Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
végnélkül hajtogatja: „nem puszta á egyszerű víz a keresztséig, hanem Isten igéjébe és parancsolatába foglalt víz:" A keresztyén keresztség minden régebbre mutató eleme mellett is merőben új cselekvés: szentség, szent jel, isteni szent cselekvés. Krisztus által szereztetett és lett azzá. „Tisztán látható tehát — mondja Luther a Nagy Kátéban —, hogy itt nem általunk végrehajtott cselekedetről, hanem arról a kincsről van szó, amelyet Isten ad, a hit pedig megragad.“ Nem emberi kísérletezés Isten megközelítésére, de Istennek alányulása hozzánk, Isten tette, lépése, kezdeményezése, kegyelmének látható hatékony csodaeszköze, mely- lyel minket kiválaszt, fiaivá fogad, saját tulajdonába vesz. Hol találtatunk mi megkereszteltek? Röviden így kiálthatjuk ki: Isten tulajdonában! Szentség a keresztség! Éppen ezért nagy dolog megkereszteltnek lenni. A keresztség szentsége határkő és választóvonal. Két táborra bontja az emberiséget. Hogy mi abba a táborba tartozunk, amelyre ráhullott Isten kegyelmének vize: mérhetetlen ajándék. Hamis nagylelkűség az, mely ebben igazságtalanságot érez, mondván: nem méltányos, hogy Isten egyeseket kitüntat ezzel az adományával, másoktól pedig megtagadja azt; mi lesz azokkal, akikhez nem jutott el az evangélium és a keresztségben meg nem mosattak? — lehetetlen, hogy elkárhozzanak; de akkor számunkra sem lehet nélkülözhetetlen drágaság. Emberi gondolkodás ez s a valóságnak kerülése. Bizony nem mindegy megkereszteltnek lenni vagy meg nem kereszteknek lenni. Komolyan kell vennünk Isten gondviselését s megkereszteltetésünkben azt a személyes törődést, mellyel Isten reánk tekint. Mi a kereszt- séggel Isten történeti kinyilatkoztatásának területére estünk, Isten üdvjelenléte alá, s itt Ö egészen közel van hozzánk. Balgaság volna tehát egy lépésnyi út helyett vargabetűs kanyarodással keresgélnünk Öt. Ne vesd meg a keresztséget, vedd örömmel ajándékát. Ami pedig azokat illeti, akik a másik táborban vannak?! Érezz felelősséget a misszionálásuk iránt, s hagyd Isten bölcseségére és irgalmára őket. A keresztség szentsége nagy vigasz tál ás is az egyes keresztyén számára. Vígasztalás kísértések tüzében, elbukások harcain, lelkiismeretünk marcangoló kínjai között, a halálfélelem verítéke közben, melyek által az ördög vigyorogva akarja elhitetni velünk, hogy elveszünk, elkárhozunk, megszegvén Isten akaratát. Ilyenkor nagy vígasztalódás a keresztségünkre gondolás: Isten hűséges, szótartó, ígéretét valóraváltó Isten, ö vég- hezviszi üdvözítő akaratát a mi hűtelenségeink ellenére, ezért választott ki bennünket szentsége vizének jelével! Luther gyakorolta ezt a keresztségben való bizakodást. Amikor vészfelhők tornyosultak feje fölött, asztalára írta: Meg vagyok keresztelve! Hitében nem is csalódott, mindig megmentette az Úr. A Nagy Kátéban így ír: „Ügy kell a keresztséget tekinteni és hasznunkra fordítani, hogy az erősítsen és vigasztaljon minket, ha a bűn és
