Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-25 / 34. szám - Szöllösi Zsigmond: Uti kaland
tant, mikor magára rántotta. Béd megzavarodott. Egyszerre verejték lepte el a homlokát és futva sietett a lépcsőkön. A küszöbön egy percre megállt. Szerette volna megkérdezni, van-e még rajta kivül más vendég is a fogadóban, de — a kérdés valahogy nem tudott kijönni a száján. Vállat vont és nekiindult az utniak. Szeszélyesen megalkotott kis község volt. A házacskák hol ijedten szorultak egymáshoz, hol meg puskalövésnyire volt az egyik a másiktól. A falunak se közepe nem volt, se vége, mert ahol már azt lehetett volna gondolni, hogy nincs tovább, megint fölbukkant néhány ház. A kanyargós ut minden fordulásánál kőkereszttel vagy szentképpel, fehéren világított bele a vastagodó homályba. De emberrel, se kicsivel, s.e naggyal eggyel se találkozott csöndes ballagásában. A jó erkölccsel való meggondolatlan összeütközés kellemetlen utóizét percek alatt kiöblítette a leikéből a hegyi illatok üde hullámzása. A folyosói jelenet csak akkor jutott megint az eszébe, mikor megelégelte a sétát, visszafordult és a fogadó kapulámpájának fényét megpillantotta. Ez volt az egyetlen világosság, mert túl rajta még az állomásépület is vaksötéten gubbasztott. De a fogadó előtt a lámpafényben kurta távon két ember járt föl és alá. Egy hölgy és egy alacsony, vállas ur, aki beszélgetés közben időnként az öklével belegyurt a levegőbe. Abban a pillanatban, amint Bédet meglátták, a pár állva maradt és az ur valami furcsa, kakasos mozdulattal húzta le a fejét a két válla közé. A nő olyan mozdulatot tett a karjával, mintha vissza akarná tartani. De már késő volt. A férfi megrázta a fejét s kemény lépésekkel az ut közepe felé tartott, ahol Béd közelgett. Béd azonnal megérezte az összefüggést. A boszszuság árnyéka futott át a homlokán, de különben nagyszerűen kisportolt izmai önérzetének nyugodt Felső kép: Anyátlan majmocskák. ■—■ Alsó kép: 45 kilós óriás teknős. A felügyelő páncéljára Írja testsúlyát. (Raitsits Emil dr. professzor felvételei.)