Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám - Sándor Imre: Szekunda

tréfálni ilyen dolgokkal. Nagyon kí­nos helyzet. Nem kellett volna el­venni ezt a levelet. — Ugyan! Te talán tudtad, hogy mi van a levélben? A férfi szája körül kiélesedett egy vonás, ahogy lenéző pillantással kö­zömbösítette az asszony kihívó moso­lyát. — Butaság! — Mert úgy láttam, te is észrevet­ted, hogy a kisleány levelet ír. Az igazgató megint az ablak felé fordult, de határozottan mondta: — Ilyesmit nem vesz észre az em­ber. — Tehát mégis sejtetted ... A férfi sóhajtott. — Kedvesem, érteni kell a serdülő gyermekek neveléséhez. Arra min­denképpen jó ez az eset, hogy okul­hatsz belőle. A legjobban kell vigyáz­ni a gyermekekre ebben az érzékeny korban. — Ezt mondom én is! — Eh! Te rendőri felügyelet alá helyeznéd őket! — Én! Hiszen te vagy szigorú hoz­zájuk! — Igen. Éreztetni kell velük az élet szigorát, de nem szabad tulközel férkőzni hozzájuk. Minden brutális mozdulat gyilkol. Ez a levél hamvas és illatos, szelíd, ártatlan humor van benne és ezt a humort te kiirtottad egyetlen mozdulattal, ahogy elkap­tad a levelet a kisleány elől. Ne fe­lejtsd el, hogy ők bűnnek érzik ma­gukban azt, amit mi ártatlanságnak tartunk és bennünket tartanak ártat­lanoknak, mert mi már megtaláltuk a rendszert a bűnözésre. Pedig az, hogy a kisleány éppen a szigorú és nős tanárjába szeret bele, mutatja, hogy öntudatlanul vágyódik a szigo­rú rendszerben való megnyugvás után. Az asszony — okos és célravezető szokása szerint — sietett elfogadni a férfi fölényét és igyekvő megalázko­dása majdnem teljesen elnyomta a kis nyugtalanságot, ami még meg­maradt benne. — Igazad van! Te jobban látod ezeket a dolgokat. Mindenesetre kellemetlen, kínos helyzetbe kerültem ... — Miért?! — Nem büntethetem meg a kis­leányt, mert a büntetés csak boldog kielégülés volna a gyerekesen beteg képzelgésében. Ha pedig nem bünte­tem meg, vájjon mit gondol magá­ban? Hogy az én órám alatt nyugod­tan firkálhat? Vagy hogy helyes címre találtak az érzelmei? Az asszony dadogott. — Igazad van. Mit tegyünk? — Nem szabad beleavatkozni a nö­vendékek olyan dolgaiba, amelyek­ben nem lehetünk segítségükre. A legokosabb volna visszajuttatni hoz­zá a levelet, úgy hogy ne is sejtse, hogv én tudok róla. Az asszony letörten, készségesen mondta: — Visszaadom neki. Azt fogom mondani, hogy én se olvastam el, Felső kép: Ostia, tengeri fürdőhely Róma közelében. Mussolini a világ legnagyobb tengeri fürdőjévé akarja fejleszteni. — Középső kép: TJccai élet Konstantinápolyban. — Alsó kép: A világ legnagyobb méhvásárját a hollandiai Veenendalban tartják minden év júliusában. Az idei vásár.

Next

/
Thumbnails
Contents