Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám - Sándor Imre: Szekunda

Felső kép: Szlovenszkói magyar gazdák kirándulása a Hortobágyon. A kiránduló-csoport a debreceni Déry-muzeum lépcsőzetén. Elől Szent- Iványne Wlassics Margit (bárónő). —- Középső kép: A kirándulók autótáoora a debreceni „Arany Bika“ előtt. (Hlozek János felvételei.) — Alsó kép: Buzdugán, a román régenstanács tagja, akinek vonata ellen merényletet követtek el, Joachwistalba érkezett.

mert respektálom á levéltitkot, de máskor ne merjen órák alatt firkálni.

— Úgy van, ez helyes. — Az igazgató hálásan mosolygott. Mikor az igazgatóné kiment, ez a mosoly kicsit gunyorosra ferdült.

□

— Mikulánszky Mária!

Enyhe zizzenés, a leány fehér arccal ment ki a táblához és kezébe vette a krétát. Az igazgató hátat fordított neki:

— írja föl a logaritmus képletét.

A leány pillanatra behunyta a szemét, aztán az osztályra nézett. A szélső padokból, ahová nem láthatott el az igazgatóné, kéz jelekkel és hanifftalan szájmozdulatokkal igyekeztek neki .segíteni, de Mária szándékosan elfordította a fejét és a terem .másik sarkába nézett.

Az igazgató megfordult. Karba tette a kezét:

—■ Nos, kisasszony? Nem mozdulna egyet?

Mária félfordulatot tett és fölrajzolta a táblára: „L“. Némi gondolkodás után odaírta melléje: „s“. Aztán megint leeresztette a krétát és állt mozdulatlanul. Elnézett az igazgató mellett.

— Mit jelentenek azok a titokzatos betűk? Talán azt, hogy Lajos?

Az osztályból nevetés buggyant, de az igazgató dermesztő pillantására máris elfúlt.

— Nos! Vezesse le a képletet. Talán úgy könnyebben megy.

Mária mereven állott, csak a fejét szegte feljebb.

— Milyen praktikus célokat szolgál a logaritmus a matematikában?

Az osztály mozdulatlan csodálkozásba dermedt. Az igazgató nem szokott kérdést feltenni. Kettőt se. Az első kérdésre felelet vagy szekunda.

Újabb meglepetés:

— Hogyan végezzük el a gyökvonást logaritmus segíts égé vei?

Nincs válasz. Az igazgatóné a hátsó padban leteszi a kézimunkát az asztalra. A férjét nézi. Az igazgató Máriát nézi. A szája kissé elhúzódik — az elsőpadbeliek ismerik ezt a szájmozdulatot. Ez Szürke Halál kegyetlen mosolya, amely után az következik: „Köszönöm, nem elég“. De:

— Mikulánszky kisasszony talán sztrájkol?

Nincs válasz.

— Miért nem felel?

A leány fém automatikusan emelkedik még feljebb. Most már a plafon közepét látja. Az arca változatlanul halvány, de a szeme ragyogása változik. Mélyül. Tiszta, hideg, mély ragyogás. Az igazgatónak az az érzése, hogy két .mély szökőkút, mely magasból visszazuhanó mosolyt áraszt szét a mozdulatlan, sápadt arcon.

— Ahogy parancsolja. Köszönöm. Mária visszamegy a helyére. Az igazgató a katedrára dobja az osztályozó noteszt. Nem irt bele semmit.

Az igazgató a feleségére pillant. Az asszony szeme, ahogy a férfit nézi