Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-19 / 3. szám - Szerkesztői üzenetek

meg őket. Meglepetésül hallotta a dacos választ:

— Rendben van. Legközelebb akkor fog; ön látni, mikor leányának kezét megkérem.

Huszonötéves volt akkor a fiú. Kisfizetésű alkalmazott, aki három polgári iskolát végzett- Az események most drámai tempóban haladtak előre. Egy esztendő alatt — kivételes miniszteri engedéllyel, a rendkivüli tehetségre való tekintettel — elvégezte a fiú a középiskolát, érettségit tett. A következő évben beiratkozott a műegyetemre, lázasan kezdett dolgozni és csodálattal állapították meg tanárai, hogy valóságost technikus lángésszel álla-, nak szemben. Megnyert egy nemzetközi nagyjelentőségű hídépítési pályázatot, amelyet az angol kormány irt ki. Egy csapásra híres ember lett: a magyar hivatalos körök figyelmesek lettek a fiatal mérnökre. Még nem volt kezében a diploma, mikor osztálytanácsosi jelleget és beosztást kapott egyik minisztériumban és oklevele elnyerése után közvetlenül osztálytanácsossá nevezték ki.

Tragikus volt a befejeződés. Az osztálytanácsosi kinevezéssel egyidejűleg tartotta meg a harmincéves fiatalember esküvőjét a leánynyal, akiért öt évig emberfeletti erővel dolgozott. És a nászuton hirtelen meghalt a férfi. Az orvosi vizsgálat súlyos, szerzett elmebetegséget állapított meg. Ez tette egyedül lehetővé a szellemi erőknek ezt a leginagasabbrendü koncentrálódását.

Hogy elmebetegség következésekép primitív embernél is, hosszabbrövidebb időre milyen „zseniálisnak” tetsző eszmék, ötletek léphetnek fel, erre vonatkozóan jó példa egy régebbi páciensem, aki egészséges korában vasúti fűtő volt, műveletlen, a legkevésbé sem intelligens és könnyű mesterségét is csak nehezen elsajátító ember. Ennek a betegnek az volt a téveszméje, hogy gépekkel, finom, láthatatlan mechanizmussal üldözik őt ismeretlen ellenségei és ő képtelen menekülni. Hosszú kísérletezés után olyan műszert szerkesztett az egykori fűtő, amely kivételével, külső formájában naivnak tetszett ugyan, de amelyről a szakértők megállapították, hogy érzékenysége a legkiválóbb galvanométerrel egyenlő. Páciensem ezzel a nagyszerű készülékkel akarta önmaga számára jelezni a láhatatlan gépek kezelését és tekintve, hogy fantáziája játékáról volt szó, lehet, hogy ez sikerült is neki.

Ebből az utolsó esetből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bizonyos elmebetegségek, bizonyos esetekben és időlegesen a primitív ember szellemi képességeit egyetlen meghatározott irányba tudják veliteni: egyetlenegy terv, téveszme érdekében dolgozik minden agysejt. A lélek kutatója önkéntelenül a zseni transz-ára kénytelen tehát gondolni, ha analógiát keres, az alkotás idejének önkívületi állapotára, mikor valamennyi agyfunkció tudattalanul az elérendő szolgálatában áll.

A zseni persze az emberiség érdekében alkot, szándékosan, vagy szándéktalanul, mig az egészséges korában tehetségtelen elmebeteg önmagában véve talán kiváló szellemi teljesítményének nincs hatása az általános emberi fejlődésre. Ezzel szemben lehet ilyen hatása az egészséges korában is kiválóan tehetséges elmebeteg cselekedeteinek, mint ez Maupassant,

Nietzsche,

Ady és a nagy technikai létrehozó mérnök esetében láttuk.

SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy lapunk, mely képanyag tekintetében utolsó számainkban szemmel láthatólag számról-számra szebb és gazdagabb lett, a szerkesztőségi részt illetőleg is örvendetes lépéseket tett a reorganizáció folyamatában: sikerült Vozári Dezső, a tehetséges költő és újságíró mellett, aki lapunk egyik szerkesztője, a tudományos rovatunk részére állandó belmunkatársnak megnyerni Vécsey Zoltán dr-t, a nagynevű tudóst és publicistát, akinek népszerű tudományos cikkei óriási érdeklődést váltanak ki országszerte, — kritikai rovatunk részére, melyben az itthon és külföldön megjelent magyar könyveket ismertetjük. — Darvas Jánost, a finomtollu költőt és újságírót kértük föl belmunkatársnak, — s hogy lapunk külsejét szebbé és a nagyvilági folyóiratok szokásaihoz híven írott, illetve rajzolt cintfejekkel lássuk el, Schneller Pált, a jeles rajzolót kapcsoltuk be a szerkesztés munkálataiba. — Hisszük, hogy erő gyarapodásunk már a közeljövőben is közmegelégedésre fog szolgálni és eredményei csak növelni fogják a megerősödött szerkesztőség iránti bizalmat és szeretetet.

