A Kereszt és Kard Mozgalom Hangja, 1983 (24. évfolyam, 1-4. szám)
1983-05-01 / 2. szám
A KERESZT ÉS K.íDD MOZGALOM HANGJA LEN EMBEREK ÖNZETLEN MUNKÁJA VISZI ELŐRE A MAGYAR ÜGYET! XXIV. évj.. 2. szám 1983 május hó KISS ZOLTÁN: REND ÉS SZABADSÁG Érdeklődéssel hallgatom időnként a politikusok nyilatkozatait. A legtöbbjük — igen meggondolatlanul — rendet és szabadságot igér választóinak. ígérnek, de ezen Ígéreteket be nem válthatják azon egyszerű oknál fogva, mert rend és szabadság egyidejűleg, egyszerre együtt lehetetlen. Aki nem hiszi, járjon utána. Én utánajártam és az eredmény: A szocialista országokba szívesen mennek a nyugati turisták, mert ott nem érheti őket kellemetlen meglepetés, ami alatt azt értem, hogy elképzelhetetlen az, hogy a szállodai személyzet sztrájkba lépjen pont a főszezon kellős közepén. Rend van tehát. Ezzel szemben számtalan esetben megtörtént, hogy pl. spanyol fürdőhelyeken a kiszolgáló személyzet egyszerűen abbahagyta a munkát — sztrájkba kezdtek — és amikor a vendégek reklamáltak, többet közülük a feldühödött személyzet összevert. Ez minden, csak nem rend. Viszont szabadság van. A szocialista országokban nincs katonai szolgálat-megtagadás. Ha netán akadna mégis egy-két megkergült fiatal, azt rövidesen jobb belátásra bírják és párnapi kezelés után úgy vágja a díszlépést, csak úgy reng alatta a szocialista haza kemény földje. Ez a rend! Nemrégiben Köln belvárosában az egyik téren felállítottak egy üvegszekrényt, amibe a katonai szolgálatot megtagadók cinikus arccal dobták bele a zsoldkönyvüket. A televízió még be is mutatta az eseményt, mintha ezzel dicsekedni akarnának. Tehették, mert ott szabadság van. Odaát a szocializmusban nincsenek látványos bankrablások. Az üzletek, boltok napi bevételeit zárás után az alkalmazottak — legtöbbször az öregebbje — viszik be a postára és csak nagy ritkán fordul elő, hogy valaki megtámadja őket és a pénzt elrabolja. Ha esetleg mégis erre vetemedik, nem messzire szalad. Hol is bújhatna meg? Ha beveti magát egy pesti házba, pár órán belül tudomást szerez róla a házbizalmi, majd a tömbbizalmi és ez már kínos. Az országból ki nem szökhet (ugyan, mit is kezdene a jó “kemény” magyar forinttal), mert hermetikusan le vannak zárva a határok.. 48 órán belül be kell jelenteni minden vendéget és nem igen akad ember, aki egy rablót rejteget, mert ha elkapják, megnézheti magát. így aztán itt is rend van. Nyugaton ezzel szemben óránként (ha nem sűrűbben!) rabolnak ki bankokat. Áruházak pénztárait támadják meg nappal, pénzszállító kocsikat támadnak meg és úgy lövik le a tisztviselőket, mint az üreginyulat. Utána illa-berek, nádak-erek és már túl is vannak a határon. Nem nehéz, mert itt szabadság van. Ritka a gyermekgyilkosság, a rablógyilkosság, az emberrablás, a túszszedés meg egyenesen ismeretlen fogalom a szocializmusban. Ha netán mégis akad egy-egy rablógyilkos, hamarosan elfogják és meg vannak a megfelelő módszereik, hogy a bitang részletesen elmondja tette minden részletét. Ha valakit a pesti rendőrség kezelésbe vesz, az aztán “köp” ám! Nem sokat teketóriáznak vele, hanem érdeme szerint szép komótosan felakasztják. És ez így is van rendjén. És Nyugaton? Rablógyilkosság, emberrablás, gyermekgyilkosság, garázdaság mindennapi eset, már oda sem figyelnek, úgy megszokták. Ha sikerül nagy keservesen mégis elkapni a zsiványt, az azonnal ügyvédet fogad, az pszichiáterhez fordul, megvizsgálják, beszélgetnek vele, babusgatják mint valami gyereket és végül kiderül, hogy a gazember nem teljesen “komplett”. Szanatóriumba szállítják, gyógyítgatják. Ha elengedték, kezdi az egészet élőről. Ha lecsukják, időnként kiengedik szabadságra, humanitárius szempontokból. Az meg röhögve gyilkol. Teheti, mert itt szabadság van. A szocialista honpolgárnak nincs egyéb gondja, mint elolvasni az aznapi sajtót és ebből megtudhatja, mit és kit kell gyűlölnie e napon. Ha ehhez tartja magát, nyugton hagyják. Rend van ekörül is. A nyugati bulvárlapokból az olvasó megtudhatja, hogy az angol trónörökös pulyája mennyit evett reggelire. Ki kivel, hol, mennyiért és milyen alakzatban ölelkezett. Vezető pozícióban lévő személyeket kigolyózhatnak, magánéletükben turkálhatnak, nevetségessé tehetik büntetlenül, mert itt szabadság van. A szocialista parlamentben hozott határozati javaslatokat mindig megszavazzák, méghozzá egyhangúlag. Senkinek ellenvetése nincs. Majd megbolondul akadékoskodni, mikor így remekül békességben élhet. Itt van aztán csak igazán rend. A nyugati parlamentekben a politikusok lemarházzák egymást. Tehetik, mert szabadság van. A keleti polgárt szögesdróttal, vérebekkel, aknazárakkal, őrtornyokkal védik az esetleg betolakodó imperialista agresszorokkal szemben. Nyugodtan alhat tehát. Rend van körülötte. Ha valakinek széphazámban eszébe jutna kételkedni a Marxizmus-Leninizmus egyedül való igazságában, azt zártintézetbe viszik, “kezelik” eg y darabig, amíg rendbe nem jön. És rendszerint “rendbejön”. Rend van. Nyugaton egy-egy demonstráció alkalmával (mindegy,
