Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Földi Mihály: Prof. Téli Lajos szinházba megy
Prof. Téli Lajos színházba megy Irta: Földi Mifiály Dr. Téli Lajos professzor, a vegytan egyetemi tanára, kinyújtotta kezét, hogy laboratóriumi asztala fölött meggyujtsa a lámpát. Útközben megállt a mozdulata, kissé lehajtotta fejét, majd az ablak felé fordította. Beesteledett. Az ablakhoz imént s lenézett az uccára. Hat óra elmúlt, benépesedtek az utak s mindenfelé színes fények gyulladtak ki. Hova siet ez a sok ember? Azt gondolta, hogy elpihenheti idegeit néhány órára: sétál egyet, megvacsorázik valahol, aztán visszatér ide, a műhelyébe. Szórakozottan, egy bonyolult vegyületben elmélyedve, fejére ejtette puha, szürke kalapját s magára húzta könnyű felöltőjét. Néhány perc múlva érdeklődve állt meg egy hatalmas -épület előtt, amely szinte megiközelithetetlen szilárdsággal és valami széles, büszke méltósággal emelkedett ki az uccai zür-zavarból. Mi ez a hol tornyos, hol kupolás, zegzugos óriási épület? Lassanként rájött, hogy nem könyvtár, nem minisztérium, hanem színház. Színház! Persze, hogy -az. Színház Elgondolkodott. Harminc év óta ... nem! .... több is már ... harminchárom év óta nem volt színházban. Tizennyolcesztendös korában látta Hamletot: azóta nem jutott hozzá. Már tovább akart menni, de ez a látvány visszatartotta. Mindenfelé megnyíltak a kapuk, kigyulladtak a lámpák és mindenfelől emberek gyülekeztek. Nagyon különösnek találta ezt. Volt egy kis ajtó, amelyen át sűrűn jöttekmentek az embereik: pénzt vittek be és jegyet hoztak ki. Mások már jeggyel érkezhettek; mert egyenesen a nagyobb ajtók felé igyekeztek s eltűntek az előcsarnokban. Megnézte most ezeket az embereket. A legkülönbözőbb arcokat pillantotta meg. S oly különösnek tartotta ezt a helyzetet, hogy gondolkodnia kellett rajta. Mert mégis csak különös ez, gondolta, hogy most, este hét órakor, a várois legkülönbözőbb részeiből megindulnak az emberek, akik egész nap dolgoznak és pénzt kerestek, jó ruhát szednek magukra, elfelejtik napi ügyeiket, pénzüket, amelyért talán keservesen kínlódtak, keskeny lila és sárga és piros jegyre váltják át s beülnek egy nagy helyiségbe, ahol széndyoxidot termelnek s egy olya-n játékkal szórakoznak, amelyről pontosan tudniok kell, hogy semmi köze a valósághoz. Miért teszik ezt? Pihenésnek nem tekinthető ez az idegizigalom, hiszen nagyobb erőkifejtésre van szükség ahhoz, hogy egy hazugságot valóságnak fogadtassak el magammal, mint például ahhoz, hogy egy valóságot valóságnak ismerjek fel? Szórakozásnak nem ítélhető, hiszen értelmes ember számára csak nem szórakozás az, hogy gyönyörködik egy látszatban, amely még csak nem is a való világot tükrözi? Miért tódulnak hát ide? Harminchárom esztendő után talán hűtlenné lehet válni két órára a s ziénvegy üle lekhez ... Mit játszanak ebiben a színházban? Felment a lépcsőn s megnézte a számlapot. Középkori görlök.
