Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Tersánszky J. Jenő: A Sárga Ördög maszlagja
ö-yapju, a zabtermés, a fairtás, a sajt és zsendice ára elment a Sárga Ördög adójába. Én bosszankodtam magamra. Mert még én is csak a Sárga Ördög feneketlen iszákját töltöttem meg a kvártélypénzemmel ottlétem alatt. Juhosgazdám fölvette tőlem előre a nyaralási dijat és persze szegény felesége és családja, akik törődtek a kényelmemmel, egy petákot sem látott a pénzemből. A juhosgazdám felesége szolid, béketürö nő volt. És hát majdnem úgy volt, hogy a juhosgazdám őrülete a családjára is átragadt. Szinte úgy volt, hogy bíztak szegények a Sárga Ördög csábításaiban, mert hisz egyebet úgysem tehettek. □ Egy nap, nem sokkal elbucsuzásom előtt, a juhosgazdám megint bejött a szobámba. — Hallja csak nagyságos ur! — kezdte nekem — ha most nem sikerül nekem, akkor keresztet vethetek a szerencsémre. De ez itt már biztos pénz. Tessék csak megnézni ezt a térképet, — vett elő juhosgazdám egv olajospapirost, amin néhány piros és kék vonal volt, — tessék nézni, —- mutatott egy kék vonalra — ez a Szent Mihály táró. Ezt abbahagyta annakidején a társulat, mert viz alá került. Pedig ebből a Szent Mihály bányából gazdagodott meg az alispán is. Mármost abbahagyták, mert viz alá került és én ráfektettem ezt a zártkutatmányt, — mutatott egy fekete körre a rongyos papíron juhosgazdám. Aztán szemragyogva hadarta. — Tegnap voltam kinn a tárónál Mit tetszik gondolni? A Szt. Mihály tárón már nincs viz. Alatta csináltam én ezt a reményhajtást. A bánvászok majd megfultak. A viz jött, mint a tenger. De a viz lejött a Szt. Mihály táróról. Én a szememmel láttam. Másfélméteres a teliér. Itt »tufákat (termésaranyat) leltek mindig. Tótőszámra! Hát mit tetszik szólni? Én nem szóltam semmit. De juhosgazdám folytatta. Elmondta, hogy árverés van kitűzve 150 forintért a karámjára. Ha azt három napon belül nem teremti elő, megindítja minden vagyonára az árveréslavinát és koldusbotra jut. És nem lesz annyi pénze, hogy két bányászt fogadjon, akik elővájják neki a kincset a Szt. Mihály táróból. Sőt lefoglalhatják a zárt kutatmányát is és akkor vége mindennek. Megértettem röviden, mit akar tőlem. 150 forintot. Azt mondtam juhosgazdámnak: — Nézze, Kuíisán ur! (így hívtam.) Én mondtam, nem értek a bányához. Csak azt látom, hogy meg van szorulva. Hát én kölcsönadom magának ezt a 150 forintot. De a maga kezébe nem adom a pénzt. Odaadom a feleségének. Ö menjen be fizetni az ügyvédnek. Ahogy erre az én juhosgazdám hálálkodva hadarni kezdett, csak azt mondhatom róla, valami egészen Felső kép: A karlsbadi Imperial-szálló, melyben roülette-játékbank létesült. — Középső kép: Berlinben sokan csak éjszaka érnek rá strandolni. Alsó kép: A közelmúltban tragikus körülmények között elhunyt Olgyai Viktor szlovenszkói (iglói) származású világhírű festőművész és grafikus csodaszép helyen, az ausztriai, igen gondozott aigeni temetőben piheni örök álmát.
