Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
semmi köze. És a lelkészek is legnagyobbrészt hallgatnak róla, nem tanítják a gyülekezeteket e tekintetben igazán. Hányán és hányszor hallottunk szószéki prédikációt kifejezetten a kereszt- ségről? Egyik templomunkban évekkel ezelőtt renoválás kapcsán az oltár elől elvitték a keresztelőkövet, mert útban volt, s oldalt félre állították. Ez a félreállított keresztelőkő a mai helyzetünk szimbóluma. Tartalmilag így mondhatnék ezt: nem szentség már közöttünk a keresztség! Legyen ismét azzá! Tanuld meg újra gyermekként: szentség a keresztség! Nem valami tanból folyik ez a megállapítás. A szentségek dogmatikai fogalma később, a már gyakorolt szentségek magyarázatából rögződött csupán tanításba. Tehát nem annyira dogmatikai, mint inkább történeti úton kell elindulnunk. A keresztséget Krisztus Urunk tette — szentséggé! Ő szerzetté, alapította. Nem mintha azelőtt nem ismertek volna vízbe való alámerítést vagy ehhez hasonló dolgot. Voltak a zsidóságban is tisztálkodási szertartások. A pogányokból a zsidó egyisten-hitre térőknél, az u. n. prozelitáknál is nagy jelentősége volt ennek. Aztán ott volt Keresztelő János, aki Isten nevében meríti alá a hozzá forduló bűnvallókat (Máté 3, 6.) Izráel választott népének körében. János evangéliuma ezt a Keresztelő János-féle keresztséget nevezi „víztől születésnek." Azt jelenti ez, hogy amint átcsap a kereszt- ségre jelentkező feje felett a Jordán hulláma, úgy merül hullámsírba egész addigi múltja, ó-élete minden bűnével, de minden addig jónak vélt kegyességével is. Teljes hátraarcot kell ott csinálnia mindenkinek. Valami új kezdődik. Ezt a merőben újat pedig az hozza el, aki már nincs messze s tűznek és Szentiéleknek keresztségével közeledik. Megérkezik ekkor, az idők teljességében, Jézus Krisztus a beteljesedéssel. Őbenne jelenik meg a merőben új valóság: Isten urasága. Aki ezért Vele kerül kapcsolatba, az nemcsak odahagyja a régit, nemcsak bocsánatot nyer, nemcsak megtisztul és megszabadul az ördög országából, de be is fogadtatik Isten házanépe közé, újjászületik, a Szentlélek vezetése alá kerül, Istennel jut közösségre. A Krisztus által rendelt s gyakorlott keresztyén keresztség már ezt jelenti! Hiszen „Jézus nevére" történik, vagyis — mai nyelven —: Jézus kontójára; a keresztségünkben az ő terhére iratnak vétkeink, ő maga áll kezesként a keresztvíz mögött. A keresztyén keresztség tehát Krisztus személyével van szoros kapcsolatban. Azzal a Krisztussal, aki által Isten gyermekeivé lettünk s országában állampolgárságot kaptunk. Ezért van szükség a keresztség cselekményének végrehajtásakor mindig az evangélium tanítására, a Krisztusról szóló ige hirdetésére. A keresztségi parancsban a keresztség cselekményének elrendelésével együtt halljuk: „Tanítsátok őket (a népeket), hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek (Máté 28, 20). Pál apostol is az ige általi víznek fürdőjét emlegeti, vagyis az igében adott keresztséget (Ef, 5, 26). Luther is 19'
