Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-25 / 34. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
A hágai konferencia. kodott csak eléje. Nem, nem... nem szabad tervezgetnie, nem szabad azon tűnődnie, mi lesz? Rá kell bízni Terkára. Az lesz, amit Terka akar. Terka hazajött, Terka megengedte neki, hogy mellette menjen... Várjon! —■ mondta Terka ... —Türelem! — mondta Terka. Várni fog. Türelmes lesz. Meleg illat szállt föl a chinchilla-ibundából. És a bunda túlsó oldaláról Wax ur értelmetlen szavai csapkodtak feléje: —- Szocialisták ... bolsevikiek ... Zimmerwald ... Mire Terka lakásába benyitottak, Tumma javában rendelkezett már. A szobaleány megtérítette az ebédlőasztalt, a Danubiusz pincére egy kosárból pezsgős és likőrös üvegeket szedett elő. A két fiatalember a szomszéd szobában ődöngött, az egyik a Svájcban frissen zsákmányolt cigarettát dézsmálta, a másik a zongora előtt állt és Terka uj kottáit lapozgatta, a legújabb francia és angol chansonokat és songokat. Katonanóták is voltak köztük, a Madelon meg az It‘s a long way to Tipperary... a fiatalember egy ujjal próbálgatta őket a billentyűkön, ezen a réven érintkezett először és utoljára az ellenséggel. Terka eltűnt a hálószobában. Kisvártatva ékszer nélkül, könnyű pongyolában, szappan és kölnivíz friss illatába burkoltan jött vissza. Karmel most látta először a disztelenség díszében, szebb és vakítóbb volt igy, mint nekiöltözöttségének kirakati pompájában. Megremegett, amikor arra gondolt, hogy meztelen a pongyola alatt. Pedig ez a meztelenség nem volt kihívó, nyugodt és szándéktalan volt, inkább az otthon örömét, a fölösleges sallangtól való üdítő leegyszerűsödést hirdette csak. Társaságának nem is jelentett ennél többet. És Karmel a pillanatnyi megszédülés után egy kis megalázásnak érezte már, hogy Torkának ö sem fontosabb, mint Tumma vagy a szobalány vagy Wax ur és a két fiatalember. A fölszabadult háziasszonynak a meztelenségét kapta a kacérkodó kedvesé helyett... A társaság tulajdonképpen egy kis chemin de fer-re gyűlt össze. Wax szeretett kártyázni. Karmel nem szívesen játszott, de megadta magát sorsának. Terka volt az egyetlen, aki nem játszott. Körüljárt, töltött, cigarettát adott a játékosoknak, le-leült, hol Wax, hol Tumma mellé, megállt Karmel széke mögött is, belenézett a kártyájába. Karmel nyert. Ö volt az egyetlen nyerő. Wax leereszkedőn vesztett, Tumma idegesen, a két fiatalember piros arccal és égő füllel, pedig éppen ez a kettő nyerni szeretett volna. Karmelt bántotta a nagy nyereség. Nem kell neki ezeknek az utálatos embereknek a pénze. Nem azért jött ide. Jóformán egy szót sem váltott még Torkával. Nem bírja tovább, Fölugrott, odatolta a pénzt Tummat elé: — Neked nyertem. Elbúcsúzott a társaságtól. Senki sem marasztalta, Terka is csak a háziasszony meggyőződés nélkül való udvariasságával sajnálkozott azon, hogy elmegy már. Kikísérte az előszobába, amelynek ajtaja nyitva maradt. — Viszontlátásra! — mondta jókedvűen. És halkan, gyorsan hozzásugta: — Holnap délután négy órakor a ligetben, a Szondyucca sarkán ... Karmel odalépett hozzá, szólni akart, de Terka a szá-
