Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-21 / 29. szám - Csathó Kálmán: Jolánka
JOLÁNRA Pistát ismerem gyerekkora óta. Mikor egy házba kerültünk, ö tizenegy éves volt, én öt. Szegröl-végröl valami atyafiság is volt köztünk. Nagyon melepett hát, hogy mikor az utolsó szigorlatom után beszegődtem hozzá ügyvédbojtárnak, olyan nagyképűen adta tudtomra a hivatalos kötelességeimet, mintha Isten tudja, micsoda mérhetetlen mélység választana el bennünket egymástól. Mosolyogtam. Egy darabig úgy tett, mintha nem venné észre, aztán fészkelődni kezdett és végül idegesen rám szólt: — Mit nevetsz? — Ne haragudj, — mondtam — de ahogy itt nézlek, mint szigorú principálist, kénytelen vagyok arra a jelenetre gondolni, mikor három szekundát hoztál haza egy húsvéti vakáció előtt. Jelen voltam, mikor átadtad édesapádnak az iskolai értesitöt. Akkor nem voltál ennyire szigorúságpárti! Bosszankodva nézett rám, de aztán elnevette magát. Megcsóválta a fejét: — Tudtam, hogy nehéz lesz veled boldogulni. Meg fogod bontani az irodai fegyelmet... Most rajtam volt a sor, hogy elpiruljak. — Tévedsz! — feleltem. — Nem leszek konfidens mások előtt soha. Viszont négyszemközt, ne haragudj, de nem tudok ilyen hivatalos pofát vágni veled szemben. Mindig előttem vagy, amint a létra tetején állsz! Emlékszel? