Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám - Vozári Dezső: Nem tudok csiziókat

Kerti ünnepély az angol királynál. A Buckingham-palota pazar kertjében rendezte meg az angol udvar tradicionális garden party-jét, melyen a gyöngélkedő uralkodót fia, a walesi herceg helyettesítette. Képünkön a királyné üdvözli az éppen megérkező egyiptomi királyt, Fuadot.

egy keveset, de továbbra is a régi megszokott cégekhez járnak el, a Széna-térre és a Fő-uccára. Az uj postahivatalban napszámra nem látok egy lelket sem. Pedig mindennap csinosítják valamivel. Uj lámpákat szereztek be és újfajta vonalzórendszert, a főnök mindent elkövet, egy szerény és szemérmes plakátot is kiakasztott, ezzel a szöveggel: „A postahivatal megnyílt.“ Az ember sírni szeretne. Ha bemegyek, mindig lesütöm a szemem és szükségen felül vásárolok be, ahogy az ember rosszulmenö vendéglőkben többet fogyaszt, vagy üres éjszakai lokálokban szemet huny, ha a pincér odaállít az asztal mellé egy üres üveget. Kern megy itt semmi. Se az ajánlott levelek, se a légiposta, se a csekkfizetés, se a postautalvány, távirat ha három napban akad egy, a legnagyobb forgalmat még a telefon csinálta, de mi az már? A főnök is komorabb és nyugtalanabb. Múltkor délután már csak hárman ültek a vadonatúj hivatalban, a főnök, egy kisasszony és a csomagkezelő, aki egyben szolga is. Nem megy, na. Miért is menjen1?

Már arra gondoltam, hogy félrehivom a főnököt, s halkan adok néhány tipet neki. Mi lenne, ha plakátot akasztana fel itt szemben, a nyári színkör és a Horváth kert sarkán, közel az autobusmegállóhoz, ilyen szöveggel: „Egy percnyire innen az uj Krisztina Postafiók megnyílt, Hűvös helyiség. Ápolt bélyegek. Külön boritéknedvező. Figyelmes kiszolgálás. Szives látogatásért esedezik a tulajdonos.“ S alája egy kezet, amely az irányt mutatja, esetleg egy rajzot, hölgy és ur, amint elragadtatott mosollyal állanak az uj hivatal bejárata előtt, kezükben levéllel. Vagy hirdetne a moziban. Vagy ilyen tréfás verseket adna közzé a lapokban: „Kétszer kettő három, babámat a krisztinai uj postahivatalban várom.“ Mit tudom én. Nekem is annyi bajom van, az én üzletem se megy, pedig éppen eleget hirdetek.

Nem tudok csíziókat

Esőre jár, villámlik, menydörög. Elég volt ezekből a méznél is édesebb napokból; hogy reszketett a lomb a mogyorószinü sugárban.

Csordultig elég a gyönyör! riadóra fújnak

messzi hegyekből származó szelek; tébolyodottan táncol, sir, csikorog a gyönyörű borbélytányér s a giliszták elbújnak a talajba, mélyre.

Nincs esernyőm, amivel védjetek, ha a zápor eljön, nem tudok csíziókat, a varázslatot

*nem ismerem.

Lusta, buja mezők sóhajtanak zivatarra vágyva.

Várj, utolsó cigarettám, füstjét hadd küldöm engesztelésül az egek felé.

Vozári Dezső