Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-28 / 30. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
A tiszt nem hitte el ezt neki. Kalandot gyanított... Amikor az asszony az ajtó elé ért, a férfi hirtelenül kilépett a folyosóra. Az asszony megrökönyödve hátrált. Lane mosolyogva fenyegetőzött: — Nem engedem tovább, amig nem ad egy csókot. — Megörült? — mérte végig az asszony. — Meg. — Kérem, engedjen tovább! Az asszony tiltakozása és erélyes követelése eredménytelen maradt: Lane kitárta két kezét és a folyosó két fala közt elállta az utat. El volt tökélve, hogy a nőt nem engedi át megvámolatlanul. Alice a parancsoló hangnemből annyira átmenet nélkül csapott át könyörgésbe, hogy az még Lane-nak is föltűnt. ; i [ i — Az isten szerelmére... ne tréfáljon, hagyjon engem! — Aggodalom é.s irtózat rajzolódott arcára. — Istenem, ha a férjem jön és engem itt lát... — Nem félek a vén madár,ijesztőtöl. —- Engedjen tovább! — Előbb a csókot! A falépcsö nyikorgóit, lépések közeledtek. Kilencven kilós test lépései — A férjem — vacogott az asszony. Lane rémülten figyelt a lépcső felé. Rasselyer-Brown lassan jött lefelé ... Az asszony magán kivült volt aggodalmában — Menekülni, menekülni! —- A könyvtárszobába akart szökni. Lane visszatartotta. — Késő — suttogta — meg fogja önt látni. Jöjjön a szobámba! Az asszony vadul rázta a fejét: — Nem! — Csak amig tovább megy. Megragadta a nö karját és behúzta maga után a szobába. Az ajtót bezárta s a zárban megfordította a kulcsot. Vártak. Hátborzongató pillanatok ... A férfi mázsás léptei már a földszint folyosóján döngtek. i Alice és Lane visszafojtották lélekzetüket. Rasselyer-Brown már az ajtó előtt járt. Továbbmegy-e? ... Tripp, trapp. Tripp, trapp. Tripp ... Megállt. Keze megnyomta a kilincset. Az ajtó nem engedett. A gyáros nem habozott sokáig — kiszakította a zárat s egy rúgással belökte az ajtót. Megállt a küszöbön. Alice fölsikoltott. Rasselyer-Brown arcán e pillanatban nyoma sem volt a dühnek. Szeme nem volt vörös, pedig máskor a legcsekélyebb fölindulásra vér futotta el. Arcán nyugalom ült, mely mindennél félelmetesebb volt. Jött és habozás nélkül odalépett a zöld posztóval bevont fali fegyvertárhoz. Leakasztott egy vadászfegyvert. Lane hozzáugrott. Két keze görcsösen rátapadt a fegyver agyára és a vérre szomjazó férj kezéből ki akarta csavarni a fegyvert. Vad dulakodás kezdődött. Az asszony a szoba sarkába húzódott s kétségbeesetten tördelte a kezét. Mit tegyen? Valamit mondania kellene! ... A két férfi elkeseredetten birkózott. A fegyver hol a fejük fölött, hol a térdük magasságában járt s csöve fölváltva hol Rasselyer-Brown, hol Lane felé rányult. Ha valamelyikük megrántja a ravaszt.;. Véletlenül — vagy szándékosan. Az asszony a sarokban keresztet vetett. Lassan az ajtó felé közeledett. Kifelé! — Egy dörrenés! A fegyver elsült a dulakodás hevében. Az ablak előtti asztalkán álló virágváza darabokra tört. A viz a padlóra ömlött... Alice egy ugrással kint volt a folyosón és a lépcsőházba rohant. 7. A szakácsnő nyugtalanul tekintett az ajtóra. —- Mi volt az? — kérdezte. —- Egy lövés. James, az inas, épp ebben a pillanatban emelte le a „Jokert“. Ennek következtében nem volt hajlandó bármiről is tudomást szerezni, ami a játszma megszakítását jelenthetné. — Az ur megint kutyákra vadászik — magyarázta egy vállvonással. — Most éjszaka idején? — Hiszen ismerjük a szeszélyeit... (Foly. köv.) Képek a Szepesség hétszázéves jubileumának ünnepségeiről. Baloldalt. Az ünnepi menet felvonul Késmárk főnccáján. Jobbra: A „szepesi gróf és kísérete“ a menetben
