Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-25 / 34. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
ÁLMOmÁZA Ke ej e riy - J i4(i: Tumma is megállt előtte, ráhunyoritott: —• Fölmegyünk Terkához. Jössz velünk? —• Ha szabad.... Terka kedvesen intett: — Hogyne! Jöjjön! Szédülten csatlakozott hozzjuk. Nem ültek kocsiba, Terka a közelben lakott, a Veres Pálné-uccában, többé nem Tummával. Wax rendes ember volt, szerette a kényelmet és nem szerette a bonyodalmakat, ügy vélekedett, hogy másfélévi börtön éppen elegendő egy fiatal asszonynak, fölöslegesnek látta tehát, hogy Terkát barátnőinek a meggondolatlansága és könnyelműsége mégegyszer belesodorja. valami kellemetlen kalandba. Tumma elkérte a lakás kulcsát és előresietett a két fiúval, ők lassan mendegéltek mögöttük. Wax ur többször is megállt, fiatalon szerzett, de szépen fejlődő asztmája hamar kifullasztotta. Karmel Zürichröl kérdezősködött, járt ott valamikor, csöndes, unalmas városnak ismerte. Ez volt Terkának a véleménye is. Karmel hálás volt ezért a megnyugtatásért, nemcsak annak örült, hogy Terka igazat ad neki, kihallotta ebből a véleményből az elmúlt két hétnek a kritikáját is: Terka nem volt boldog Zürichben. Ha szereti Waxot, Zürich lett volna a világ legüditöbb városa. Wax más szemmel nézte Zürichet. Hosszabb pénzügyi fejtegetésbe fogott bele. Nagybölcsen kijelentette, hogy a semleges államokban sem mind arany, ami fénylik és a tehéniparáról híres Svájc sem fenékig tejfel már. A nagyszerű idegenforgalom nemzetközi kalandorok, kémek, ügynökök, őrült békeapostolok és szédült forradalmárok mérsékelten jövedelmező forgalmában éli ki magát. Mi lesz itt, ha a háború sokáig tart még? Az orosz különbéke nem jelent semmit. Az orosz forradalom, az már igen ...! Baj van! Baj van! Karmel oda se figyelt. Béke? Háború? Forradalom? Hát aztán? Mi köze hozzá? Boldogan ment Terka mellett, nézte a lány finom lábát, nyugodt, nagy lépéseit. A Szondyuccából emlékezett ezekre a lépésekre. Szakasztott ilyen volt, a járása akkor is már, amikor fehér cipöcskében, rövid fiú-harisnyában lépkedett a pápaszemes kigyó mellett és kurta szoknyácskája alól térdig villant ki mezítelen vékony lábszára. Most szürke ezüstcipő van rajta, szürke ezüstharisnya, karcsú és előkelő ma is. Vájjon látja-e még egyszer meztelenül? Megijédt, elszégyelte magát szemérmetlen gondolatáért, amely gonosz megszokás révén tola-V így ázat! Nem virágoskert, hanem egy nöikalapgyár száritó telepe.
