Képes Hét, 1930 (3. évfolyam, 1-7. szám - Prágai Magyar Hírlap március-novemberi melléklete)
1930-02-16 / 7. szám - A szláv irodalom
Anglia—^Amerika A 19-ik században az angol drámai irodalom hanyatlik. Az Írók keresik az újat, de csak a század derekán kezdődött az a fellendülés, amely Sheridan és Scott fordításaival indul meg. Joanna Baillie és Coleridge szomorujátékai már az uj ut jelzői, Byron szárnyaló romantikájával nagy Íveléssel tör a magasba az angol színpad és mellette Knowles, Talfourd és Bulwer képviselik az individuális eklekticizmust. Browning és Bailey a kor drámai filozófusai, Hunt és Marston az érzés ditirambikus reprezentánsai. Swinburne, Wills, Mi chael Féld erőstehetségek, de átütő erejük nincs. Colman, Dibdin, O’keefe, Reynolds, Buckstone, Robertson, Tóm Taylor, Pinero müvei két nagy színpadi iró éráját készítik elő. Ez a két iró O. Wilde és Bernhard Shaw. A regényt erősen művelték. Előbb Scott dominál és vele a történelmi regény. Scott követői: Horace, Smith, Grattan, Costello, hogy csak a legjobbakat említsük. Visszaesést jelent a kriminalista regényírók fellépése, akik közül Wilkie, Collins, Braddon, Jates és Reade könyvei értek el nagy sikert. Bulwer a „Rienzi“-val külön iskolát teremt, amelynek tanításait nem egyszer használja fel a két legjelentősebb angol regényíró: Charles Dickens és Thackeray, Dickens a „Pickwick Papers“ cimü könyvével a humoros angol epika megteremtője, a „Christmans carol“ pedig mintegy kvintesszenciája a puritán világszemlélet csodálatos szentimentalizinusának. „Dávid Copperfield“ regény a küzdelmesen felfelé törő fiatalság könyve. Thakeray a híres „Vanity fair“-nel, a hiúság vásárával a legszenvedélyesebb társadalmi szatírát Írja meg. Currer Bell, Margarét Olyphant, Linton és George Eliot tartóznak ebbe a két legmarkánsabb angol regényíró által teremtett iskolához. A moralista irodalom viszont Martineau és Trollope neveihez fűződik, mig a keresztényszocialista eszmevilágot Kinglsey, Gaskell és Miss Mullock vezetik be a regényirodalomba. Az úgynevezett „fashionable“ regény (Lady Blessíngton, Lord Norbanby) ebben az időszakban tűnik el véglegesen. Disraeli irodalma első megmozdulása az „Ifjú Angliának“, mig Crofton, Croker, Carleton az ir népregényt, Borrow a cigányvilágot és Reade, Morriason a londoni proletariátus regényét formálják meg. Anglia koloniális hódításainak irodalmi lecsapódása az exotikus regény: Hope, Morier, Frager. Az ausztráliai epika Vidal és Hovitt írókkal vonul be az angol irodalomba. A tengeri regényt Howard és Ruscel műveli eredményesen. Nagyobb nevek, amelyek a mai angol regényírásra nagy hatással vannak, ebben a korban: Blaekmore, Meredith, Hall, Caine, Thomas Hardy, Grant Alien, Zangwill, Jerome, I. Jerome, R. L. Stevenson, Percy White és Barrie. Meredith és Hardy jelentik az újkori angol klasszicizmust. Meredithnek az egoistáról irt regénye olyan pszichológia analízis, mint például a magyar irodalomban Kemény báró regénysorozata. Wells utópisztikus regényei nagyszerű szociális fantáziák; Shaw, az angolok legélesebb szatirikusa pedig a mindent minden oldalról megtámadó szkepszis vivóbajnoka. Galsworthy a mai angol polgári társadalom nagyméretű rajzát adja a „Forsyte Saga“ cimü többkötetes müvében. A még napjainkba belenyúló Wilde Oszkár az az eklektikus, különálló, akinek egészen rendkívüli szellemi expanzióját a nemrég megjelent André Gide féle emlékezésekből ismerhetjük meg. Az angol lira mintha teljesen megszűnt volna. A hatalmas francia és angol verselés mellett Anglia nem termelt ki egyetlen, világirodalmi relációban fontos lírikust. Az angol irodalom csak most kezd engedni a kor követelményeinek és az exkluzivitás jege oly módon törik meg lassan, hogy eredeti francia müvek fordításai mellett több német mü angol fordítása jelent meg sikerrel. Érdemes feljegyezni, hogy Thomas Mann főmüve, a „Zauberberg“, angol fordításban megbukott. Az angol regénytechnika még ma is Hardynál és Meridithnél tart. Sowerset Manghem irodalmi eszközökkel dolgozó Edgár Wallace. Az amerikai irodalom nagyjában az Unióra szorítkozik. Washington Irving indítja meg a mozgalmat a tizenkilencedik század második felében. James K. Paulding, Joseph Dracke, Titz-Greene Halleck és F. Cooper