Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)

1930-01-12 / 2. szám - Vécsei Zoltán: Rakétahajón a világúrben

Rakétahajón a világűrben

Írta: Vécsei Zoltán dr.

Az Ufa-filingyár számolt a kor gyermekének igényeivel, figyelembe vette a technika fejlődésének korlátlan lehetőségeit és olyan témát választott egyik filmjéhez, amelyről a század elején azt mondották volna, hogy merő fantázia, most meg — ami legalább is a film lényegét, a világűrben való repülést illeti — szkeptikusok is azt mondják: mindenesetre komolyan lehet beszélni róla. Az asszony a holdban ciniii Ufa-film ilyen módon egészen specifikus filmmüfajtává lett, félig fantasztikum, félig azonban tudományos jellegű is, a szórakoztatás mellett tehát az is a célja, hogy tanítson. Az Ufa-rakétát tehát Oberth professzornak, a világtéri repülés nagy teoretikusának tervei alapján konstruálták meg. igy mindazok, akik a filmet látták, plasztikusan maguk elé képzelhetik a világüri repülés közlekedési eszközét, ebben a tekintetben tehát a film megfelel a tudományosság, a realitás követelményeinek. Hogy azután a hősöket a hold élettelen, sivár hómezőin minden lélekző-készülék nélkül sétáltatja, nem törődve azzal a köztudomású ténnyel, hogy a holdnak nincsen légköre, ez már az Írónak és a rendezőnek poetica licentiájához tartozik. Már a technikai tárgyú irodalomban is túlságosan élnek ezzel a szabadsággal, nemcsak a történelmiben és jó lesz a laikus közönséget figyelmeztetni. hogy megfelelő óvatossággal legyen a poetica licentia irányában. A Patrióta ciinii igazán grandiózus történelmi filmben — Jannings I. Pálja egyik legnagyobb miivészi éleményem volt — a szerző Pahlen gróf történetét úgy meséli el, mintha a palotaforradalom vezére a jól sikerült merénylet után agyonlövette volna magát szolgájával, hogy igy önmagának legyen a Nemezise. Pedig a történelemből tudjuk, hogy Pahlen bizony jó sokáig eléldegélt még csöndes száműzetésben mitaui birtokán.

Nemcsak a film, hanem a komoly ■ szakirodalom is gyakran a fantázia határán mozog, amikor ja világtéri repülés problémájával Rjglalkozik. Riem professzornak egy kis értekezésében olvashatunk ilyen fantasztikus gondolatokat. A professzor lelkes hive a világtéri repülés tervének és már azt az időt is lelki szemei előtt látja, amikor a rakéta-utazás nemcsak vakmerő kísérlet lesz, hanem legalább is olyan köznapi jelenség, aminő az Óceán átrepiilése. A professzor világtéri utasai buváröltözetben tényleg kiszálhatnak a rakétából, mert ez a buváröltözet szerinte olyan kanstrukcióju, hogy külső légnyomás megszűnése semmiféle fiziológiai zavart nem okoz. Persze erős fonál erősiti őket a rakétához és amikor megfigyelő munkájukat az éterben elvégezték, a madzagon egyszerűen visszarántják őket a rakéta belsejébe. Én azonban a buváröltözettel szemben is kissé pesszimista vagyok. Olvassuk végzetes erejű, az ultraviolán túli sugarakról, amelyeknek olyan átütő erejük van, hogy egy acéllemezt is könnyen átfúrnak. Millicannak ezek a halálsugarai állítólag keresztül-kasul cikk áznak az éterben és hogy itt a földön a halálsugarak ellenére szerves élet lehetséges, hogy minden organizmus meg nem ég, azt annak köszönhetjük, hogy védőleg burkol be a földnek 100—120 km, vastagságra becsült légköre. Meg a rakéta külső falát is átüthetik ezek a halálsugarak, amelyeknek szerepét a rakéta fanatikusai egyszerűen kikapcsolják.

