Keresztyén Igazság, 1938, 1944
1938. október / 10. szám
Ne aggodalmaskodjatok! Máté ev. 6, 24—34. Sokféleképen magyarázzák az emberek ezt az igét. A jóhi- szeműek jóakaratban és nagylelkűen, hogy senki ne mondhassa Jézusnak ezeket a szavait rajongó túlzásnak, azt mondják: ott és akkor, a Szentföldön és amikor még nem volt feudalizmus és kapitalizmus, lehetett ilyen tanácsokat adni. De csak ott, a meleg égöv alatt és a Jézus korában. Mintha a világnak az a helye paradicsom, s az a korszak minden társadalmi, gazdasági s nemzetiségi nyomorúság nélkül való lett volna, s nem lett volna felekezeti kérdés. — Mások azt fogják Jézusra, hogy költő és álmadozó volt. Irreális világba menekült és menekített. Elfelejtik, hogy maga élte ezeket a verseket, s hogy egyszer egy irreális lelkendezőnek ezeket mondta: „A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs fejét hova lehajtania." — A könnyelmű keresztyének gondatlanul vetik, vagy talán másokkal vettetik minden gondjukat az Istenfe, mintha az ige erre biztatna. Még az Apostolra is hivatkoznak: „Minden gondotokat ő reá vessétek, mert neki gondja van Teátok!" (1. Péter 5, 7.) Csakhogy Jézus és Péter apostol igazán távol állott minden „szent bohémségtől!" — A világ gondolkozásának végső következtetését a keresztyénség nyílt ellenségei vonják le: quod er at demonstrandum — ez az ige megmutatja a keresztyénség alkalmatlanságát, csődjét. Végeredményben az említett megoldások s azok is, melyeket még százával említhetnénk az ige megmagyarázására és értékelésére — minden megmagyarázás értékelés is! — becsületes és következetes úton ide jutnak. Minden emberi bölcseségnek Isten igéjét bolondságnak kell megítélni és kell bolondságnak állítani. Máskülönben az emberi bölcseség lenne a bolondság, s hova lenne akkor bölcse- ségünk nagyképűsége és önteltsége! A „mit cselekedjünk" kérdése ma is áll. Pánikszerű félelemben kiáltja mindenki, még az is, aki néma. Válasz is ezer van. Nem hozok fel egyet is belőlük. Jézussal egyik sem törődik. Istent, Istennek a közvetlen rendelkezését kiiktatták a világból. A Jézus parancsát türelmetlenül dobják félre. Jézus erre az idegeskedésre, önteltségre, a mammonimádattól függő gazdagokra és szegényekre gondolva — mert ők is ezek! — válaszol: „mindezeket a pogányok kérdezik." Kishitűség megfutni az élet elemi feladatai és kérdései elől; vagy bármi indokkal kimagyarázni, hogy mért nem lehet őket megoldani, hogy nem időszerű épen most hozzájuk nyúlni. Jézusnak semmi sem időszerűtlen. Ha neki kérdés, probléma, tehát elénk megoldásra odadobott kérdés, akkor az aktuális ott is, akkor is, most is, itt is. Kikerülni a feleletet nem lehet. Ha sokat elmélkedünk, bölcselkedünk, kitérünk és udvariaskodunk, megszégyenítjük a mi parancsoló Urunkat. Az Igét igazzá kell tennünk, próbáját kell adnunk. Ebben az
