következtében jó ideig szünetelt, továbbá ve­zetékhez, vagy sínhez kötött közlekedés ugyancsak nem volt. Súlyos örökséget vettünk át. „Lesz magyar újjászületés!” — hirdette meg a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. A felszabadult Budapesten pedig egy plakát jelent meg a falakon: „Budapest lakói! Haladéktalanul jöjjetek fel a pincéből! Hozzátok lakha­tó állapotba otthonaitokat! Takarítsátok el a romokat! Magyar Kommunista Párt” Megkezdődött a romtaka­rítás. Az üzemekben és a közlekedésben dolgozók, fér­fiak és munkásasszonyok — sokan egyetlen megmaradt ruhájukban — hozzáláttak a munkához. Talán nem volt senki sem, aki pincenapló- szerűen jegyezte volna a mindennapok hősi tetteit. 0 FERENCVÁROS Nem volt élelem, iparcikk, lelkesedés annál több: végre szabadok vagyunk! 1945. április 30-án az első 32-es villamos felvirágozva és felpántlikázva, csilingel­ve elindult a Boráros tér­ről Pesterzsébetre. Szeretett szép fővárosunk, és te ked­vesen csilingelő, szívet-lelket zsongító, életet árasztó pesti sárga villamos! Te hozod a munkásokat gyárainkba, s te viszed vissza családjaik kö­rébe megpihenni, hogy más­nap újra kézdhesssenek! „Lesz magyar újjászüle­tés”, van megújhodás, bár küzdelmes és nélkülözések­kel telített az élet, de gyö­nyörű! És hamarosan átme­gyünk a Dunán, Budára is! 1849. október 6-án tábor­nokokat akasztottak Ma­gyarországon. Haynau tábor­nagy kivégeztette a szabad­ság tábornokait. Kilencven­hat évvel később ezen a napon, a szabadság táborna­gyai — Vorosilov és Konyev — parancsára, Galiqkij " zérezredes műszaki csapatai hidat építettek Magyarorszá­gon, a fővárosban, a Borá­ros térnél és már másnap át is adták rendeltetésének, összekötve Pestet Budával. Ez a pontonhíd az első jég­zajlásig működött, de az élni akarás, a magyar mérnökök és munkások tettereje már tervezte és előkészítette a végleges hidat. Budapest polgármestere 1945. december 14-én rádió­beszédben fordult a világ­hoz. Ebből idézünk: „Hiszem és bízom abban, hogy a vi­lág nem nézheti tétlenül, hogy egy milliós város éh­halállal küszködve, egyedül vergődjön nyomorában.” A kérés nem marad vissz­hang nélkül. Megindult a se­gítség. Elsősorban a Szovjet­unió segített, élelemmel, aryaggal, iparcikkel. Hídavató ünnepséget tar­tott a főváros 1946-ban, az új kenyér ünnepén. Felavat­ták az újjáépített volt Fe­renc József-hidat, és büszke jelképként Szabadság-hídnak nevezték el. Két évvel ké­sőbb a déli összekötő vasúti hidat adták át rendeltetésé­nek, majd 1952. novemberé­ben ismét hídavatás részesei voltunk. A Boráros térnél mentünk át Pestről Budára az új Petőfi-hídon. Gellért Oszkár írta versében a kö­vetkező tavaszon: ......Borá­r os tér új tavaszt él,1 ott Pe­tőfi hídja vár. / S hét híd- ívvel köti szívvel / Budát s Pestet össze már./ Hol van ma már a 45-ös szomorú leltár és a súlyos örökség? Hol van a nyomor és hol vannak teleped? A mai fiatal csak szülei el­mondásából ismeri. (és legin­kább nehezen hiszi), hogy volt Zita- és Valéria-telep, ahol nyomorúságos barak­kokban emberek ezrei síny­lődtek. De a ferencvárosi kis­erdő odúi és deszka-bádog- bódéi, az egykori „Négerfa­lu” és nincstelenjei is mar csak . az idősek emlékeiben élnek. Eltűntek a Vágóhíd utcai barakkok is. Éhes, ron­gyos mezítlábas embereket vagy a villamos ütközőjén „bliccelőket” csak fénykép­ről idézhetjük meg ma már. Az volt a múlt és most más a jelen. A szocialista társadalmú új élet a jelen. A József Attila lakótelep, a Hámán Kató téri szövetkezeti laká­sok sokasága, az ország má­ig is legszebb úttörőháza, a korszerűsödő és bővülő