Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
A szobaleány közbe vetette: — A lövés valamelyik szobából jött. James vasvillapillantást vetett rá. Mit locsog ez a némber — a Jokerrel ki voltak egyenlítve az ászai... nyert játszma! A szakácsnő azonban letette a kártyát. — James! Az inas dühösen kelt föl. — Jó, Jó ... — morogta és tétova léptekkel az ajtó felé fordult. A két nő követte. A hallban Mrs. Rasselyer-Brownnal találkoztak, aki a folyosóról futott. — Mi történt? — kérdezte a szakácsnő eliszonyodva. Alice alig bírt megszólalni. Levegő után kapkodott. — Lelőtte ... a vendéget... — Mr. Rasselyer-Brown? — hátrált James. Az asszony tébolyodott tekintettel meredt rá. — Azt hiszem, agyonlőtte ... — válaszolta egészen magánkívül. A szakácsnő az inasra bámészkodott, az inas az szobaleányra. Egy hang nem jött ki a torkukon. Végre is James szedte össze magát. Kinyitotta a hall üvegajtaját és kilépett a folyosóra. A nők utána. A szakácsnő közben még beugrott a konyhába és a gyurófával fegyverezte fel magát. A vendégszoba előtt megtorpantak. James, mint akinek abban már nagy gyakorlata van, a kulcslyukra szorította a fülét és hallgatózátt. Semmi nesz ... Bátorságot erőszakolt magára és benyitott a szobába. Keze a villanylámpa gyújtója után kapargált a falon, amikor az ágy felől kellemes férfihang szólalt meg: — Ki az? Az inas felcsavarta a villanyt. Az ágy szélén majdnem egészen felöltözötten ott ült Lane. A halottnak vélt Lane----------Éppen készült levetkőzni. James szótlanul, leesett állal meredt rá: — Mi azt hittük ... — Mit? — Hogy ön meg... meg... — A szolga lenyelte a szót. Lane fölkacagott és a legmeggyőzőbb hangon biztosította látogatóit, hogy álmában sem jutna eszébe meghalni. — Mr. Rasselyer-Brownnal csak a fegyvert nézegettük — magyarázta a szolgaszemélyzetnek. — Az egyik véletlenül elsült. Szerencsére csak ez a váza sebesült meg. A személyzet megnyugodva távozott. Alice egy pillanatra ott maradt. — Mi történt? — A félreértést sikerült megmagyaráznom és ő meg nyugodott. A legjobb barátságban váltunk el. — És most hol van? — Aludni ment. Alice nem találta meg férjét a hálószobájában. Zörgetett a fürdőszoba ajtaján — a fürdőszoba szintén üres volt. Átkutatták a házat, Rasselyer-Brown azonban nem került elő. Elment valahová? Ilyen késő éjjeli órában? James mégegyszer végigjárta a házat. A vendégszoba ajtaja előtt először tovább akart menni, de aztán egy kis habozás után bekopogtatott. — Tessék — hangzott belülről. Az inas belépett a szobába. Lane, aki már az ágyban feküdt, Kicsavarta az éjjeli szekrényen levő kis lámpát. — Mit akar? — kérdezte Jamest. — Sehol sem találjuk az urat. A vendég megütközve bámult a szolgára. — No és azért itt keresi nálam? James zavarba jött. — Én azt gondoltam ... Bocsánatot kérek ... — Mit gondolt maga? (Foly. köv.) A párisi Bois de Boulogne Concours d‘ élégunce legszebb autója: Edmonde Gry táncosnő nagy Renault-kocsija.
