A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1983 (24. évfolyam, 1-4. szám)

1983-09-01 / 4. szám

-2-tak azonban a részben megoldatlan szociális kérdések, a kisparasztság sanyarú viszonyai, az ipari munkás­ság körében mutatkozó szomorú ál­lapotok és nem utolsó sorban a föld­reform elodázása. Mindeme dolgok a negatív értelembe vett nagy ma­gyar szentháromság — nagyban­kok, nagyklérus, nagybirtokosok — számlájára írandók, mely hármas szövetség a gazdasági kapzsiság csa­tornáján keresztül akadályozta az égetően szükséges reformok megva­lósítását. Az idő azonban azoknak dolgozott, akik évtizedek hosszú és fáradtságos munkájával rohamoz­ták a magyar feudalizmus amúgy is széthullóban levő öreg várait és már nem volt messze az idő, hogy felszá­moltassák az a magyar világ, amely konok következetességgel őrizte az elavult hagyományokat. * Magyar közelmúltunk sajátossá­gai közé tartozik, hogy az ország szociálisabb vizekre való áthelyezé­séért folyó harcot nem a baloldal, hanem úgy a múltban, mint a jelen­ben annyiszor lepocskondiázott jobboldal vezette és vívta meg. Az őszinte reformok első harcosa Imré­­dy Béla volt, aki miniszterelnöksége elején feloszlatta a magyar szeszkar­­tellt, melynek pár nagytőkésből álló vezetői minden pohár bor vagy ku­pica pálinka után busás hasznot vágtak zsebre. Mivel az országban sok bor és sok kupica pálinka fo­gyott — és növelte a profitot —, a nagybankok és a velük társult nagy­­birtokosok rövid pár hónap alatt megbuktatták Imrédyt. Imrédy után jött a magyar közel­múlt mindmáig sokat vitatott alakja — Szálasi Ferenc —, aki konok kö­vetkezetességgel, a teljes rendszer­­változás szükségességét írta zászla­jára. Homo novusként jelent meg a politikai síkon. Szakított a profit politikusok módszereivel és rövid pár év alatt súlyos tényezője lett a magyar életnek. Mondva csinált vádak alapján letartóztatták és három évi börtönre ítélték. Kiszaba­dulása után következetesen folytat­ta munkáját és pártja az 1939-es ta­vaszi választások során 51 képvise­lővel vonult be a dunaparti parla­mentbe. Ilyen belpolitikai helyzet közepet­te érkezett el az ország a háború kü­szöbére, melynek körülményeit és okait legközelebb tárgyaljuk, cikk­sorozatunk második fejezetében. Átvéve az Uj hid főből. MaQvarsàasxolqàlat az európai avepün. Érdekes adottságok és lehetőségek nyomán a nyugatnémetországi terepen, az előző, social-demok­­rata kormánynak 13 eszdendőt számlált, sok kárt oko­zott, igazságtalanságokat ajnározott tevékenysége u­­tán-;~ a jelenben#már a kérésztény-socialista Bonn-i politikai porond uj dimenziói szerint. Minthogy a hazaszeretetet nem csupán a lélek mélyén őrzött gondolatoké, de nyomán a cselekedeteké hit kell hozzá és akarat, oly sokszor a közöny, vagy a politika buktatóin át menni- a fény felé. A fény­nek gyújtó prizmáján keresztül vizsgálni, figyelni a népünk számára sorsdöntő eseményeket» Lankadatlan munkássággal egy-egy érdekes találkozás keretében, Írással, kellő időben indított sürgönnyel, vagy sze­rencsés ^belépéssel a müncheni államhivatal éberen őr­zött kapujánQ Különös örömmel, egy sikeres interwiew után. S hogy éppen a kapubejáratot említem, hálás emlékezéssel gondolok a bajor állam miniszterelnöke Dr0 Josef Straussra, aki Írásokban emelvényeken hir­dette: a bűnben fogant trianoni és yaltai egyezmény tarthatatlanságát. Határozottan és bátran, az előző kormány vezetőinek állításával szemben? akik a "Pacta sunt servanda" hangzatos szólamán át harsogták a szer­ződések bonthatatlanságát» Ugyanúgy a velük egy ladikban utazó,- a már­ciusban volt választások után alig öt százalékot meg­haladt szavazattal a bonni parlament padsoraiba ke­rült "Zöldek",/Die Grünen/ a valójában a marxi esz­méket képviselők» Az ő szervezésük folytán került be a közelmúltban a parlament egyik ülésére vendégként 500 diák közé az a 20 destruktiv fiatal, akik a töb­bi diákkal ellentétben randalíroztak, vörös festékkel dobálták meg az ülésterem falán lévő német birodalmi címert» Ezzel az "öngóllal" zárván ki magukat a tisz­tességtudók, "a tiszták" sorából Fenti bevezetőm után, a nagyvilág gomolygó eseményei, ideológiai feszültségének idején, innen Európából mondok köszönetét a "kereszt és Kard Mozga­lom" fáradhatatlan vezetője Vasvári Zoltánnak, a lap­ban megjelent Sorakozó Szükséges" cimü fontos fel­hívásáért. Köszönetét a személyembe vetett bizalomért, -amint lélekben ott menetelek,- mint a régi barát, a felsorakozott Honfitársaim között» Az Istentől kije­lölt ösvényen, mint egy a germániai gyepűn magyari istrázsát álló asszony.

Next

/
Thumbnails
Contents