Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-27 / 4. szám - Jarnó József: Ezüstlakodalom
Pedig két hét előtt, a nőegylet bálján, még milyen ragyogó ju Kenve voiti — meg az után is. De néhány nap óta egészen megváltozott. — Szórakoztatni kellene valamivel. Talán unatkozik. — ebüeu a reszekoen nem is csoda! — маг erre is gonuoitam. Hívtam utazni. Mondtam neki, menjünk Parisoa, vagy anova akar... — Nincs kedve? — Nincs. A két lérfi hosszasan hallgatott. Szivarjuk füstje felhősre szinezte a szobát. Hámori hirteien elmosolyodott, — pompás ötlete támadt. Szinte hadarva kezdett beszélni: — Te Dani! Tudod, mi jutott eszembe?... Jövő szerdán lesz a huszonoteves évfordulónk... — Huszonötéves? — vágott közbe hitetlenkedve Gérecz — igazan nem hittem voma!... Ha megnéz titeket az emoer! — Kuionősen a feleségemet, mi? De hát múlik az idő ... Arra gondoltam, imgy ezt a napot meg keuene ünnepelni. Azt mszem, t>ari is őrülni fog . .. — Pompás onet, — helyeseit Gérecz. — Tudod mit? Nagy esteiyt renuezunk! úgy, nuntna te se tudnál roia... Eu ixiszticcsei mindent elintézek. A Bikában lesz a bankét. Jbiore ne szoij egy szót se. Megiepetes lesz, titeket csak az utoisó percoen fogunk megnivni... Hamoriné jött be a szobába. A két férfi hirtelen másról kezdett beszélni. VI. Hámoriné unottan kászálódott ki az ágyból. Egyedül volt a hálószobában, a férje már elment. Puha léptekkel ment az ablakhoz, félrehúzta a függönyt, s ráérősen élvezte a szobába özönlő napsugarakat. — Tavasz van ... — mondta maga elé két ásitás közt, s aztán csengetett a szobalánynak, aki már tudta, hogy a reggeli csengetés azt jelenti, hogy készítheti a fürdőt. ' , Az ébredés elégedettségét hamarosan felváltotta a levertség, ami már napok óta kínozta. — Tavasz van, — morogta durcásan, — tavasz ... S ma van a huszonötödik házassági évfordulónk ... A huszonötödik! Megborzongott. Fázósan húzta össze a mellén a kacér szabású pijamát. Mintha hideg szelet érzett volna a tavaszi levegőben. —Nem igaz! Nem vagyok öreg! —- nyugtatta magát, s a forró .szavakra gondolt, melyeket néhány nap előtt suttogott fülébe egy fiatalember. Most kétszeresen örült ezeknek a szavaknak: hiszen ezek a fiatalságot, a konzervált, üvegházi, de azért mégis viruló fiatalságot jelentették. ... Mikor belépett a fürdőkádba, s a fürdőszoba tükrében meglátta fehérbőrű, leányos alakját, már majdnem jókedvű volt. — Úgyse tudják! — kacagott szembe a tükörrel, s belemerült a vizbe, mely melegen ölelte körül a testét. VII. Vigyázó, gondos mozdulatokkal kenegette arcára a rouget. A szobaleány zavarta meg: — Nagyságos asszony, virágot hoztak. — Ez a szamár Dénes, — mosolyodott el az asszony, — virágot küld ma is ... Már huszonötödször ... Sohasem felejti el... Azt hiszi a csacsi, hogy örül az ember, ha ilyen dátumokra figyelmeztetik ... A leány letette a virágot egy asztalkára s kiment. Hámoriné, mikor elkészült az öltözködéssel, odalépett az asztalkához. Megszagolta a virágot, észrevette, hogy névjegy is van a bársonyos szálak között. Unottan vette kézbe a kis papírlapot: Anglia szépségkirálynője. — Ugyan mit írhat az a csacsi?... Kimeredt szemekkel olvasta a sorokat: — A huszonötödik évfordulóra... Risztics Géza, Úgy érezte, hogy forog körülötte a világ.
