Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-28 / 30. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Neményi Vilmos: Történelmi évszázadok Késmárk uccáin - Vozári Dezső: Vasárnap

KRÓNIKA örömmel megállapítható, hogy az auto­mata-kultusz, amit a háborúk, aprópénz­válságok egy időre visszavetettek (auto­mata alatt értve mindazokat a gépezete­ket, amikbe az ember felül bedobja a pénzt, alul kijön valami), ismét fellen­dült és kivirágzott, mióta világszerte megindult a szabályos ércpénzforgalom. Van megint automata-büfé, automata­mérleg, automata-telefon, automata ben­zinkút, automata jegykiadó és a többi. Az automatát mindenki szereti. Az automata tiszta és megbízható és egy­szerű dolog, az embernek nem kell érint­keznie segéddel, kisasszonnyal, hivatal­nokkal — eleven közeggel és közvetítő­vel, egyszóval embertárssal, akiről hiába állítja a modern természettudomány, hogy lényegében szintén automatizmusok ösz­­szessége: az ember náluk nem ezt a lé­nyeget érzi, hanem azt a mellékes dol­got, hogy működés közben kellemetle­nek, gorombák, idegesek és ügyetlenek. Az automatával az embernek nincs ba­ja. Az automata azt az egy dolgot, amire vállalkozik, zúgolódás és harag nélkül elvégzi — a többivel nem kell törődni. Egy szendvics-automata nem fogja érez­tetni veled, hogy ő tulajdonképpen ro­tációsgépnek, vagy tengeralattjárónak született, ahhoz érez tehetséget és csak szívességből és lenézésből szolgál ki, mert pillanatnyilag nem tudott jobban elhelyezkedni. Az automatáé a jövő. Sőt talán... Én nem vagyok utópista fantaszta, mint ez a Karinthy például, aki egyik novellájában azt a sejtelmét irta meg, hogy valamikor a gépek önálló életet fognak kezdeni és átveszik az uralmat természet és ember fölött. De hogy az automata fölényét már a mai ember is érzi öntudatlanul: erre egy lenyűgöző és megdöbbentő példát hoz­hatok. Egy vidéki külvárosban, a piacon, láttam egy automatát. Fölül be kellett dobni húsz fillért, alul kijött a csokoládé. Érdeklődtem, hogy került ide, a piac közepére. Közelebbről megnézve, rájöt­tem a titokra. Hölgyeim és uraim, ebben az automa­tában nem volt gépezet. Belsejében egy eleven ember ült, aki felül az egyik ke­zével átvette a bedobott pénzt, alul, a másik kezével kiadta az árut. Egy eleven ember, aki rájött, hogy a gépben jobban megbízik már a kor gyer­meke, mint az emberben — egy eleven ember, aki rájött, hogy legjobb, ha gép­nek hazudja magát, gépet szimulál, ha meg akar élni — egy eleven ember, aki halottnak teteti magát, hogy éhen ne haljon. Karinthy Frigyes. Történelmi évszázadok Késmárk uccáin Nyolcszáz esztendeje annak, hogy a zipszerek a magyar királyok hívá­sára mai hazájukat elfoglalták és a Silva Scepus őserdeit, amely után szü­­kebb hazájuk nevét nyerte, irtani kezdték. Békés honfoglalás volt ez, amelynek nyomán falvak és nem sok­kal azután városkák fakadtak: a Raj­­navidékről, Szászországból és az érc­hegység vidékéről odatelepitett szor­galmas nép csakhamar ugart terem­tett az erdőrengetegek nagy részéből, járhatóvá tette az uttalan utakat és épített a hegyek és dombok lejtőin. Nyugodt munkáját azonban csakha­mar megzavarta a háború \fergetege, falvaikat és városaikat elpusztította a tatárdulás és a zipszerek két évig voltak kénytelenek a hernádvölgyi lapis refugii árnyában meghúzódni. A veszedelem múltával azután ismét felépítették leégett és elpusztitott te­lepüléseiket és ebbe az időbe esik Lő­csének, ennek a muzeális értékű, mert műemlékekkel és történelmi értékek­kel teli érdekes városnak a megalapí­tása. A zipszer provincia azonban et­től az időtől kezdve mindig újabb és újabb háborúk szenvedéseit sínylette meg. Alig van a magyar történelem­nek olyan fázisa, amelyben a zipszer­­föld