Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-19 / 3. szám - Szerkesztői üzenetek

meg őket. Meglepetésül hallotta a dacos választ: — Rendben van. Legközelebb ak­kor fog; ön látni, mikor leányának kezét megkérem. Huszonötéves volt akkor a fiú. Kisfizetésű alkalmazott, aki három polgári iskolát végzett- Az esemé­nyek most drámai tempóban halad­tak előre. Egy esztendő alatt — ki­vételes miniszteri engedéllyel, a rendkivüli tehetségre való tekintet­tel — elvégezte a fiú a középisko­lát, érettségit tett. A következő év­ben beiratkozott a műegyetemre, lá­zasan kezdett dolgozni és csodálat­tal állapították meg tanárai, hogy valóságost technikus lángésszel álla-, nak szemben. Megnyert egy nemzet­közi nagyjelentőségű hídépítési pá­lyázatot, amelyet az angol kormány irt ki. Egy csapásra híres ember lett: a magyar hivatalos körök figyelme­sek lettek a fiatal mérnökre. Még nem volt kezében a diploma, mikor osztálytanácsosi jelleget és beosztást kapott egyik minisztériumban és oklevele elnyerése után közvetlenül osztálytanácsossá nevezték ki. Tragikus volt a befejeződés. Az osztálytanácsosi kinevezéssel egy­idejűleg tartotta meg a harminc­éves fiatalember esküvőjét a leány­nyal, akiért öt évig emberfeletti erő­vel dolgozott. És a nászuton hirte­len meghalt a férfi. Az orvosi vizs­gálat súlyos, szerzett elmebetegséget állapított meg. Ez tette egyedül le­hetővé a szellemi erőknek ezt a leg­­inagasabbrendü koncentrálódását. Hogy elmebetegség következése­­kép primitív embernél is, hosszabb­­rövidebb időre milyen „zseniális­nak” tetsző eszmék, ötletek léphet­nek fel, erre vonatkozóan jó példa egy régebbi páciensem, aki egészsé­ges korában vasúti fűtő volt, műve­letlen, a legkevésbé sem intelligens és könnyű mesterségét is csak nehe­zen elsajátító ember. Ennek a be­tegnek az volt a téveszméje, hogy gépekkel, finom, láthatatlan me­chanizmussal üldözik őt ismeretlen ellenségei és ő képtelen menekülni. Hosszú kísérletezés után olyan mű­szert szerkesztett az egykori fűtő, amely kivételével, külső formájában naivnak tetszett ugyan, de amelyről a szakértők megállapították, hogy érzékenysége a legkiválóbb galva­nométerrel egyenlő. Páciensem ez­zel a nagyszerű készülékkel akarta önmaga számára jelezni a láhatat­­lan gépek kezelését és tekintve, hogy fantáziája játékáról volt szó, lehet, hogy ez sikerült is neki. Ebből az utolsó esetből azt a kö­vetkeztetést vonhatjuk le, hogy bi­zonyos elmebetegségek, bizonyos esetekben és időlegesen a primitív ember szellemi képességeit egyetlen meghatározott irányba tudják veli­­teni: egyetlenegy terv, téveszme ér­dekében dolgozik minden agysejt. A lélek kutatója önkéntelenül a zseni transz-ára kénytelen tehát gon­dolni, ha analógiát keres, az alkotás idejének önkívületi állapotára, mi­kor valamennyi agyfunkció tudat­talanul az elérendő szolgálatában áll. A zseni persze az emberiség érde­kében alkot, szándékosan, vagy szándéktalanul, mig az egészséges korában tehetségtelen elmebeteg önmagában véve talán kiváló szel­lemi teljesítményének nincs hatása az általános emberi fejlődésre. Ez­zel szemben lehet ilyen hatása az egészséges korában is kiválóan te­hetséges elmebeteg cselekedeteinek, mint ez Maupassant, Nietzsche, Ady és a nagy technikai létrehozó mér­nök esetében láttuk. SZERKESZTŐI ÜZENETEK Örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy lapunk, mely képanyag tekin­tetében utolsó számainkban szem­mel láthatólag számról-számra szebb és gazdagabb lett, a szerkesztőségi részt illetőleg is örvendetes lépése­ket tett a reorganizáció folyamatá­ban: sikerült Vozári Dezső, a tehet­séges költő és újságíró mellett, aki lapunk egyik szerkesztője, a tudo­mányos rovatunk részére állandó belmunkatársnak megnyerni Vécsey Zoltán dr-t, a nagynevű tudóst és publicistát, akinek népszerű tudo­mányos cikkei óriási érdeklődést váltanak ki