üze­mek és intézmények tömege, toronyépületek, a réginél sokkal fényesebb utcák és fényreklámok, aluljáró és metróépítkezések jelzik a jelen nagyszerű törekvéseit. A Kálvin tér és a Nagyvá­rad tér környéke ugyan ha­sonlít a 30 évvel ezelőttire. Csak akkor a rombolás tette olyanná, ma pedig az építés ilyenné. Egy nagy tábla ak­kor a Kálvin téren azt adta tudtul, hogy: „Halál a német betolakodókra!”, ma egy má­sik nagy tábla ugyanott azt adja hírül, hogy mikor ké­szül el a metrónak ez a sza­kasza Harminc évvel ezelőtt a rettegés kényszerítette a föld alá a lakosságot, ma pedig fővárosunk lendületes fejlő­dése okozataként közleke­dünk a mélyben. Ma nincs idő naplót jegyezni a föld alatt az utókor számára, mert mire az utas hozzáké­szülődne az íráshoz, jófor­mán a város egyik végétől a másikig röpíti az olajzöld- kékes vasúti szerelvény. Lett magyar újjászületés! Ezért köszönjük az elmúlt három évtized szorgos-dolgos éveit és köszöntjük a Mát és az alkotó Holnapot! Xantus Zoltán Truskovszkynak, a Ráday u. 32. sz. ház légoltalmi parancs­nokának pincenaplója. (Kéz­irat. Országos Széchényi Könyvtár.) fejlődő életünk igényeinek megfelelően született meg 1971 "ebruárjában az új tanácstör­vény, mely az addiginál jóval nagyobb hatáskört és önálló­ságot biztosít a tanácsoknak. A törvény életbe lépése óta a Hazafias Népfront V. kong- -esszusa állásfoglalásának megfelelően új vonásokkal azdagodott a tanácsok és a mzafias Népfront együttmű- ödése. A helyi önállóság és iszdeményezés fejlődésével erősödött a Hazafias Népfront­mozgalom politikai mozgósító s nevelő tevékenysége, növe­kedett aktívahálózata. A tanácsokról szóló tör­vényt megtárgyaló parlamenti lésen tették fel a kérdést; agyán érzékeli majd az ál- rmpolgár, hogy" a tanács mű­ködésének jellege ezentúl nép- képviseleti, önkormányzati és ’lamigazgatási külön-külön is is együtt is? Mit jelent az állampolgár számára az új tanácstörvény? Mindenekelőtt egyszerűbb ügyintézést, méghozzá ott, azon a helyen, ahol az ügyek ’elvetődnek. Ha csupán ennyi lenne a haszna a lakosságnak a tanácsi hatáskör bővítéséből, akkor is igen nagy az új ta­nácstörvény jelentősége. Ennél azonban lényegesen többről van szó. A népképviseleti jelleg erő­södése nyomán a kerület la­kói nagyobb lehetőséget nyer­tek a helyi problémák de­mokratikusabb alapon történő megoldásához. Az új törvény lehetővé teszi, hogy a tanácsi bizottságok munkájában olyanok is részt vegyenek, akik nem tanácsta­gok. Ez a tény önmagában is példázza a szocialista demok­ratizmus erősödését. A válasz­tójog reformja pedig lehetővé tette több jelölt állítását egy- egy képviselői vagy tanácstagi poszt betöltésénél. Az a ta­pasztalat, hogy az ország la­kossága sok helyen élt is ezzel a lehetőséggel. A népképviseleti jellegben kifejezésre jut a szocialista de­mokrácia, vagyis az, hogy a tanácsok választóik megbízá­sából azok nevében és érde­kében tevékenykednek. Az önkormányzati jelleg természetesen nem azt jelen­ti, hogy a tanácsok mindenki­től függetlenek; az önkor­mányzat a lakosság igényeinek mind teljesebb kielégítését és annak megvalósításához szük­séges gazdasági eszközök biz­tosítását, szervezeti és intézke­dési hatáskörök meghatáro­zását foglalja magában. Az önkormányzati jelleg szilárd alapja, hogy a tanácsi bevételek döntő hányadával saját maguk rendelkeznek és ez a hányad elegendő is le­gyen a legfontosabb helyi fej­lesztési és fenntartási felada­tok ellátásához. Ezért fizetnek a vállalatok és a szövetkezetek is nyereségükből város-, illetve községfejlesztési hozzájárulást a tanácsok pénzalapjainak