Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám - Heltai Jenő: Álmokháza

ÁLMOkHÁZA

ke g e ny - ] nfa:

Ilyenkor sietősen magához szorította, lecsókolta könnyeit és a vonakodás és ellenállás hevítő fűszerétől martan, vágyának vad föllángolásával iparkodott meggyőzni és fölöslegesen megint magához láncolni az asszonyt, aki vereségei után mind megaláz ottiabban, mind ingerültebben fogadkozott, hogy soha többé nem teszi be lábát a vörös házba. Egy pár nap múlva azután megint jelentkezett mégis.

— El kell jönnie hozzánk — ismételte sűrűn — mert az uram nem tudja mire vélni, hogy sohasem mutatkozik nálunk. Még gyanút fog ... El kell jönnie. Klári látni akarja magát.

Nem lehetett tovább halogatnia a dolgot. Klári csakugyan ott volt az urával. Az üvegkereskedő is alaposan megszedte magát a háborúban, ügyesen vett és még ügyesebben eladott mindent ami megvehető és eladható. Éppen csak üveget nem vett és nem adott el. Fiatalabb volt sógoránál, ádámcsutkája sem ugrándozott olyan szeszélyesem, azonban simára nyalt és középen szigorúan kettéválasztott szőke hajához széles fekete szalagon lógó monoklit és lojális Ferenc József-szakált viselt, bozontos, vöröses-szőke pamacsokat arcának két oldalán. Karmel majdnem jobban undorodott tőle, mint dr. Winter Aladártól. Amikor kezet csókolt a mosolygó Klárinak, borzongón gondolt arra, miféle élet húzódik meg a vöröses-szőke Ferenc József-szakál bozontos pamacsai mögött. Dr. Winter Aladár ádámcsutkája volt a Ferenc-köruti lakás egyik kulcsa, az üvegkereskedő szakáin a másik. És ennek a szakáinak az árnyékában az üde és fiatal Klári mosolyogni is tud még!

Öten ültek a vacsoránál, ő a két testvér között. Az asszonyok ingerkedtek vele ... Két testvér között ül, meg fog házasodni. Mosolygott, titokban örült is talán az ötletnek. Megházasodni! Erre sohasem gondolt. Hátha csakugyan ez a legokosabb? Mii lenne, ha elvenné Torkát? Viaijjon hozzámenne-e? Miért ne? Két tépett ember, rokkant az egyik, börtönviselt a másik.. ., szép frigy! A múlt? Miféle múlt? Gyermekek voltak, ö tizennégy éves, a lány hét vagy nyolc. Mindennap elmentek egymás mellett a Szondy-uccában. Neim fogták kézen egymást, hogy együtt menjenek tovább. Ez a múlt. Ami azóta történt, nem számit. Eltévedtek. Most megint találkoztak. Most kellene egymás kezét úgy megfogniok, hogy soha többé ne eresszék el. Azután eszébe jutott, hogy máris eleresztet-Helgolandi alkonyat.