Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-04 / 31. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Gallusz ur bólintott: — Ha más beérte ennyivel, nekem sem kell több. És a vak megszoritottaa a félkezünek a kezét. 5. Másnap Karmel levelezőlapot kapott Zürichből. Kék mozdulatlanságban pompázott a tó a levelezőlapon, piros és sárga házai fölött pedig, a lehetetlen bárányfelhők ölében ez a három rövid, könnyű, kedves szó röpködött: — Sokszor üdvözli Terka. Terka minden nélkül és Wax nélkül! Boldog meglepődéssel nézte az elöredült, hosszú szálkás, arisztokratikus betűket. Mintha Terka lelke rohanna belőlük hazafelé! — Megsimogatta a levelezőlapot, odatámasztotta a porcellánasszony lábához, minden pillanatban újra elolvasta, gyönyörködött benne. Ritka egy kincs! Maga sem emlékezett már arra, mikor kapott utoljára levelet. Három évig a föld alatt, a levegőben, a kórházban ... neki a tábori posta semmit sem hozott, ö sem irt senkinek. És most sokszor üdvözli Terka. Gondolt rá. Bebizonyította, hogy gondol rá. Ebéd után, a Bauer au Lac terraszán ellopott egy pár percet Waxtól és neki adta. Jóleső izgatottság fütötte, fiatalnak és erősnek tudta magát, édes reménykedés ringatta. Jóra fordul most már minden. A vak megbocsátott neki és sokszor üdvözli Terka. Az élet könnyű és szép. Egy pár jelentéktelen kis ügye va.n ugyan még, de lassan-lassan majd csak elintézi azt is. Mindent el lehet intézni, ha az ember ráadja fejét. Mire Terka hazajön egyetlenegy elintézetlen dolog marad csak: Terka. Mással nem kell többé törődnie. De jó volna, ha nem kellene fölkelnie az Íróasztal mellől, ha ott várhatná meg a levelezőlapra meredve, a porcellánasszonnyal beszélgetve! Meddig kell még várnia? Ide s tova kitavaszodik, megjönnek a fecskék. Köztük lesz-e Terka? Egyszerre valami izgatottság rohanta meg: hátha itthon is van már? Ez a levelezőlap nem azt jelenti-e, hogy hazautazott? Talán titkos jeladás ez, többet nem mert írni. Ma éjjel talán ott is ül már a Danubiusz-pincében, várja. Talán Tummának is irt, levelet, hosszú levelet melyben bizalmas vallomások vagy üzenetek vannak ... Okvetlenül be kell mennie a Danubiusziba, ha csak egy órára is. Az Aréna-utón sikerült még a villamost elcsípnie. Üresen kanyarodott be a kocsi a Podmaniczky-uccába a kócos, álmos kalauznő egyedül gubbasztott az egyik sarokban és valami ottfelejtett újságot olvasott. Fehér foltok sivatagját látta Karmel a fekete betűk között... a cenzúra törléseit. Még mindig cenzúra, még mindig háború! Sohasem lesz vége. — Tetszik az újság? — kérdezte a kócos nő váratlan udvariassággal. — Érdekes! És már át is adta, mielőtt Karmel elháríthatta volna magától. Karmel nem akarta az asszonyt megbántani, kénytelen-kelletlen belenézett az újságba, szórakozottan keresztülsiklott a címeken, a híreket el se olvasta. (Foly. köv.) A másik német remekmű, a tizenkét motoros Do X, a világ legnagyobb repülőgépe, próbarepülés közben a Bodeni-tó fölött.