ja­vára. A vállalatok és a szövet­kezetek bruttó nyereségük 6 százalékát, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek annak 1 százalékát. A helyi önkormányzat akkor önkormányzat, ha a lakosság legszélesebb rétegeinek érde­két képviseli, ez pedig adott az új tanácstörvénnyel. A ta­nácstag a lakosság közremű­ködésével munkálkodik a kö­zösségért. Így kerül közelebb egymáshoz a törvény és az ember. A lakosság közéleti szerepe és felelőssége is nagyobb hangsúlyt kapott. A helyi államigazgatásban azonban még ennél is többről van szó, arról, hogy az új ta­nácstörvény jól szolgálja az ember közéleti személyiségé­nek fejlődését. Kezdve attól, ' hogy a tanácstagválasztások Az új tanácstörvény alkalmával mindenki alapo­san megfontolhatja, ki képvi­selje érdekeit. Az új tanácstörvény tehát nemcsak a tanácsok, hanem az állampolgárok törvénye is. A lakosság önállóan képes részt vállalni a népképviseleti, ön- kormányzati és államigazgatá­si feladatok végrehajtásából. Mindez pedig arra vall, hogy a bizalom kölcsönös a kormány és az állampolgárok között. És ez a tanácsokról szóló új tör­vény le nem írott, de mégis erősen érezhető emberi tartal­ma a pontokba foglalt pa­ragrafusok mögött. A tanácsok és a lakosság kapcsolata az utóbbi években jelentősen fejlődött, sokoldalú és közvetlenebb lett, volta­képpen kölcsönös együttműkö­déssé bővült. Ezt az bizonyítja, hogy sok­szor olyan ügyben is kérnek a tanácsoktól felvilágosítást, illetve eligazítást az emberek, mely nem tanácsi feladatkör­be tartozik. A tanácsok és az állampolgárok közötti kapcso­lat fejlődése nem ösztönös fo­lyamat eredménye, hanem eb­ben döntő szerepe van azok­nak az intézkedéseknek, me­lyek a párt- és a kormány kezdeményezése nyomán hoz­zájárultak a legutóbbi évek­ben az államélet és a szocialis­ta demokrácia fejlesztéséhez, az államigazgatás korszerűsí­téséhez. A helyi tanácsok na­gyobb önállóságának köszön­hető például az, hogy manap­ság már az állampolgárok többsége lakóhelyén intézheti el ügyes-bajos dolgait, vagy­is az ügyintézés közelebb ke­rült az emberekhez s azokat szolgálni a tanács minden dol­gozójának megtisztelő hivatá­sa. Tehát az új tanácstörvény alkalmazása jelentős mérték­ben hozzájárult a tanácsi munka egészének és a közéleti demokratizmusnak a fejlődé­séhez. Kapcsolatunk a kerületi tö­megszervezetekkel sokat fejlő­dött, de még ennél is szoro­sabb együttműködésre törek­szünk. A IX. kerületi Tanács fon­tos feladatának tekintette, hogy az új törvény lényegét a tanács apparátusa, és a lakos­ság minél szélesebb köre meg­ismerje. Ennek érdekében a Hazafias Népfront kerületi bi­zottságával együttesen átfogó előadásokat szervezett a ta­nácstagok, a lakóbizottsági fe­lelősök részére. Ezt követően csoportos konzultáción vitat­ták meg a törvény helyes ér­telmezését, a végrehajtás mód­szereit, a tanácstagok jogait és kötelezettségeit. A kerület po­litikai körzeteiben — az or­szággyűlési képviselők, a fő­városi és kerületi tanácstagok részvételével külön megbeszé­léseket folytattak — ezek már a tanácstörvény rendelkezései­ből adódó helyi feladatok és azok megoldásának lehetősé­geit kapcsolták össze. A meg­beszélések hasznosak és alkal­masak voltak a tapasztalat- cserére, a lakóterületi kapcso­latok erősítésére, szélesítésére. Tanácstagjaink választókör­zetükben a lakóbizottságokkal is megbeszélték a tanácstör­vény új vonásait, rendelkezé­seit és ismertették a kerületi tanács feladatait A tanácstörvény új rendel­kezései közül elsőként a Szer­vezeti és Működési Szabályzat megalkotása hárult tanácsunk­ra. A legfontosabb cél