A Ferencváros, 1973 (1. szám)
1973. február
Agglitt az üzemekkel az Iskoláért, az ifjúságért (Gondolatok az „egy üzem — egy iskola” akcióról) Szocialista építésünk jelenlegi időszakában az oktatás és művelődés közüggyé, társadalmi üggyé vált. A kerületi vállalatok állami és pártvezetői, dolgozói magukévá tették ezt a gondolatot. Az „egy üzem — egy iskola” akció megindulására a centenáriumi program keretében a Budapesti Párt- bizottság határozata alapján került sor. A Budapesti Pártbizottság azt a célt tűzte ki, hogy minden iskolai tantermet kimeszeljünk, hogy az akció következményeként 1972. szeptemberében minden iskola tiszta, szép külsővel köszöntse a 100 éves Budapestet. A kerület párt- és állami vezetői a Budapesti Pártbizottság határozata alapján nagyaktíván foglaltak állást a határozat megvalósítása mellett. Az akció megindulásakor a vállalatok és intézmények, valamint az iskolák vezetői mindannyian egyetértettek abban, hogy annak kezdeményezése helyes. Az iskolák vezetői tisztában voltak azzal, hogy a mozgalom nagyon sokat eredményezhet, nagymértékben javíthatja az intézmények működésének tárgyi feltételeit. Kezdettől fogva világos volt az is, hogy a kapcsolat megújítása vagy felvétele tartalmában nem lehet egyoldalú. Éppen ezért intézményeink többsége többre törekedett. Kapcsolat kiépítésére a kölcsönösség alapján, olyan megállapodás megkötésére, amely a vállalatnak is hasznos, nemcsak az intézménynek. A szerzett tapasztalatok az bizonyítják, hogy ezt a célt legtöbb helyen sikerült is elérnünk, és a mozgalom ebbe az irányba fejlődik. Természetesnek tartjuk, hogy a vállalatok törekvése szintén ebbe az irányba mutat. A kapcsolatteremtésben szerepet játszott, hogy az iskolák és vállalatok között van-e korábbról személyes kontaktus. A személyes kapcsolat elsősorban azt jelentette, hogy milyen baráti, elvtársi kapcsolat volt régebbről vagy milyen kapcsolatot sikerült kialakítani e. vállalat és az iskola állami és pártvezetése között- A személyes kapcsolatokon túl a vállalatok vezetői és dolgozói előtt egyre világosabb lett, hogy társadalmi érdek az iskolák jobb működési feltételeinek biztosítása és hogy bárhol nyújtanak segítséget, saját gyermekük, a vállalat dolgozóinak gyermekei javát is szolgálják. Az egyéni és csoportérdek felismerésén túl, hamarosan eljutottak a társadalmi érdek felismeréséig. Az akció ott hozott igazán nagy sikereket, ahol a vállalatok és az iskolák kapcsolatteremtése megfelelő tervszerűséggel ment végbe, és mind a vállalat, mind az iskola vezetői egyértelmű pártfeladatnak tekintettek, hogy harcoljanak az akció megvalósításáért. Az akció során legnagyobb sikereket azokban az iskolákban értünk el, ahol az iskolák vezetői meghívták a vállalatok vezetőit és bemutatták az iskolát, ismertetve az, iskola célkitűzéseit és lehetőségeit. Az akció a kerületben általában túlment az eredeti célkitűzésén. Azokon a helyeken, ahol a legeredményesebb volt, nem csupán az osztálytermek festését sikerült megvalósítani, hanem annál jóval többet. Ez világosan bizonyítja, hogy a mozgalom sokkal több volt már kezdettől, mint az osztálytermek festése. Azok a lépések, amelyek több helyen bekövetkeztek, azok a megegyezések, amelyek iskola és vállalat között megszülettek, világosan mutatják, hogy megvannak a továbbfejlesztés lehetőségei is. Az akció sikere érdekében erőfeszítéseket tettek iskoláink is. Hatalmas munka testesül meg a tisztára festett falakban, szépre mázolt folyosókban. A vállalatok dolgozói mellett időt és energiát nem kímélve tevékenykedtek az iskolák vezetői, pedagógusai, tanulói. Iskoláink tanévzárásra készülődtek és ez az az időszak, amikor a legtöbb munka adódik. Ennek ellenére a pedagógusok a tanév befejezése előtt sok energiát fordítottak az iskola szépítésére. A tanév befejezése után nem kezdték meg szabadságukat, hanem annak egy rsézét takarításra, az iskola csinosítására fordították. Becsülettel teljesítették az iskolavezetés álal kezdeményezett társadalmi munkákat. , Az akciónak igen fontos eredménye, hogy közelebb került egymáshoz vállalat és iskola, a termelés és a tanulás, két más-más jellegű munka. Mindenféleképpen mind a két terület jelentős hasznot húzott ebből. A kialakult jó kapcsolat alapján lehetőség kínálkozik kerületi iskoláinkban a munkára neveiét még jobbá tenni. Nemcsak arra nyílik mód, hogy az iskolák tanulói, pedagógusai iskolában, vagy üzemlátogatás keretében találkozzanak a munkásokkal, hanem arra is, hogy a tanulók megismerkedve a vállalatok munkájával, kedvet kapjanak, hogy az iskola elvégzése után ott helyezkedjenek el. Jelentős eredménynek tartjuk azt is, hogy az iskolák és vállalatok párt- és szakszervezetei, az iskolai út- törőszervezetek és a vállalatok KXSZ-szervezetei kapcsolatot teremtettek egymással. Mód nyílik így emás gondjainak megismerésére, az adott helyen végzett munka áttekintésére, a tapasztalatok átadására, egymás kölcsönös segítésére. A vállalat vezetőit meghívták az iskolavezetőség ülésére, vagy a vállalat párt- szervezete taggyűlésén vendégül látta az iskolai pedagógus pártalapszervezet tagjait. Az ifjúsági mozgalom területén hasonlóan nagy jelentősége van az együttműködésnek. Az együttműködés haszna nemcsak abban jelentkezik, hogy az iskolák úttörői színesebbé, ünnepélyesebbé teszik a vállalati értekezleteket, hanem felbecsülhetetlen az a tapasztalat, amit a vállalati KISZ-szervezet nyújthat az iskolai úttörőszervezetnek. Nem becsülve le a materiális segítséget, amelynek értéke jelentős — 2 088 577 Ft — az együttműködésnek ezeket a formáit értékeljük nagyra. A vállalatok és iskolák együttes tevékenységének rengeteg olyan kiaknázatlan lehetősége van még, amelyeket kölcsönösen kell keresnünk és megtalálnunk. Az akció, amely most már mozgalommá terebélyesedett tovább folytatódik, formákban és tartalomban gazdagodik, egyre szélesebb területre terjed ki az együttműködő felek mindegyikéntk javára. Juhász János 7
