Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Szenes Erzsi: Hajnalban
A berlini háztartási akadémián stopperórával a kezükben tanulják meg a növendékek a húsételek elkészítésének időtartamát. Téli Lajos sápadt arca szigorúvá vált. — Téved, — mondta s hátrább lépett. — Hova megy? — kérdezte s kezét utána nyújtotta. — Dolgom van. Elhallgattak. Aztán a színésznő felvetette fejét. — Nem akar még beszélgetni velem? Kérdőn tekintett rá. — Ön azt mondja, — biztatta a színésznő — hogy egyszer egy kis színésznő ... Bizonyára sok mondanivalója lett volna akkor. Nem mondhatja el ma? Téli Lajos elgondolkozott. — Ha szabad az estéje, visszajövök. Kopogtak az ajtón, a színésznő jelenése következett. Gyorsan magára öltötte színpadi ruháját s melléhez száraz virágokat szorított. Ment a színpadra: megörülni és vízbe fulladni. Téli Lajos visszasietett helyére a nézőtéren. Egy ideig figyelte Ophelia tébolyodott bánatát: „Vissza hát már sohse tér? Vissza hát már sohse tér? Nem, nem, hisz holt szegény. Vess ágyat viz ölén! Vissza ő már sohse tér!...“ És nézte, mint szórja a száraz kellékeket, melyeket rozmarínnak és ánisnak és árvácskának és bánatvirágnak hiv ... és ez a sok ember itt körülötte annak is látja ... Nézte egyre bosszúsakban és rosszked vükben, végül nem állta már tovább... felállt, a szék hátracsapódott s kifelé indult. — Hazugság — mondta meglehetős hangosan, úgy hogy utána néztek és mint a játékukban megzavart gyerekek, dühösen rápisszegtek. Legyintett, nem törődött vele. Gyors léptekkel elhagyta a színházat s visszatért a laboratóriumába, ahol minden lámpát meggyujtott és elmerülten folytatta kutatásait egy CH2(NH2)CO NH CH2CO 0H+NH4CI képletü vegyülettel. Hajnalban Ha összetolhatnám a nappalok aranyfoltjait, át tudnám magam menteni. Csak ne volna köztük ez az ür, az éjszaka s ez az ölelés, az álom s utána mindig ez a riadt menekülés, az ébredés, amelyben elvérzem, Tőled megszállva, mint egy felvert őz, ki futtában gyilkos golyótól találva összerogy... Szenes Erzsi.