országszerte, — kritikai rovatunk részére, melyben az itthon és külföldön megjelent magyar könyveket ismertetjük. — Darvas Jánost, a finomtollu költőt és újság­írót kértük föl belmunkatársnak, — s hogy lapunk külsejét szebbé és a nagyvilági folyóiratok szokásai­hoz híven írott, illetve rajzolt cint­­fejekkel lássuk el, Schneller Pált, a jeles rajzolót kapcsoltuk be a szer­kesztés munkálataiba. — Hisszük, hogy erő gyarapodásunk már a kö­zeljövőben is közmegelégedésre fog szolgálni és eredményei csak növel­ni fogják a megerősödött szerkesztő­ség iránti bizalmat és szeretetet. Amatőrfényképek: Mint múlt számunk­ban is jeleztük, az offset technikával vele­jár, hogy a leközölt képeket az előállítási eljárás megsemmisíti. Az eredeti képoldal­ra a kinyírt és sokszor montírozott képeket szorosan kell fölragasztani. Fényképezés előtt az oldalt képekkel együtt fölnedve­­sitik s igy azok visszaadásra alkalmatlanok­ká válnak. Leközölt képeket tehát a nyom­da nem adhat vissza. — A kép-anyag meg­őrzésére különben sem vállalkozhatunk, ez egyetlen szerkesztőségben sem szokásos. Kivételt csak azokkal a képekkel tehetünk, amelyeket egyenes felszólításunkra juttat­nak hozzánk s azt is csak akkor, ha azo­kat ennek dacára valami oknál fogva nem használhatjuk föl. — Egyébként ezentúl a képeket kissé nagyobb alakban fogjuk kö­zölni többek kérésére. — Éles, főleg kon­trasztokban erős képek ezzel a technikával tökéletesebben jönnek ki. — A pályázat vége felé közeledik: tessék az utolsó for­dulókban a legjobb anyaggal résztvenni a versenyen! Dr. W. S., Eperjes. Többrendbeli utazás miatt a kéziratokhoz csak most juthattam hozzá. Szerkesztőségünk több tagjának egy­behangzó véleménye alapján a következő­ket Írhatom a beküldőitekről: a versek egy finom és mélyérzésü női lélek megnyilat­kozásai, aki egyaránt képes a maga lelké­ben élő világképek kivetésére s a külvilág impresszióinak megrögzítésére, — mind két esetben művészi formába önti hangulatait és mondanivalóit s a mai magyar irodalom művészetének szokásos eszközeivel él. — Itt-ott témaválasztásában már előtte is megjárt utakon lépdel s a folytonosan is­métlődő babitsos kérdések használata sem mindig válik a vers javára. Persze egy-egy költőéletnél gyakran csak két három hi­bátlan és tökéletes vers az, ami örök és ami örökérték. Ezen innen és a kezdeti tájékozatlanságokon túl a versek olyanok, hogy egyet már is közlésre választottunk. Munkatársainknak. Lapzárta a szépiro­dalmi részre vonatkozólag tiz nappal a megjelenés előtt van. Csak is azon írások kerülhetnek be a lapba, melyek előző hét csütörtökéig hozzánk be­futnak. Mivel az egyes számok összeállí­tásánál bizonyos kerekdedségre kell töre­kednünk, ami csak a válogatás utján lehet­séges, Íróink érdeke is, hogy lehetőleg több Írásokat bocsássák rendelkezésünkre. — Kérjük és várjuk a küldeményeket: novel­lákat, cikkeket, verseket. Kiváncsi, Pozsony. Bizony, ezúttal igazán nem a szerkesztőn áll, hogy a szlovenszkói magyar Írók müveiből mit közöl és mit nem. Teljes őszinteséggel megírhatjuk, hogy ennek a számnak összeállításakor a szlovenszkói Íróktól alig volt használható anyag a szerkesztő asztalában. Elhisszük, hogy szívesen olvasna számonként két-há­­rom szlovenszkói Írótól is valamit. Higyje el, mi is ara törekszünk, hogy ez már a jövő számtól kezdve igy is legyen. Pro­gramunkban van! Azonban ez részben at­tól is függ, hogy az illető irók idejében küldenek-e ezentúl kéziratot. Mi Minden tehetséges jó Írásnak szívesen adunk he­lyet és külön szeretettel kezeljük a nehéz helyzetben élő itthoni irók alkotásait, csak egy kívánságunk van: jó legyen az írás. Tubarózsa. Köszönet a kedves megemlé­kezésért. A kért ügyben el fogunk járni, azonban a régebben beérkezett kéziratok ügyében csak távollevő belmunkatársunk visszaérkezése után tudunk eredményt el-

Next

/
Thumbnails
Contents