Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
Valaki egy széket tolt feléje. Leült. Várt. Mély hallgatás. Leuthner kapitánynak az volt az érzése, hogy a teremben több személynek kell lennie, bár egyetlenegy lélegzet sem volt hallható. Csodálkozva ült székén; nem tudta, mire vélje a dolgot. Hosszú percek múltak el a legmélyebb sötétségben és a legmélyebb hallgatásban, — öt perc — tiz perc — negyedóra. Végre megszólalt valaki: —- Ma nem megy. A kapitány meglepetten figyelt föl. — Nem megy, — ismételte ugyanaz a hang. — Mi nem megy? — Más médiummal kell megpróbálni, — felelt egy más hang a szoba sarkából. Leuthner elmosolyodott. Hát persze, — spiritiszta szeánsz. Valaki fölgyujtotta a lámpát. A szobában husz-huszonöt személy ült: hölgyek, urak, a magasabb korosztályból. (Az ember rendszerint csak az ötvenedik éven túl kezd érdeklődni a túlvilág iránt.) A kapitány épp el akart illanni, amikor a kandallóformájú elektromos kályhához támaszkodó emberben Rasselyer-Brownt ismerte föl. Talán Alice is itt van? Egyetlen futólagos pillantással meggyőződött arról, u°gy az asszony nincs a szellemidézők között. —• Hol van Alice? Ö jó médium lenne. A többiek helyeseltek. A spiritiszták nyilván ismerhették Mrs. Rasselyer-Brown képességeit, mert a jelenlevők egyhangúlag kérték Rasselyer-Brownt, hogy keresse föl a háziasszonyt és nyerje meg a szeánsznak. A gyáros nem állhatott ellen vendégei általános kívánságának. Fölállt és felesége keresésére indult. Leuthner kapitány, aki az asztaltáncot unalmasnak találta, hozzácsatlakozott. Bepillantottak a büffébe, a táncterembe, a dohányzóba és lementek a hallba. Alicenak sehol semmi nyoma. Rasselyer-Brown idegeskedni kezdett. Bosszúsan rántotta föl a télikert ajtaját. Ugyanabban a támlásszékben, ahol egy félórával előbb Leuthner várt, most Alice ült, háttal az ajtónak. Egész közel, föléje hajoltan ott állt — Lane. Egyedül voltak. Az ajtónyitásra Lane a rajtakapott ember zavarával hirtelen kiegyenesedett. A férj megjelenése kinosan kettévágta a beszélgetést... A gyárosnak nagy erőfeszítésébe került, hogy féltékenységét megfékezze. — Zavarjuk önöket? — kérdezte rekedten. Hangjában vad indulat reszketett. Leuthner gyorsan közbevetette magát villámhárítóul. —• A spiritiszta-társaság úgy véli —- szólt Alciehez —, hogy a szellemek mindaddig nem hajlandók ezen az előkelő estélyen megjelenni, amig maga a ház úrnője személyesen nem hívja őket. Mrs. Rasselyer-Brown csengőén fölkacagott. —• Valóban, elfelejtettünk nekik meghívót küldeni. — Odaintett Lanenek: — Jöjjön, kisérjen el a szellemek országának előcsarnokáig. Pótoljuk az elmulasztottakat... És kilibegett Lane karján. A férje izzott a haragtól. Leuthner kapitány sem volt elbűvölve az asszony viselkedésétől. Tudta, hogy Alice Naplemente a tavon.
