Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-01 / 35. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Baloldalt: A tardoskeddi ker.-szoc. párt zászlószentelési ünnepségéről. Szüllő Géza dr. szeget ver az uj zászló rudjába. Jobboldalt: Santanderben nagy nemzetközi tenniszversenyt rendeztek, melyen Don Jaime spanyol infáns is résztvett. — Ezekre a tenniszpályákra is emlékszek. Fehérruliás lányok és apacsinges fiuk játszottak itt. Nagyon irigyeltem őket. Nem voltak barátnőim, otthon tanultam, pedig szerettem volna iskolába járni. Anyám nem akarta. Ezzel kezdődött minden... akkor haragudtam rá először. Valami ijesztő sötét alagút is volt itt valamerre ... — Mingyárt odaérünk ... — Féltem ettől az alaguttól. És mégis úgy vonzott. Valahányszor elmentem mellette, rémülten kapaszkodtam bele Franciba. Úgy hívták a nevelőnőmet. Pápaszemes, mérges vénkisasszony volt. Emlékszik rá? Meg sem várta a választ: —' Hogyne emlékezne! Olyan szigorúan nézett magára! — Terka, ne nézzen arra a fiúra! — mondta nekem. Nevettem. Azért is magára néztem. És maga, mindig olyan sajnálkozóan nézett rám. Miért sajnált? Mit tudott rólam? Talán azt, amiért az anyám nem akarta, hogy iskolába járjak, más lányokkal barátkozzak? Szegény bolond anyám... szerétéiből tette. Rossz voltam hozzá. Ez a buta Franci uszított... Itt van az alagút! Megrázkódott, közelebb simult Karínéihoz, mintha védelmet keresne nála: — Most is félek ettől az alaguttól. Gyerekkoromban többször is azzal álmodtam, hogy ebből az alagútból tűz csapott ki és elemésztett engem. Franci megmagyarázta nekem, hogy ez a pokol tornáca. Gyakran volt tüzvizióm gyerekkoromban, éjjel arra riadtam föl, hogy fekete emberek meggyujtották alattam az ágyat. Lángolt a szoba, étségbeesetten visongattam, sírtam, minden tagom fájt, feok évvel később egy hindu tudós megmagyarázta nekem. hogy valamelyik előbbi életemben máglyán megégettek, ez gyötör ma is. Arcomon meg is találta a titkos jelet.... Nem tudja, mi a titkos jel? Ez a háromszög ... Megállt: — Nézze meg jól az arcomat. Látja ezt a három pontot? Az egyik itt van a két .szemöldököm között... Látja? A másik a balorcámon, a harmadik a szájam szögletében. Ez a titkos jel. Bajadér voltam és egy titkos szektának a tagja. Hisz maga abban, hogy a halállal nem múlik el minden? Újra születünk és újra élünk számtalanszor. És minden régi életünkből átviszünk valamit magunkkal az újba ... Vannak barátaim, akik hisznek ebben,, pontosan megmondják, hányszor éltek már, kik voltak, mit csináltak régi életükben, régi életükkel megmagyarázzák a mait, amelyben ott rejtőzik valami elmúlt. Tetszik magának ez az elgondolás? Én nem szeretem, noha alkalmasint van benne valami. Fájdalom, rettenetesen elbizakodott és makacs vagyok, nehezen törődök bele abba, hogy uj életem is csak a régen lerakott síneken roboghasson előre. Karmel elbüvölten hallgatta, boldog volt, hogy Terka ennyit beszélt magáról, beavatta gondolataiba, megnyitotta lelkét előtte, régi jóbarát előtt. Nő nem beszélt még vele ilyen közvetlenül, bájosan, fensöségesen és mégis simulón, minden szóval közösséget teremtve kettejük között. Régi szeretőire gondolt... a három Wetter-lányra, egy pár esélcsap asszonyra, gépiró- vagy cukrászkisasszonyra, egy-két majdnem-szinésznőre, társaságbeli elszánt fiatal lányokra, a mulatók kis táncosnőire, külföldi nagy hotelok, szanatóriumok könnyű kalandjaira, oktalanul elherdált életének szerelemtelen esztendeire. És mig gyönyör
