Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám - Szederkényi Anna: A kis görög
A KIS GÖRÖG Irta: SZEDERKÉNYI ANNA Nem tudom, mit szerettek rajta a férfiak, de azt mondom nektek, mégis csak ez az asszony volt a legkivánatos-abb minden asszonyok között. Ádáim lecsiüggesztette egy pillanatra szép barna, férfias fejét és behunyt szemmel nézett hátrafelé az elmúlt évekbe. Jobban szeretett már visszanézni. Anélkül, hogy észrevette volna, egyszerre csak kívülről került ő is a virágoskerten. Ott tétovázott még a küszöb körül. Mert nem olyan könnyű belenyugodni, hogy ezentúl már másnak nyílik. Rettenetesen szi-vfájditó, szinte meg lehetne bolondulni tőle —- ha nem fognák kézen az embert a bájosan mosolygó, halkan tipegő emlékek. Bársonykezecskéjüket, alásiímitják és a sajgó szívben lassan elhalkul, elzsongul a fajdalom ... Ádáim. visszanyelte a sóhajtását és megsodorgatta az ujjai között a szivart. ■— Olyan mindegy az, kinek hívták. Juditnak, vagy Irénnek, még Valipurgának is szép lett volna. Lehet, hogy neun is volt, szép, hiszen elmúlt tőle az az idő, amikor a nőnek csak oda kell állni a férfi elé és megragyogtatni hamvas üdeségét. Amikor még magától nyílik, illatozik és sugárzik. Amikor még hamva csalogatja a méhet, dongót, darazsat, pillangót. Mindezt elorozták már tőle a sűrű napok, kéretlen hetek. És mégis a legkívánatosabb tudott lenini a szépek között. Isten tudja, hogyan csinálta. Igaz, hogy a termete karcsú volt még, de ha nem is lett volna. Ahogyan himbáltamórikálta magát. Ahogyan ö körül tudta keringeni a férfit. Mondom nektek, elég volt, ha elment mellette és ránézett. Már húzta magát utána, már tapadt a szoknyája széléhez, már oda volt érte. Lehetséges1, hogy boszorkány volt. Ugyan -mit, dehogy is volt boszorkány. Angyal il lehetett, hiszen melyik tudja itt a másikról, hogy mi lakik benne-? Megyen a férfi és a nő egymás- mellett — az is lehet, hogy csókot váltanak, azután megint tovább, ezzel már vége is van. Úristen! mennyi sürgés-forgás a csók körül... Pedig mégis mi ez a csók a legmélyéről jött szóhoz képest. Amikor szétszakadt a lélek és kivérziik belőle a vallomás. Azt már csak olyankor tudják az emberek, amikor egyszer-egys-zer meglegyintette őket a halál szele. Akkor persze más lesz minden. Akkor már fáradt a száj tovább szaglászni színes és kelleimkedő kazugságok után... A szivar sziporkázott a homályban és nézett, izzó szemével a figyelő arcokra. A gavallérok szerették, ha Ádám asszonyokról beszélt. Mert tudták róla, hogy mást is keresett az asszonyokban, amíg utánuk járt. — Civil asszony volt? •— kérdezte az egyik. Ádám kedvetlenül legyintett: — Olyan mindegy ez — higyjéték el, Csak nem hiszitek komolyan, hogy azon -múlik, -ott- tartja-e- az ura lakat Mennyit jövedelmez a rágógumi? Annyit, hogy William Wrighey „rágógumi-király“ ilyen palotát építhetett a gyönyörű délkaliforniai Santa Catalina szigeten
