Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám - Szöllösi Zsigmond: Uti kaland

kíváncsiságával várta a történendőket. Az idegen már ott állt előtte és olyan heves mozdulattal kapta • föl a karját, hogy a kézelőjén, amely olyan kerek és öblös volt, mint egy ágyú torka, csörgött a gomb. Izgatott és rekedt hangon mondotta:

— Bocsánat, uram! Egy szóra!

Németül beszélt, de különös, nagyon idegen kiejtéssel, ropogósán. Béd egy pillanatig nem válaszolt. Leplezetlen meglepődéssel nézte az idegent. Mint valami exótikumot. Még soha életében ilyen nagy és négyszögletes arcot és ekkora szájat nem látott. Ezt a fejet nyilván egy óriás törzsére szánta az alkotó természet és mert hirtelenében nem találta meg a hozzávaló testet, bosszúságában odacsapta erre a másikra, amelyik éppen a kezeügyében volt. A hallgatása láthatólag fölingerelte a négyszögletesképűt. Most már élesen rivalt rá:

—■ Egy szavam van önhöz!

Béd bólintott a fejével. De mindenekelőtt rátette a kezét az idegen karjára, amelyet ez még mindig a levegőben felejtett és egy lassú, de határozott mozdulattal a természetes helyzetébe nyomta vissza. Találkozott bizonyos ellentállással, de ez nem bizonyult hatásosnak. Csak azután szólalt meg:

— Bocsásson meg, uram, de egy ököl az orrom előtt nem olyan kilátás, amit szeretek. És most, kérem, mi a mondanivalója?

Az érintésnek szemmellátható hatása volt. A köpcös idegen, most már a földnek irányított mandzsettacsövekkel, még mindig energikus, de már sokkal halkabb hangon mondta:

— Uram, ön inzultálta a hölgyemet.

így mondta: Meine Dame. Meine Dame, kit nyilván aggódó izgalommal töltött el, hogy mi fog tiörténni, már ott is állt a két férfi mellett. Béd a folyosó homályában

A felső kép egy kínai ölebet, az alsó egy német juhászkutyát ábrázol.