Általában azért vagyok kissé pesszimista a világtéri repüléssel szemben, mert ha a technikai elképzelés tökéletes is, a számítások hibátlanok, a rakéta nagyszerűen funkcionál, ember kell a gépbe, aki az utat megtegye, az ilyen különös útnak pedig különleges fiziológiai feltételei vannak. Már az elindulás pillanatában olyan hatalmas nyomással kell számítani, hogy kérdés, vájjon az emberi szervezet elviseli-e azt? Azután a szédülés, tengeri betegség, az állandó lelki feszültség, a szív kimerültsége, a rendes lélekzési viszonyok kikapcsolása a zárt rakéta belsejében is olyan fiziológiai tényezők, amelyekkel feltétlenül számolni kell.

A nagyszerű bravúron, a rekordon kiviil volna-e valami reális értéke is a világtéri repülésnek, amely megérdemli a költséget, fáradságot, a hatalmas kockázatot, amellyel az ember ezt a problémát megoldani törekszik? Mindenesetre igen! Ha a rakétarepülés sikerülne, emberek szállanának fel a légkörön túlra, legyőzve a bennünket rabságban tartó nehézségi erőt, végigcsinálnák azt a borzalmas utat, amelyet legszebben Madách álmodott meg, a nagy történelmi tetten kiviil ez rendkívül fontos tudományos eredményt jelentene. Mindazok a problémák, amelyekről most csak hipotéziseink vannak, egyszeriben bizonyossággal megoldódnának. Tisztázódnának a titokzatos világtéri levegőnek, az éternek a szerepe, egyáltalán az a kérdés, van-e éter, vagy nincs? Vagy tisztázódnék az a kérdés, amely szintén sok vitára ad alkalmat, van-e a világtérnek hőmérséklete, vagy nincs! A kozmikus jelenségek megismerése egyetlen rakéta-utazással sokkal inkább előre haladna, mint az összes obszervatóriumok eddigi aprólékos megfigyelő munkájával, fizikai laboratóriumok millió meg millió kísérletével. Az asztronómia összes kérdéseire feleletet kapnánk, úgyszintén megismernék a sugárzó energiának és azoknak a hullámoknak a lényegét, amelyek hozzánk nem jutnak el. Az a rakéta, amelyet 11 km.-es kezdő sebességgel indítanak, a holdat is megkerülhetné. Induljunk hát útra Oberth és Riem kalauzolásával ezen a fantázia-rakétán. Körülöttünk csak úgy suhannak a világtéri repülők százai. A legtöbbje állandóan utón van és mesterséges holdként körbe kerüli a földet. Kepler törvényei szerint bolygóként szaladgálnak a föld és a hold közötti övben. A Mars hatalmas csillagvizsgálójában elcsodálkozva csóválja fejét Wells öreg csillagásza: Jé, milyen kozmikus esemény történt szomszéd bolygónk, a föld körül! Holdakból álló gyűrűt kapott a derekára, aminő a Saturnusé. Csakhogy milyen pirinyóak ezek a bolygók. Ha nem volnának műszereim olyan tökéletesek, észre sem venném őket. Földi mérték szerint 20 méter a hosszúságúk, négy a legnagyobb átmérőjük . . .

Ezek a holdakként keringő rakéták állandó kapcsolatban vannak a földdel. Rakéták száguldanak köztük és a föld között, friss hajtóanyagot, élelmiszert, oxigén - bombákat hoznak, mivel a rakétán szolgálatot teljesítő megfigyelők a lélegzés funkcióját végzik. Mert mondanunk sem kell, hogy ezek a bolygórakéták megfigyelő állomások. A régi időkben 4000 méter magasságban volt a legmagasabban fekvő obszervatórium a Mont Blanc oldalán, most ezer kilométernyire vannak a rakéta-stációk. A megfigyelők hetenként váltakoznak, mert a szolgálat rendkívül nehéz, az emberi szervezetet megviseli.

Megfigyeléseiket a bolygórakéták fényjelekkel továbbítják egymásnak és a földnek. Elveszett egy expedíció az északi sarkon. Jelentés érkezik a földről. A rakéta laboratóriumában a teleszkópot a sark vidékére irányítják. Pillanat alatt megtalálják a kis csoportot. Fényjelen-