Ferencváros, 1967 (1. szám)
1967-11-07
8 alatt az eszme szolgálatában álltak, hirdették annak igazságát. A természetből eltűntek a kerítések, a tilalmi táblák és eltűntek uraikkal együtt a csendórszuronyok is. A hegyek között most valóban a béke és a szabadság honol. A béke és s abadság uralmát az egyre népesebb termé etbarát tábor is biztosítja. A felszabadult erdőnek ők a gazdái. Az ő céljaikra szolgál, az ő egészségüket védi, az ő üdülésüket segíti elő, békében és szabadságban élő nép, és ezen belül a természetbarátok népes tábora,soha nem fogja elfelejteni, hogy az Auróra cirkáló sortüze 1917. október ,25-én valóban az új hajnal hasadását jelezte. Kerületünk természetbarátai november 6-án Pilisnyereg! Országos találkozón emlékeznek meg a nagy évfordulóról, IX.,kér.Természetbarát Szövetség Elnöksége. SZOVJET .KIÁLLÍTÁSOK AZ IPARMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN A grúz, azerbajdzsán és a litván ipar-, illetve népművészeti kiállítás után most az üzbég népművészek munkádban gyönyörködhet a budapesti közönség. A kiállítás az Iparművészeti Múzeumban szép és jelentős állomása a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepségsorozatnak. Az Iparművészeti Múzeumban rendezett első szovjet kiállítás az azerbajdzsán-művészetét mutatta be. Ezt követte a grúz képző-ós iparművészeti, majd a litván népművészeti kiállítás Egy ország képző- és iparművészeié számtalan szálból, szinből, összetevőből alakul ki.Egy egy táj képző- és iparművészeti arculata az ország egészének csupán része, darabja, mégsem érdektelen, hogy az egészet alkotó részeket is megismerjük a maguk eredeti színeiben, s nemcsak az egész szublimációjában. Ilyen szempontból is figyelemre méltó ez a kiáliitás-sorozat. Az azerbajdzsán kiállítás méreteivel is méltón reprezentálta az egyik szovjet szocialista köztársaság művészetét, képző- és iparművészeti kultúráját. Nemcsak a bemutatott darabok tekintélyes számával bilincselte le a látogatók figyelmét, hanem a- nyagának műfaji változatosságával, sokrétű - sógóvel is Azerbajdzsán képző- és iparmüvószete a szovjet művészet szerves része. A különböző,régebbi kiállításokon már találkoztunk azerbajdzsán művészek alkotásaival. Ennek ellenére ez a kiállítás mégis az újszerűség varázsával. hatott, mert általa egy, a szovjet művészetnek sajátos szint és hangulatot adó, tradicionális terület művészeti profiljáról kaphattunk kedvező benyomásokat. A déli kiima exotikumában hajló flórájával, növényeivel, színeivel érdekes színfoltja a szovjet művészetnek. A száraz, szinte pára nélküli kiima valószinütlenül élénk szintónusokban és mély árnyékokban vetül a vászonon. Feltűnő az azerbajdzsán! művészet valószinütlenül szindus világa, mely a kiállítás anyagát jellemezte. Érdekes és figyelemre méltó alkotás Nárimen- bekov Togrul Mugán c. kompozíciója, mely felfokozott színeivel, tömör, összefogott szerkezetével szuggesztiv hatást gyakorol a nézőre. Ugyanezek az égő, villogó színek teszik sajátossá Kafarov Mirzá tájképeit is. Érdekes, hogy mig az ugyancsak déli országrész, Grúzia művészetében a kiegyenlített szintónusok uralkodnak, Azerbajdzsán művészeinek a színvilága fokozottabb, erőteljesebb, nem egyszer harsogóbb a gruzokéénál. Mig ott a perzsa tradíció mellett a postgre- co hatás is szerephez jut, Azerbajdzsán művészete nem a formai tradíciók keretei közt fejlődik, hanem a táj sajátos hangulatait őrző, intenzív szinhatások jellemzik. Ugyanakkor a kiegyenlítettebb stilusu, inkább a plein-air sajátos változatát képviselő művészekkel is találkozhatunk a kiállításon. Az említett kétféle stílusirányzat, mint festői kifejezésmód jelentkezik Azerbajdzsán művészetében. Az azerbajdzsán művészet másik -talán ezeknél is állandóbb- komponense a népi jellegű hangvétel - a festői és a népművészeti formaelemek sajátos keveredése,ötvöződése. Ezt az irányzatot elsősorban Szá- láho Tair festményei reprezentálják. Ugyancsak ehhez a stílusirányzathoz kapcsolódnak Hálikov Sázánfár illusztrációi is. A grúz művészet tradicionális ága a grafikán és a kerámián kivül a fémmüvészet is,melyben leginkább érvényre jut az ősi hagyomány. A grúz ötvösművészeket az anyaggal való bánni- tudás, az anyagszerü gondolkodásmód jellemzi. Domborításaikat a leheletszerű finomság és a végtelen mesélőkedv teszi sajátossá. Ebben érezhetjük a grúz táj Is művészet leginti - mebb megnyilatkozását. Akár a szerelemről, akár a gyümölcsszedésről beszélnek, az ember áll ábrázolásaik középpontjában, éppen úgy, mint amikor az erdőről, az erdők világáról vallanak müveikben.
