Ferencváros, 1967 (1. szám)
1967-11-07
A fém különösen alkalmas a tömör kifejezésre, az utalójelleg érzékeltetésére. Ez figyelhető meg Kobalja, Guruli és Varszimas- vili alkotásain is. A kiállítás tárgyainak legnagyobb részét keramikák alkotják. Ezek között a díszedényeken kivül az állatplasztika néhány igen kedves és közvetlen darabja hivja magára a figyelmet. Az edények formailag és technikailag a keleti fajanszmüvészet alkotásaival vannak rokonságban. Ez nemcsak a lüsz- teres irizáló színekben és az edények formai reminiszcenciáiban jut kifejezésre, hanem a terra sigillata színekben is. Az első pillanatra úgy tűnik, mintha edénye iken a nép múltbeli monoton élete tükröződnék. A tárgyak színeinek sokszor majdnem azonos variálása kelthet ilyen benyomást a látogatóban. Aki azonban az edények anyagára, technikájára felfigyel, nem alakithat ki ilyen, pusztán a külsőségekre alapított feltevést. Edényeik anyaga ugyanis lényegileg különbözik az európai értelemben használt fajansz anyagától. A tárgyak üveges csengéséből nyilvánvaló, hogy anyaguk dús kvarctartalmú, magasabb hőfokon égetett, mint az európai fajanszok egyrésze. Alapanyaguk a német kőcserépekhez hasonlit leginkább, azonban mig az ezeken használt sómáz áttetszősége, átlátszósága miatt mindig az alapanyag-szin, az agyag ilyen, vagy o- lyan pátot tartalmazó szine- dominód, a grúz kerámikusok megtalálták és sikerrel alkalmazták a magasabb hőfokon égetett méz anyagát. Ez is mutatja, hogy népművészetből sarjadt és mindmáig az ősi technika eljárásait megőrző grúz kerámiát egykor - és talán most is- a használat szükségletei alakították. A grúz kerámikusok példaszerű lelkiismeretességgel bebizonyították, hogy a népművészet ihlető-teremtő ereje korszerű gondolatok kifejezését is elősegíti. így kiemelendők Rcsenlesvili változatos ivóedényei, Babidze tartózkodóan finom népies motívumai, Kákábadze summázó ádlatfigurád. A gondolatébresztő, rendkívül tanulságos kiállítás érdekes bepillantást nyújt a szovjet képző- és iparművészet egészét színező grúz művészetbe. Az Azerbajdsán kiállítás ugyanúgy, mint a grúz, a Szovjetunió déli országrészének művészeti profilját mutatja be. A Múzeumban megrendezett következő szovjet kiállítás, egy északi köztársaság népének múlt- és jelenbeli életét, művészetét tükrözi. Mig az előzőkben a színek felfokozottsága, a kolo- ritok harsogása érvényesült, a litván művészet elsősorban hidegebb színeivel, zártabb szerkezetével hat a nézőre. A litván népművészet már a legrégibb idők óta gazdag területe a nemzeti kultúrának. Az Európában általános háziipari ágakon, mint például a szövésen, a gerencsérségen kivül a fafaragásnak és a borostyánfaragásnak is messze századokba vezető hagyományai vannak. Ennek ellenére ma is elevenen élő és ható népművészeti tevékenység, mint ezt a kiállított fafaragások bizonyítják. A népművészet karakteres, sőt sokszor karikatúrába hajló szobrai az ősi népművészet elemeinek fel - használását és továbbélését bizonyítják., A másik jelentős népművészeti ág a boros— tyónfaragás. A ma is Európa, sőt világszerte mutatkozó igény és a mesterséges ősi tradíciói alakítják a borostyánból készült női ékszerek finom formált. A Litván Szocialista Köztársaságban, a borostyán egyik őshazájában szinte magától értedődő természetességgel vált a borostyán!aragés népművészetté, sőt egyik legkedveltebb és legtöbb mestert foglalkoztató háziiparszerü tevékenységgé. Ügyes kézzel, dús fantáziával kialakított női ékszerekkel találkozhattunk a kiállításon! láncokkal, függőkkel, gyűrűkkel, nyak- és karókekkel és más ékszerekkel. Különösen kiemelkednek a palangai és a klaipédial népművészek változatos és színvonalas alkotásai. A fa és a borostyánfaragés mellett egyik legkedveltebb népművészeti ág a szőttes készítése. A kiállított anyag bőségesen mutatja, hogy a szőttes ugyanolyan eleven kifejezési formája a litván nép művészetének, mint a borostyán feldolgozása, vagy a fafaragás. Hidegnek tűnő színeiket a gyapjú melegíti fel. A szőttesek finom szinhangulata kellemes benyomást kelt a látogatóban. Üzbegisztán iparmüvészete ugyancsak a déli terület művészeti fejlődését prezentálja.E- dcnyeik formája és díszítése a funkcionális kötöttségek és technikai adottságok mellett Közel-kelet törökös-purzsús hatásairól ta - nuskodik. A kerámia melle t fontos szerepet játszik az iparművészeiben a szőnyegkészités Ezek ogy-cgy eprezentativ alkotását láthatjuk a kiállításon. A hímzés hasonló funkciót tölt be az üzbég otthonban, mint a szőnyeg. Néhány érdekes hangulatú géppel himzett térítőt a kiállítás is bemutat. A művészi fém- boritás is ugyancsak jellegzetes közelkele- ti technikáról tanúskodik. Kiválóak a fafaragásban és a művészi lakkok készítésében Is. Katona Imre múzeumi osztályvezető szakiró
