Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Odondász - Vozári Dezső: Kirakatok
tött halhatatlanságodat. Ahogy a directoire óta most van először női divat, amelynek a kor stílusával teljesen összeillő, saját és öntudatos vonala van, úgy termelt ki az emberi kedély egy uj humort és egy uj érzelmessé aet, a technika-tréfát és a aé^-szentimentalitást, amely kifejezi egyetértésünket e sajátos gépvilággal, ahol, máról holnapra, néhány lobbanómotor jóvoltából, át kellett formálni idegeink és értelmünk működését, reá állítani ízlésünket, sőt kedélyünket valami egészen újra, ami olyan gyorsan ragad magával, hogy a legveszekedettebb tempó mellett is az az érzésünk, mennyire az elején vagyunk egy sebességnek, amely talán végtelen, s amelyet még csak az idegeink sejtenek. Ahogy volt cowboy-humor , Tom Mix és hűséges fehér lova, úgy van már soffőrhumor is, a gépész, -aki összetanult szerszámával, hűséges hatcilinderesével, mely elkíséri az élet kalandjaira és üzleteire. Már tudjuk humoros oldaláról látni a gépet, mely nemrégen még csoda volt, hogy gyorsan elöregedjen banalitásnak. Gép nem Jövel emlékeim poros lomtárából, jövel Salzmann Ly., könyvkereskedő és ódondász, ahogy cégéred mutatta ama régi, híres Forgách-uccán, melynek gránitkockáin iramlott el a gyermekkor. A poros pult mögött álltái s tenyeredben mérlegelted irodalmi halhatatlanság és élhetetlenség sídyát. Nálad nem lehetett kifogásokkal, választékos handabandával, az önimádat absztrakt illataival operálni, mert te az Olvasó pulzusán és eszményén tartottad kezedet, öreg voltál már akkor s ez a kéz reszketett. Jövel emlékeim közül Salzmann Ly., aki életem legszebb perceihez segítettél hozzá azzal, hogy (bár a bolti ár egy tizedéért) lassankint megvásároltad tőlem családi könyvtárunkat, a francia forradalom és a magyar szabadságharc diszkötésü leírását, Goethe és Schiller, Wieland és Klopstock összegyűjtött munkáit, nem is szólván ama rengeteg pirostábláju könyvről, melyekben a földkerekség legrosszabb, legbődületesebb „adomái“ voltak összehordva. Holt tőkét képeztek a színes polcokon e könyvek, melyeket akkoriban a kutya sem olvasott. Először Goethe hátrahagyott munkái, vándoroltak Hozzád, az antiquárium dohos csendjébe. Emlékszem, Salzmann Ly., a könyvek szerzőjétől nem voltál elragadtatva s a természetességnek valami olyan grandiózus fintorával vetted kezedbe „Az ifjú Werther keserveit“, amely fintor időtállóbb minden művészi alkotásnál,. Sajátságos magyar-német-héber keveréknyelven beszéltél. így szóltál: — Die Leiden des jungen Werther? Szegény. Nebich. Mért nem hozza nekem Jókai és Werne? Das sind kurrens cikkek. De mert magáról van szó, adok érte kilenc krajcárt. A kilenc krajcár valójában tizenötöt jelentett, mert alkudozni is lehetett Veled, ó Salzmann Ly.! járhat olyan sebesen, mint ahogy az ember felfogja, megszokja, túlesik rajta és megmosolyogja. Amit ezerkilencszáztizben még városok bámultak hidealelős izgalommal, az ma bombabiztos humoreszköz a moziban: a régi autó, primitív formájával, nehézkes idomaival és kellékeivel. E pillanatban még lopásnak számit az, ha valaki elcseréli a garázsban autóját egy másik kocsival: húsz év múlva ez éppen olyan nyilvánvaló tévedés lesz, mint az, ha ma esernyőt cserélünk a kávéházban, s egy szelíd „pardon“ megteszi, hogy az affért kimagyarázzák. Kedélyünk ruganyosságában és gyors orientációjában van valami, ami véatelenül biztató és lehangoló: nincs időnk semmi fölött sokáig elámulni és meghatottunk lenni. A perpetuum mobile előtt is csak egy pillanatig állanánk meghatva és elábrándozva; aztán gyorsan mondana valaki egy viccet reá, mert nem lehet komolyan kibírni a gondolatát annak, hogy valami még mozogni fog, mikor mi a következő percben már nem leszünk. Márai Sándor. Vagy amikor végül már az eleven autorokkal jutottam a könyvtárban s a „Pártütő angyalokat“ és „Szent Klára kútját“ akartam mélyen leszállított áron nyakadba varrni. Mit mondtál akkor? Fényes, kis