Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-01 / 35. szám - Tersánszky J. Jenő: A Sárga Ördög maszlagja

Irta: Tersánszky J. Jenő Imádják lés átkozzák, akárcsak a szép, de gonosz nőket! Hozzám sem volt különb. Egy életen át imádtam és könyörögtem neki és küszködtem érte. Az egészségem, az ifjúságom ment rá. A boldogságot reméltem tőle. Gyönyö­rűségeket, mindent. Most aztán itt van a kezem közt. Gonosz, nyomorult Pénz! Mit érek vele? Akárcsak kavics vagy fidibusz volna. Meddig élhetek? Legjobb esetben egy évig, talán ket­tőig. De élet ez? A tüdőm ronggyá van koszolva bordáim közt. Az idegeim nyomorékká vannak nyúzva. Vigyáznom kell minden sétámra, minden pohár vizre. Húsz évig gürcöltem egy szennyes gyári irodában. És három hónappal ezelőtt örököltem. Ha csak tiz évvel ezelőtt kapom kezemhez ezt a pénzt, áldás és öröm. Most csak düh és átok fogan ben­nem, ha rágondolok, hogy semmi, semmi haszon nincs belőle. Ha arra gondolok, hogy e nélkül a pénz nélkül egy­kettőre megdöglenék, hát arra gondolok, hogy irgalmas­ságnak tartják, amikor a szenvedő, megrokkant gebét leütik. Úgy érzem, röhög rajtam ez a Sárga Ördög. És újabb vicceket csinál velem. □ Egy hétig beszélte valaki dühös meggyőződéssel a hasamba, hogyha mégegyszer makkegészséges akarok lenni az életben, hát hagyjam a szanatóriumokat és klini­kákat és menjek föl hegyilevegőre és juhtejkurára, abba a kis juhászfaluba, ahonnan ő, az illető, jött el teljesen kigyógyulva tüdöbajából, négy évvel ezelőtt. Mit veszthettem vele? Rászántam két hónapot, a leg­kritikusabb két hónapot a tüdő­bajosokra, az au­gusztust és szep­tembert. Az illető ta­nácsadóm adott egy címet, egy juhosgazdáét. És persze előirány­zatot a gyógyke­zelésemre. A juhosgazda felesége tiszta, okos és becsüle­tes asszony, nem az a kvártély­­adóné tip?'s, — mondotta jóaka­róm. Ebédet, min­dennap húst, ad­ni tud nekem, ha megkérem. De ezenkívül sehol a világon nem ta­lálok olyan por­hanyó, öreg és az avasiztől mégis mentes szalonnát, mint nála. Ezt a gazdasszony tojással, gombával, velővel, hagymával, sa­látákkal úgy tudja variálni vacsoráknak és tizóraiaknak, hogy soha meg nem unom. Na és aztán frissen fejve ka­pom a kövér juhtejet. Ezt igyam literszámra. A legelő éppen egy sétányi a juhosgazdáék házától. Olyan forrás bugyog az iharos alján, mint a pezsgő. Fenyves is van és gyönyörű, napos hegyi rétek. Étvágyat közvetlen kapok a farkasoktól. Tanyázzak a réten egész nap. Gyapjupokrócokat ott vegyek, vagy kérjek a faluban. □ Hát ezzel el is mondottam körülbelül a kúrám tar­talmát. Valóban, egy-két apróbb kényelmetlenséget leszá­mítva, nem bántam meg, hogy tanácsadómra hallgattam. Hacsak egy szép, hosszú kirándulásnak tekintettem ezt a havasi kúrát, tényleg kivételesen jól éreztem magam alatta. És utóvégre ez volt a fontos. □ De-hát ez a történet semminemű kapcsolatban nincs a kúrámmal. A juhosgazdáról kell beszélnem. Diákkoromban olvastam a Sárga Ördög őrültjeiről, az aranykutatókról, sok történetet. Hát ez az én juhosgazdám ilyen tébolyult volt. A maszlaggal fogott halak jutottak mindig eszembe, ha juhosgazdámra néztem. A halak a maszlagtól nem döglenek meg. Még csak frissességükből is alig veszítenek az úszásban. Csak a viz felszínén tudnak úszni és ott is féloldalra fordulva. Ilyen hatása volt juhosgazdámra a Sárga Ördög maszlagjának. A kis hegyi falu úgy feküdt, hogy három óra volt kocsin hoz­zá a legközeleb­bi nagyobb köz­ség, szerpentin­utón. Ott vasút­állomás volt, ó­­riási érchámorok voltak a község­ben és bányahi­vatalok. Mert a hegységekben kö­röskörül belterjes ércbányászat folyt. De a kis hegyi faluból, egy pon­tosan piramis­alakú hegyen át. félórányi gyalog­­uttal meg lehetett járni a bánya­községet. Nos, az én ju­hosgazdám tiz­­szerte többet jár-A berlini reklámkiállitásról. A három legismertebb hollywoodi komikus, Charlie Chaplin, Harold Lloyd és Buster Keaton, mint reklámfigurák. • • A Sárga Ördög maszlagja

Next

/
Thumbnails
Contents