Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
élet elején találjuk! Tehát a bibliai korban és a Szentírásban megalapozott gyakorlat ez. Kár ezen szekták módjára vitatkozni. Azt se feledjük, hogy a keresztséget parancs formájában rendelte Jézus, s így végrehajtása éppen nincs a mi gyarló megítélésünkre bízva. Nem jelkép tehát, hanem Isten valóságos cselekvése. A másik zsákutca az, amely a keresztségből szinte mágiát csinál. Mintha varázslatosan és gépiesen hatna. Jezsuita misszionáriusok tették meg Indiában, hogy pogány szülők gyermekeit homlokon érintették a keresztvízzel, csendben és szó nélkül, s ezzel a maguk számára elkönyvelték őket. A szentség csakugyan isteni cselekvés, de azért nem varázsszer és nem mágia! Más szóval: szerepe van itt a hitnek is! Igaza van Luthernak, amikor tiltakozik az automata szentség ellen. Isten a hitünket akarja erősíteni a szentség által. A keresztségünk arra kötelez, hogy gyakoroljuk a hitünket, bízzunk Istennek a szentségben adott ígéreteiben, ne kételkedjünk üdvösségünk felett. „Ahol ilyen hit nincs vagy nem keletkezik, ott a keresztség nemhogy használna, ellenkezőleg árt, mégpedig nemcsak akkor, amikor részesülünk benne, hanem egész életünkön át.“ Természetes, hogy a szentség önmagában is szentség, érték, isteni valóság. De olyan, mint a be nem váltott csekk, felkophatik tőle az állunk! — Hogy a keresztség szentsége nem varázslat, azt igazolja az az erkölcsi követelés is, mellyel az Írás szerint összefügg (Róm. 6.). A keresztségünk kötelez bennünket arra, hogy „új életben járjunk.“ Ezt az új életben való járást pedig naponkint gyakorolnunk kell. A bűn ugyanis halálunkig belénk kapaszkodik s a keresztségünk- kel nem szűnik meg kísértése. (A régi protestáns dogmatikák ezt úgy fejezték ki, hogy a keresztség csak az eredendő bűn büntetésétől tisztít meg, de magától a bűntől nem!) Igen, valóságos isteni munka rajtunk és bennünk a mi megkereszteltetésünk, de ez a valóság etikai elkötelezés életvalósága. Vegye hát észbe minden keresztyén lélek, hogy meg vagyon keresztelve és Isten tulajdonában van! Legyen közöttünk újra szentséggé a keresztség! Luther hajóhoz hasonlítja e szentséget, mely szilárdan és legyőzhetetlenül halad a tengeren, nincs oly vihar, mely darabokra törhetné; s viszi a hívőket az üdvösség kikötője felé. A hitetlenek odahagyják és a hullámokba ugranak, s hacsak vissza nem kapaszkodnak, ott is vesznek. De a hajó még ép és még mindig az örökélet réve felé tart. Emberek, keresztyének, csapdosó árral küszködő hitetlenek, Isten kezéből kiszakadtak, kegyelme kiválasztásában kételkedők, halál örvényeiben fuldoklók, — halljátok meg a kormányos kiáltását: Vissza a hajóra!! Scholz László. A hit több mint élmény. Bizonyos Isten felől, noha nem látta Öt, övé Isten, de mégsem birtokolja, erős, de az ő Urának erejében; röviden: személyes közösség a magát Fiában kinyilatkoztató Istennel, valódi Istenhez kötöttség, de éppen Isten-élmény nélkül. Büchsei: „Die Offenbarung."