vizslaszemeidben megtört fények repkedtek elkeseredve, hogy átlapoztad a könyveket, nem hiányzik-e belőlük valami. — Anatole France, — mondtad, — micsoda szerzők. Ajaj, schlachte Zeiten. Anatole France? Packpapier, Packpapier. És az obiigát kérdés és intelem: — Miért nem hozza nekem Jókai és Verne? Hol vannak azok az idők, melyek szerinted rosszak voltak? És most már azt is megválthatom Neked, miért nem hoztam Neked Jókait és Vernet. Az efajta könyvek Nálad sokkal jobb árakat fizető konkurrensedhez, Zsámbokyhoz kerültek, aki azonban irtózott hazárd bevásárlásoktól s Goethéről és Anatole Francerői hallani sem akart. Hol vannak azok az idők, melyekben álmatlan éjszakákon át törtem a fejem, mi lehet keresztneved. Mert Ly.-lel csak egyetlen név kezdődött a Dörge-féle sorsjegyárusitó bankház szerencse-értesítőjében: Lyubomir. Jövel a felejtésből Salzmann Lyubomir, hadd állítsak emléket törékeny figurádnak, ércnél maradandóbbat. J2r KIRAKATOK Az uj tárgyilagosság az artisztikus reklámmal együtt a meggondolások és szempontok alapján összeállitott üzleti kirakatokat is egyszinvonalra emelte más művészi alkotásokkal. S valóban. Ha végignézzük a nagyváros fénysugárban úszó esti kirakatait, kétséget kizáróan megállapíthatjuk, mennyi ötlet, munka és Ízlés összpontosult az áruházak üvegablakába, melyeknek nem kisebb feladatot zúdítottak nyakukba, minthogy a kínálat túlzásaitól blazirt, és a reklám nagyhangú szóvirágaitól szkeptikus vevőt becsalogassa a pénz kiismerhetetlen útvesztőjébe, a modern kereskedésbe. Mert a művészi kirakat ingerel, mint a vörös posztó holmi barcelonai bikaviadalokon. Ingerel és elcsábít, a csábítás pedig mindig költséges. A kirakat mámorából való ébredés, a kijózanodás gyakran igen fanyar „katzenjammereket“ hagy vissza maga után, midőn a vevő, aki- a kirakat varázsának nem tudott ellentállni, arra a megismerésre jut, hogy annyi radirgummit (példának okáért) vásárolt össze, amennyit tiz élet alatt sem tudna elhasználni, még akkor se, ha üres óráiban nem tenne egyebet, mint radírozna. Látjuk, a kirakat lehetőségei korlátlanok s nyugodtak lehetünk afelől, hogy az üzleti élelmesség és verseny nem is fog nekik korlátokat szabni. A kereskedelem, mely joggal birtokolja ma a gazdasági élet hegemóniáját, megtalálta immár stílusát, melynek az uj kirakatrendező művészet egy számottevő pillérévé lett; a kirakat a korszellem adekvát megnyilatkozása és kifejezési formája, ma már túl van tétova kísérleteken, uj művészet, a hétköznap és költekező luxus architektúrája, a XX. század barokkja, nem is említvén az emberismeretnek és praktikus pszichológiának ama nagy eredményeit, melyeken a kirakat szellemi és művészi részei fölépülnek. Egyéniségek, temperamentumok és koncepciók jutnak érvényre a modern kirakatban. Gondoljunk csak az ékszerüzlet ablakának hideg és parancsoló előkelőségére, a nöi-divat áruház kirakatának finom és raffinált színeire és vonalaira, melyek nem egy férjet és hölgybarátot kergettek már a biztos anyagi romlásba. Emlékezzünk a játékkereskedés kirakatának méla bájára, a csemege kirakat elementáris és Ínycsiklandó prézisére, a cipőkirakat konzervatív hűvösségére s azokra a kirakatokra, melyekben vörös zselatinból kasírozott tüzek égnek a folyton-égő amerikai kályhákban s majolika-kandallók díszelegnek bennük téli, családi meghittségekre utalva. A hentes-kirakatban szerény szalvarádék és robusztus parizerek az élet természetes szimfóniáját motyogják és harsogják. Nagy kerítő a modern kirakat. Idegrendszeredbe vési magát, nem hagy nyugodni, színei és szavai újra meg újra felötlenek benned, szenvedélyeidet és egy jobb életre való igényeidet, reményeidet provokálja. Hová menekülhetsz előle? Ki tudja, hová vezet a művészet útja? Élethez, halálhoz? Csak egy bizonyos, ha el is pusztul minden, ami artisztikum, a kirakat élni fog, élni és csábítani, mert létét elmulhatatlan erőkhöz, az emberi hiúsághoz és gyengeséghez kötötte. Vozári Dezső. ODONDÁSZ
