Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám - Kosáryné Réz Lola: Az elbizakodott asszony
Az elbizakodott asszony A villamos teli volt, de még kapott helyet, mikor felszállt. Leült az ablak mellé és jól érezte magát. Arra gondolt, hogy most nemsokára otthon lesz, felveheti a háziruháját, a kisfiának citromos krémet kever a felfújt mellé és azután mindjárt le fognak ülni ebédelni ketten. Hosszú volt az ut, csak ez bántotta. A villamos minduntalan elakadt. Hogy a türelmetlenséget csillapítsa és gyorsabban teljen az idő, az utitársait vette szemügyre. Szemben vele öregedő, sárgaarcu, sovány asszony ült, méregzöld kötött sapkában, két csomagot cipelt, egy négyszögletes dobozt, meg egy kis batyut. Kesztyűjének hiányzott az egyik ujja, a mezítelenül maradt mutatóujj duzzadt volt és vörös, a széle fekete. Az asszony tudta erről, hogy a méregzöldsapkás főzni szokott otthon, .legtöbbnyire krumplit, nyersen hámozva. Ettől feketedik úgy meg a mutatóujj széle, tudta tapasztalatból. És nagyon jól érezte magát a gondolatra, hogy már nagyon rég nem kellett hámoznia nyers krumplit s nem kell szégyenkeznie, ha lehúzza a keztyüjét, mint valamikor. A méregzöldsapkás mellett egy fiatalember ült fekete télikabátban, nem egészen gyerek, úgy harmincesztendős, — gondolta az asszony. — Jól öltözködik, az arcán intelligencia és egy kis cinizmus. Bankhivatalnok lehet. Nagyon ideges. Titkolt gondjai vannak és ezért sokat cigarettázik. Karikásak a szemei és minden lélegzetnél dől belőle a dohányszag. Milyen borzasztó! Egészen csinos, rokonszenves ember különben, de ez a dohányszag ... A világ minden kincséért nem tudná megcsókolni s bizonyosan ezért nem csókolná meg az a csinos, cinóberhaju kislány sem, aki itt áll szorosan mellette a zsúfolt kocsiban... Az apja pipájára gondolna rögtön, odahaza, a vicilakásban vagy cipészmühelyben és elmenne a kedve minden csábitó bűntől... Igazán kár, hogy annyit dohányzik ez a fiú. De miért is nem tud uralkodni magán? Hogyan lehet valakinek ilyen káros szenvedélye ... És megint nagyon jól érezte magát a gondolatra, hogy neki semmiféle káros szenvedélye sincsen, mert volt ereje és volt akarata kiragadni magát bélöle és van ereje és van akarata, hogy távoltartsa magát mindentől, az emlékektől éppen úgy, mint az uj veszedelmek lehetőségeitől, a társaságbeli férfiismerőslöktől éppen úgy, mint a kollégáktól a tanári szobában. így gondolkozott, mialatt a villamos megállt, elindult, újra megállt, egy darabig besütött a tavaszi nap is az ablakon, éppen az arcára. Hagyta. Szeplős lesz? Nem baj. A kisfia úgy is szeretni fogja, a tanítványai úgy is szeretni fogják, mással pedig nem törődik széles e világon. A kalauz a csengőszijat rántotta meg mellet-' te és jegyeket adott. Amint az asszony feltekintett, hogy odaadja az aprópénzt, különös kis öreg anyókát pillantott meg a szoronkodó emberek között. Valószinütlenül kicsi volt s valósziniitlenül öreg, mintha álöltözetben járó tündérasszony lett volna, amilyen a Hauff meséjének füves asszonykája, aki minden száz esztendőben egyszer jön csak a piacra, a káposztafejeket emberfejekké bűvöli, ha megharagszik s a kofa szép kis fiát hosszuorru törpévé varázsolja ... A minden anya lelkében élő örök aggodalom, aminek semmi babona nem elég képtelen arra, hogy meg ne Magyar aratók. Irta: Kosáryné Réz Loía
