Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Tersánszky J. Jenő: A Sárga Ördög maszlagja
Felső kép: Szent István napja Budapesten. A szent jobbot rejtő szekrény a körmenetben. — Középső kép: A Podebrad-fürdőn rendezett céllövőverseny kiállított dijai. — Alsó kép: Trencsénteplicen szépségkirálynőt választottak. A győztesek és a zsűri. ta ezt az Úgynevezett „Hegyeshegyü gyalogut“-at, mint a juhoskarámját. Áz én juhosgazdám folyvást a bányaközség ércpróbaházait, bányakapitányságát frekventálta, iratokkal a tárcájában és próbakövekkel a tarisznyájában. Az én juhosgazdám otthon is örökösen zártkutatmányokról, zuzdanyereményekröl, aranyhuzásokról beszélt. Ilyenkor a juhosgazdám szeme csillogott a Sárga Ördög maszlagától. Úgy hangzottak ezek a szavak szájából, mint a Sárga Ördög maszlagának rejtelmes lázbeszéde. Ezektől az aktaszagu büvigéktől mámorban volt mindig a juhosgazdám. Ez az eszelösség képes volt nyeglévé tenni ezt az egyszerű, becsületes gazdaembert. Nemcsak lázzal, hanem valami tudákos büszkeséggel is emlegette bányászkodását. Szinte szemérmesen pironkodva súgta meg nekem az én juhosgazdám, hogy ő két magánbánya főrészvényese, egyiknek igazgatója, szóval bányaigazgató. Persze, hogy mit jelentett egy ilyen bányavállalat? Hát egy nagy darab vadont, esetleg a közepében egy jelzőtáblát és valami vízmosásban egy barlangfélét, amit tárnának hívtak és amiben egy-két szegény ördög robbantotta a sziklát és kopácsolta. □ Nos a juhosgazdám aranykereső szenvedélye utóvégre nem lett volna csapás, ha nem lett volna olyan, mint minden más szenvedély, azaz költséges. Juhosgazdám a falu, sőt a környék leggazdagabb embere volt. De négy-öt év alatt odajutott a sok kérvény, napszámos, zúzó- és ércpróbaköltségekkel és azzal, hogy elhanyagolta emiatt gazdaságát, hogy mármár a koldusbot fenyegette. Eladta rétjeit, legelőrészeit, nyájait, megterhelte takarékokban, ami megmaradt. □ Itt tartott körülbelül a juhosgazdám, mikor én kerültem oda kosztosának. Természetesen engem is meg akart fogni részvényesnek, vagy amint ő mondta „verkestársnak“ a bányavállalatnál a juhosgazdám. Én azonban láttam mindjárt a helyzetet és kedvem sem volt a kincskeresésre. Inkább magát juhosgazdámat is igyekeztem jobb eszére téríteni. — Nézze, — mondtam neki — hiszen ha ezt a rengeteg fáradságot a gazdaságára fordította volna, azóta már gazdagabb ember lehetne, mintha a legjobb reményei is beválnak ezzel az aranykutatással. Hát persze a juhosgazdám felelete erre a Sárga Ördög maszlagának lázbeszéde volt. A juhosgazdám felesége, nagy fia, sógora, többi családtagja valóságos sziszifuszi gazdálkodást űzött. A
