Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-28 / 30. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
— Dehogyis egyformák! Csak azok, akik vizitbe járnak tartalékos hadnagyokhoz ... Azok rettenetesen egyformák! Farkas sietve kiadta a podgyászt. Aztán kezet fogott a fiatal úrral. és gyorsabban, mint gömbölyű termetétől föltételezte volna az ember, leszállott a vonatról. Elöl sipoltak, hogy mehet! Farkas ekkor hirtelen bedugta megint a fejét a kocsi ajtaján. — Te, Ferkó, egy fontos dologról megfeledkeztem! Mikor a második látogatás után elment tőled, igy szólt hozzád az istennő: „Ugy-e, most megvet?“ Szervusz! Megint eltűnt. A vonat megindult. A hadnagy pedig komor gondokba merülten vakarhatta a fületövét... A terrasz a tengerre nyitott. Holdvilágos éjszaka volt. A parti légáramlat a hullámok felől halszagot és egy szinkópás táncslágerdallamot hozott, melyet egy csónakon egy réztorku utazó gramofon rikácsolt az éjbe. Mikor az inas a csemege után a terítéket leszedte, Alice asszony bocsánat-kérőén fordult a vendéghez: — Az urakat egyedül hagyom, fáj a fejem. Lane elbúcsúzott a háziasszonytól, aki visszavonult hálószobájába. A fiatal tengerésztiszt egyedül maradt Rasselyer- Br-ownnal. Határozottan kényelmetlenül érezte magát. A hangulat már a vacsora alatt nyomott volt; az asszony egész idő alatt idegesen és kedvetlenül hallgatott, Rasselyer-Brown pedig, aki máskor sem -szívesen szaporította a szót, ez alkalommal egyenesen -fölülmúlta önmagát. Lane kétségbeesetten -erőlködött, hogy a társalgás el ne aludjon s nagyon sajnálta, hogy a kapitány tanácsát nem fogadta meg, hanem eleget tett a meghívásnak. Valami nyugtalanító feszültség izzott a levegőben. Mikor a háziasszony elvonult, Lane lemondott arról, hogy továbbra is erőszakkal tartsa a szót. Rasiselyer- Brown hidegvérrel szíttá szivarját, Lane egyik cigarettáját a másikról gyújtotta meg. Szemlátomást gyarapodtak az asztal alatt a kiürített üvegek. Lassan szálltak a negyedórák ... az órák. A gramofon régen abbahagyta buzgalmát, a hold is a felhők mögé bujt, csak a hűséges halszag tartott ki rendületlenül. Már éjfél felé járhatott az idő, amikor a ház ura megragadta a szót: —- Holnap délelőtt magam viszem be önt a városba. — Ó kérem — szabód ott Lane — mért kelljen az én kedvemért fárasztania magát... Hiszen a sof-för ... — Amugyis egy ugrást kell tennem a gyáramba. Lane tudta vendéglátó gazdájáról, hogy gyártulajdonos és mérhetetlenül gazdag -ember. De közelebbi értesülései már nem voltak. Megette ebédjeit, megitta whiskyseit, szíttá cigarettáit és udvarolt a feleségének, de az nem érdekelte, hogy vendéglátója ki és micsoda. Most is csak azért érdeklődött, mert a hosszú szünet után valamit csak kellett mondani. — És mit állít, elő az üzem? — Meleg kutyákat. A felelet kissé meglepő volt, de egy igazi angol semmin -sem csodálkozik. Még .azon sem, ha egy gyárban a normálisnál magasabb -hőmérsékletű kutyákat állítanak (4) elő. Lan-e a világ legközönyösebb hangján kérdezte tovább: — Mennyi az évi produkció? — Nyolcvan millió darab. — Csinos kvantum — bólintott Lane elismerőleg anélkül, hogy a leghalványabb sejtelme lett volna arról, hogy Amerikában a kis frankfurti kolbászt tréfás célzással husanyagának eredetére „hot d-ogs“ névvel tisztelik. Rasselyer-Brown -épp annak révén lett gazdag, hogy a virsli általánosan ismert apacs-nevét, mely előbb minden husnemükereske-dő szemében vörös posztó volt, áruinak bejegyzett védjegyévé választotta. A „meleg kutya“ a legkeresettebb kolbászfaj lett és az előállítója többszörös milliomos. — Nem álmos még, Mr. Lane? — kérdezte Rasselyer- Brown. De, már itt az alvás ideje — kapott a -szón a -tiszt. A kutyagyáros személyesen kisérte le -a földszinten levő vendégszobába. Lane kis kézitáskája, mely a tengerésztiszt pyjamáját és fogkeféjét tartalmazta, az asztalon feküdt. — Mindent előkészítettem ■— szólt Rasselyer-Brown egy kézmozdulattal. — Parancsol még valamit. — Köszönöm, -semmit. Jó éjszakát! -— Kezet -szorítottak és a ház ura eltávozott. Lane bezárta utána az ajtót. A szobában kissé fülledt volt a levegő. Az ablakhoz lépett és kinyitotta. A szorosan -elrácsozott ablak a parkra nyílott. A park bokrai mögött messze ezüst fényben csillogott az öböl. Lanenak nem volt kedv-e aludni. Vetkőzés előtt .rágyújtott még -egy utolsó cigarettára. Mindenekelőtt kényelmes papucsot húzott a cipője helyébe s éppen a gallérját kezdte lefejteni. De a tarkójára -emelt keze a mozdulat közepén megállt — a folyosóról léptek nesze hallatszott be. Halk, libbenő, ismert léptek ... Alic-e! Mit kereshet oly késő éjjel a folyosón? Lane arcán önelégült mosoly jelent meg. Tudta, hogy a házas-társak hálószobái az emeleten vannak... Nesztelenül tenyérnyi szélességre kinyitotta az ajtót. Kilesett a nyíláson. A folyosó végéről valóban Mrs. Rasselyer-Brown közeledett, rajta -pongyola, könyv a kezében. A könyvtárba ment... talán valami könyvért, hogy az álmatlan éjszaka unalmát elűzze ...