az volt, hogy a helyi sajátosságoknak megfelelően fogalmazzuk meg a szabályzatot. Ez pontosan meghatározza a végrehajtó bi­zottságra átruházott hatáskört, s ezzel segítve a két tanács­ülés közötti hatékonyabb munkáját, összhangoltabbá tette az állami és társadalmi szervekkel való együttműkö­dést, különösen a munkater­vek összeállításánál. Megfelelően érvényesül a tanács ellenőrző szerepe a köz­ponti és a saját határozatok végrehajtásánál. A jelentések időben kerülnek a testületek elé. Hiányosság viszont, hogy többségüket vita nélkül fogad­ják el a tanácstagok, nem él­nek jogaikkal, ezért még nem teljes a demokratizmus. A vizsgált időszakban a tanács­tagok részéről interpelláció sem érkezett. Ez azzal magya­rázható, hogy a két tanács­ülés között kielégítő választ kaptak kérdéseikre. Bővült a tanács bizottságai­nak hatásköre azzal, hogy a testületi előterjesztéseket a bizottságoknak előzetesen el­lenőrizniük és véleményez­niük kell. Ezt a tevékenységünket fej­lesztjük tovább azzal, hogy ahol az előterjesztés tárgya lehetővé teszi, ott többféle úgynevezett alternatív javas­latok kerüljenek megvitatásra. Tanácsunk 8 bizottságában 49 tanácstag és 22 nem tanács­tag tevékenykedik. Tapaszta­latunk, hogy a tanácstagok aktivitása a bizottsági munká­ban egyre fokozódik. Néhány témával kapcsolatban érdemi a tanács munkáját segítő ál­lásfoglalások születtek. Az 1973. évi választás óta két bizottság elnöki tisziét a tanács elnökhelyettese látja el. Ez is egyik lehetőség arra, hogy a bizottságok a tanács- törvényben meghatározott fel­adatok ellátására mind alkal­masabbak legyenek. A választási törvény ki­mondja, hogy a képviselő- és a tanácstagi választásokat külön kell megtartani. Ez a -rendelkezés biztosítja, hogy a tanácstagi választások­nál a lakossággal közvetlen véleménycseréken inkább a helyi jellegű kérdések kerülje­nek megvitatásra. Az 1973-as választások során ez a tenden­cia kerületünkben is érvénye­sült. Az operatív bizottságok ve­zetői tájékoztatják a tanács­tagokat a beszámolók tartalmi és módszertani kérdéseiről. Ezeken a tájékoztatásokon részt vesznek az országgyűlé­si képviselők, vb-felelősök és a házkezelőségek vezetői. 1974. évben a 109 tanácstag közül 106 tartott beszámolót, melyen összesen 9687 választó jelent meg, átlagosan 91-en választó- kerületenként. A 109 tanácstag közül 92 havonta egyszer fo­gadóórát tart. 17-en a válasz­tókkal való kapcsolattartás más formáját is alkalmazzák: családlátogatás, lakógyűlés stb. A végrehajtó bizottság tagjai 94 alkalommal tartottak fogadóórát, melyeken 591-en jelentek meg. Ezeken a foga­dóórákon elsősorban a lakás- problémákban kértek segítsé­get. Ha a kerületi tanács mun­káját ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor meg kell ál­lapítani, hogy lakosság által elmondott vélemények, javas­latok, észrevételek megvaló­sítása érdekében nagyon sok intézkedést tett. Az 1971 évi és az 1973. évi jelölőgyűlése­ken elhangzott javaslatok 40— 50 százaléka megvalósult, vagy megvalósul. A körzeti pártszervezetek eddig is nagy segítséget adtak a tanács munkájához. Erejü­kön messze túlmenően vettek részt a tanácstagi választások előkészítésében. A további eredményes és hatékony poli­tika! eevihtműködés feltételeit teremtette meg a budapesti pártbizottság legutóbbi hatá­rozata a lakóterületi politikai munka továbbfejlesztéséről. A végrehajtó bizottság tö­rekvése, hogy tovább javítsa a kerület lakosságának ellátását és megteremtse a népgazdasá­gi, fővárosi, kerületi érdekek összhangját. 4 # A pincenapló és a folytatás

Next

/
Thumbnails
Contents