szerepet ne játszott volna és alig volt olyan középkori háború, vagy későbbi szabadságharc, amelynek hul­lámai át ne csaptak volna a zipszerek vadregényes vidékére. Csák Máté ki­rályságra vágyó nagyratörésének, Thököly és Rákóczi szabadságharcai­nak emlékei éppúgy megtalálhatók a zipszerek hazájában, mint a husziták harcainak és a többi vallásharcnak a nyomai. A zipszerek maguk is harco­sokká váltak, büszkén, rátartóan és bátran védték számos csatában szü­­kebb hazájuk jogait és vallásszabad­ságukat és mindig ott voltak azok so­raiban, akik az elnyomatás ellen küz­döttek és a népek szabadságáért száll­tak síkra. Minden küzdelem, minden sorscsapás, minden szenvedés azon­ban megerősítette őket jó polgári eré­nyeikben és a harcosok egyúttal te­remtő munkások is voltak, akik a zipszerföldön jólétet, békét, a szoli­daritás aranyos derűjét teremtették meg, amely a zipszerföld külön kis napjaként aranyos derűvel sugározza be természeti szépségekkel gazdagon megáldott vidéküket, amelyet az Úr­isten jókedvében teremtett meg. A Magas Tátra égbenyuló, nyáron is ha­vason csillogó ormai alatt békésen él ma is a zipszerek népe, amely ezek­ben a napokban különös fénnyel és odaadó szeretettel, azzal a rajongás­sal, amellyel földje iránt viseltetik, emlékezett vissza nyolc évszázad mai távlatból is rendkívül érdekes és iz­galmas eseményeire: jóra és rosszra egyaránt. Ezernyolcszáz zipszer vállalkozott arra, hogy teljesen korhű kosztümök­ben vonultasson fel Késmárk uccáin nyolc történelmi évszázadot és huszon­hétezer zipszer jött el ezen a napon Késmárkra, hogy kegyelettel adózzon nagy idők emlékének. Minden ott volt a nagyszerű, kápráztatóan érdekes és felejthetetlen felvonulásban, ami a nyolcszáz év történetében érdekes és emlékezésre méltó. Felvonultak a sze­pességi lándzsások, a Szepesség gróf­ja kíséretével, amint bevonul a Karok és Rendek pozsonyi országgyűlésére, a lengyel Lubomirszky gróf kíséreté­vel, aki a Zsigmond király által Len­gyelországnak elzálogosított tizenhá­rom zipszer várost kormányozta, ott volt a menetben Mátyás király, a Sze­pesség különös jóakarója fekete se­re gb éli kíséretével, Giskra a husziták­kal, Késmárk három vértanúja: Kray, Lánui és Toppercer a skarlátbiborb i öltözött hóhérral és Heister generális­sal, aki a Habsburgok parancsára Kés­márk szabadaságharcosait kivéaeztet­­te, ott volt Thököly gróf, Késmárk nagy szabadsághőse a kíséretével, el­vonultak előttünk a keresztes lova­gok, de ott voltak a menetben a békés munka és teremtő szorgalom emlékei: a híres szepességi céhek is, amelyek annakidején a Szepességet és a zip­szer munkát híres-nevezetessé tették. Hatalmas bizonyítéka volt ez a fel­vonulás annak a szívósságnak és ki­tartásnak, amely ezt a népet nyolc­száz esztendőn keresztül fenntartotta és éltette és amely ma is egyik legki­válóbb erénye ennek az értékes és megbecsülendő népnek. És hatalmas bizonysága volt annak a már szinte közmondásossá vált hazaszeretetnek is, amellyel ez a maroknyi nép a ma­ga rögéhez, hegyes-völgyes földjéhez ragaszkodik. A zipszerség valami sa­játos és különleges színezést jelent és lángolóan odaadó hazaszeretetre ne­vel: ezt bizonyította ez a művészi szempontokból \is kétségtelen érték­kel bíró felvonulás. A szepességi büsz­ke a maga zipszerségére és ebben rej­lik egyéb értékes tulajdonságai mel­lett az a nagy ereje, amellyel magának a földjét mind a mai napig megtartani tudta. Neményi Vilmos. VASÁRNAP Csak a nyugtalan lelkiismeret fúr, fa­rag tovább nyugtalan. Az üllők némán és bénultan hallgat­nak a kovácsmühely homályában. Az ud­varon, a kövek közt békésen virit gyom és gaz, kegyetlen lópaták ma nem tapos­sák halálra. Hölgyeim és uraim,

Next

/
Thumbnails
Contents