azok, akik először Írnak etnográfiai értelemben vett amerikai regényt. A világhírűvé vált Cooper az indiánusok életét és a rézbőrüeknek az amerikai kultúrával folytatott harcát eleveniti meg mesterien. Sedgwick, Jackson és Cable hasonló témákat dolgoznak fel. Ezt az egész iskolát túlszárnyalja Nathaniel Hawthorne (akit Európában nem igen ismernek). Nyelve mesteri és fantáziája vetekedik a legjobb Írók fantáziájával. „Scarlett lettet“ cimü müve még ma is az amerikai irodalom talán legnagyobb remeke. A novella Amerikában a misztikus Edgár Allan Poeval kezdődik. Harriet Beecher Az orosz irodalom a múlt század negyvenes éveiben kapja azt a lökést, amely a világirodalom egyik legfontosabb tényezőjévé teszi meg az addig csak nemzeti irodalmat. A romantika helyébe felvilágosodott realizmus kerül és megalakul az uj, a győztes iskola: a naturalizmus. Gogol az alapitó. Zseniális iró, aki a középosztály és a hivatalnokosztály pontos rajzát adja. A moszkvai egyetem pedig ugyanekkor alakult Stankievics és Kirjejevszki köré egyrészt, Herzen köré másrészt csoportosuló filozófiai-forradalmi fiatalsági kör. Az első kör szlavofil, mig a másik olyasmi volt, mint a magyar „Nyugat“. A Herzen köréből tűnnek elő: Turgenjev, Gontsarov, Stowe, Miller és Harte tettek szert Poe után a legnagyobb népszerűségre. Howells kaliforniai kulturregényeiben humorával és pompás Írói készségével tűnik ki. Winthrop és Eggleston, Hamlin Garland, Henry Fuller, a modern amerikai regényírás úttörői, Elisabeth Stuart Phlepss az amerikai Krúdy Gyula asszonyban. Francis Hodgson Burnett és John Habberton a pszichológia regény számára csiszolják a még faragatlan stílust. Harriet Spofford, Boyesen és három asszony, Rebecca Davis, Adeline, Whitney, Louise Moneton a fenntebb említett novellisztikus irányt építik ki. A humorisztikus elbeszélés Amerika sajátja és az őstalajból nőtt ki. Seba Smiths „Major Jack Downing“ c. könyve az első ezen a téren. Münchhausen báró kalandjai elevenednek meg tipikus amerikai köntösben. Shillaber, Prentice, Derby, F. Browne, Henry W. Shaw, H. Newell, Edgár Wilson Nye és első sorban a Mark- Twain néven ismert Sámuel L. Clemens alkotják ezt az irodalmi családot. Kevésbbé vad és rakoncátlan Edward Halé. Az amerikai lira gazdag, az epikai igen szegény. Longfellow alkotott nehány maradandó müvet, de követője nem akadt. C. Bryant nyitja meg a lírai sort. I. G. Pereyval világfájdalmas kötészete már világirodalom. Morris és Poe, Whittier és Lowe dalai egész Amerikát meghódítják a lira számára. Walt Whitmanban végre megszületik az amerikai modern Petőfi: az egész ország reprezentatív lírikusa, akit a világ minden nyelvére lefordítanak. Saxe, Lanier, Watson: Moody a jelentősebbek a zseniális Whitman mellett, de rajtuk kívül még 20 lírikus nevezhető meg, mint szekundér jelenségek. Egészen külön fejezetet kellene szentelni a beláthatatlan német-amerikai irodalomnak. Az újkori amerikai Írók legjobbjai: Theodore Dreiser ,aki az „Amerikai tragédia“ három kötetével hazája keresztmetszetét adja — mint vádló és hazafi. A szociális nyomort bolsevista pápaszemen át nézve Upton Singlair irta meg. Singlair Lewis ugyancsak a szociális problémákkal foglalkozik, de minden pártpolitikai mellékiz nélkül és hatalmas Írói felkészültséggel. Sherwood Anderson mellett egy fiatal tanítónő (Ostenso néven ir), hódította meg nemcsak Amerikát, hanem Európát is. Jack London pedig most vonult csak be Párisba és Berlinbe összegyűjtött müveivel. A legérdekesebb drámairó kétségtelenül O’Neill. Tolsztoi, Akszakov, Grigorovics, Szologub, szóval az első nagy orosz naturalisták. Az irodalmi naturalizmus egyik hajtása az az összeesküvés, amely miatt Dosztojevszki éveket töltött szibériai száműzetésben. Ez az összeesküvés és örökös forradalmiság megzavarja a kör nyugodt fejlődését, az irók minden eszközzel küzdenek a cárizmus ellen és tulajdonképpen csak Turgenjev és Dosztojevszki mentik át a nép Írói megmintázását, az alkotást. Később fedezik fel e két nagy orosz nyomán egyrészt a falut, másrészt Szibériát és ennek a specifikus falusi irodalomnak Uszpenszki a legfőbb képviselője. Második Sándor cár idején néhány iró Oroszország A SZLÁV IRODALOM Oroszország — Lengyelország — Csehország — Szlovenszkó