Amatőrfényképek: Mint múlt számunkban is jeleztük, az offset technikával velejár, hogy a leközölt képeket az előállítási eljárás megsemmisíti. Az eredeti képoldalra a kinyírt és sokszor montírozott képeket szorosan kell fölragasztani. Fényképezés előtt az oldalt képekkel együtt fölnedvesitik s igy azok visszaadásra alkalmatlanokká válnak. Leközölt képeket tehát a nyomda nem adhat vissza. — A kép-anyag megőrzésére különben sem vállalkozhatunk, ez egyetlen szerkesztőségben sem szokásos. Kivételt csak azokkal a képekkel tehetünk, amelyeket egyenes felszólításunkra juttatnak hozzánk s azt is csak akkor, ha azokat ennek dacára valami oknál fogva nem használhatjuk föl. — Egyébként ezentúl a képeket kissé nagyobb alakban fogjuk közölni többek kérésére. — Éles, főleg kontrasztokban erős képek ezzel a technikával tökéletesebben jönnek ki. — A pályázat vége felé közeledik: tessék az utolsó fordulókban a legjobb anyaggal résztvenni a versenyen!

Dr. W. S., Eperjes. Többrendbeli utazás miatt a kéziratokhoz csak most juthattam hozzá. Szerkesztőségünk több tagjának egybehangzó véleménye alapján a következőket Írhatom a beküldőitekről: a versek egy finom és mélyérzésü női lélek megnyilatkozásai, aki egyaránt képes a maga lelkében élő világképek kivetésére s a külvilág impresszióinak megrögzítésére, — mind két esetben művészi formába önti hangulatait és mondanivalóit s a mai magyar irodalom művészetének szokásos eszközeivel él. — Itt-ott témaválasztásában már előtte is megjárt utakon lépdel s a folytonosan ismétlődő babitsos kérdések használata sem mindig válik a vers javára. Persze egy-egy költőéletnél gyakran csak két három hibátlan és tökéletes vers az, ami örök és ami örökérték. Ezen innen és a kezdeti tájékozatlanságokon túl a versek olyanok, hogy egyet már is közlésre választottunk.

Munkatársainknak. Lapzárta a szépirodalmi részre vonatkozólag tiz nappal a megjelenés előtt van. Csak is azon írások kerülhetnek be a lapba, melyek előző hét csütörtökéig hozzánk befutnak. Mivel az egyes számok összeállításánál bizonyos kerekdedségre kell törekednünk, ami csak a válogatás utján lehetséges, Íróink érdeke is, hogy lehetőleg több Írásokat bocsássák rendelkezésünkre. — Kérjük és várjuk a küldeményeket: novellákat, cikkeket, verseket.

Kiváncsi, Pozsony. Bizony, ezúttal igazán nem a szerkesztőn áll, hogy a szlovenszkói magyar Írók müveiből mit közöl és mit nem. Teljes őszinteséggel megírhatjuk, hogy ennek a számnak összeállításakor a szlovenszkói Íróktól alig volt használható anyag a szerkesztő asztalában. Elhisszük, hogy szívesen olvasna számonként két-három szlovenszkói Írótól is valamit. Higyje el, mi is ara törekszünk, hogy ez már a jövő számtól kezdve igy is legyen. Programunkban van! Azonban ez részben attól is függ, hogy az illető irók idejében küldenek-e ezentúl kéziratot. Mi Minden tehetséges jó Írásnak szívesen adunk helyet és külön szeretettel kezeljük a nehéz helyzetben élő itthoni irók alkotásait, csak egy kívánságunk van: jó legyen az írás.

Tubarózsa. Köszönet a kedves megemlékezésért. A kért ügyben el fogunk járni, azonban a régebben beérkezett kéziratok ügyében csak távollevő belmunkatársunk visszaérkezése után tudunk eredményt el-