Ferencváros, 1967 (1. szám)
1967-11-07
10 KÖSZÖNTJÜK ŐKET I A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára emlékezve, önkéntelenül felmerül a gondolat, bogy vajon a forradalom győzelméért hány magyar harcolt Lenin vörösgárdistái között? Nem lehet pontosan megállapítani, de közel százé zerre tehető azoknak a száma, akik az osztrák-magyar monarchia volt katonáiként, az orosz hadifogoly táborokból a forradalom hadseregébe jelentkeztek. Sokéin közülük jeltelen sírban nyugszanak a nagy szovjetország végtelen tájain, mások hazatérve, a dicső Tanácsköztársaság leverése utáni időkben- a dühöngő ellenforradalmi fehérterror áldozatai ént hazai földben pihennek és őrök álmukat álmodozzék. Kegyelet és dicsőség mind az idegen, mind pedig az Itthoni földben porladó forradalmárok emlékének! Az élők útja sem egyforma. Sorsuk abban különbözik, hogy közülük egyesek ismeretlenek - legtöbbször maguk temették el nyomaikat a Horthy rendszer idején- mások ismerten, közöttük emlékeznek a hősi harcokra jelenleg is. A magyar nép büszke internacionalistáira, akik a szovjet és más népek gyermekeivel e- gyütt a nemzetközi munkásosztály vörös zászlaja alatt fegyverrel a kézben harcoltak a cári rendszer megdöntéséért, majd pedig az intervenciós seregek leveréséért csatatereken. A szovjet és a magyar nép barátsága vérrel megpecsételt igazi barátság, amely a közelmúlt ötven év történelme alatt többszörösen acélosodott eltéphetetlen szállakkal örök kötelékké, kovácsolódott megbonthataSLan barátsággá. Egy fél évszázad, több mint egy fél emberöltő, általában több, vagy éppen annyi, mint egy ember alkotó életszakasza. Ennyi idő, - még harcok, merész vállalkozások nélkül is— komoly, súlyos tiszteletre méltó történelmi ötven esztendő. Azoknak az elvtársaknak szól most a köszönet, akik részt vettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és ma is a munkásosztály ügyének szolgálatéban tevékenykednek. Mindazoknak szól most a köszönet, akik e történelmi ötven esztendő elején, majd az első felében üldöztetések közepette is megalkuvás nélkül, majd pedig a felszabadulás utón, az új világ megteremtésében is hűen szolgálták osztályuk ügyét. Kerületünkben lakó internacionalisták közül néhányat — Deres István, Ibler Alajos, Tus— nák László és Weingarten Dávid elvtársakat- kértük meg, hogy emlékeikben válogatva pillantsanak vissza az elmúlt félévszázad legelejére. Fáradó testtel, meg—megkopó emlékezettel, de fiatalos lendülettel és friss akarattal beszélnek életükről, csillogó tetteikről. A megszólaltatott elvtársak valamennyien az első világháború hadifoglyaiként kapcsolódtak be a történelem formálásába. Elmondásaik alapján rögzítettük a gondolatokat. DERES ISTVÁN, az első csapattestekkel, ígiA-ben kerül a harctérre. Két évi frontszolgálat utón, hadifogolytáborban elmélkedik az urak háborújárói.Majd egy földbirtokra kerül napszámosnak,melyet a forradalom elején felosztottak. A volt magyar hadifoglyok megszervezik a magyar szekciót, majd megindul a toborzás a vörös hadseregbe. A harcok alatt Deres István kezd ismerkedni a tudományos nézetekkel. Egy könyvet kap "Kapital" címmel. A politikai tiszt azzal adta át, hogy azt nem olvasni, hanem tanulni és tanítani kell. Később Marx életrajzával is megismerkedik. Végig harcolja Oroszországot Vladivosztokig. Különféle egységekben harcol, majd ezredpolitikai tiszt lesz. Egy alkalommal a harc során, egységét bekerítik és valamennyiüket elfogták a fehérek. Megásatják velük sírjaikat, két pribéket rendelnek a kivégzéshez. Az egyik kezéből Deres kicsavarja a fegyvert, harcképtelenné teszi, a másikat is és az erdőbe menekül. Hosszú viszontagság után más szökött hadifoglyokkal összeverődve érnek lakott területre, majd kapcsolódnak ismét a csatákba. A harcok szünetében pártiskolás foglalkozásokon vesznek részt. Ott Ismerkedik meg először a verssel. Ott mond maga is életében először verset. Egy alkalommal Lenin elvtárs is megjelenik a harctéren, hogy megköszönje a katonáknak egy ünnepély keretében a győzelmét, őt is -mint politikai tisztet- az a megtiszteltetés éri, hogy kezet fog vele Lenin. A harcok végeztével Moszkvába kerül ahonnan azzal küldik haza, hogy Itthon mások a körülmények, a harc nehéz lesz, de terjeszteni kell az eszmét. Amikor 1921-ben haza tért, internáű.ótáborba került, de mivel tevékenységére nincs tanú,- sok kínzás és verés után- bizonyítékok hiányában elengedték. Munkát nem kap, utána al-r kalmi munkából tengődik. Először csak családja körében ismerteti a
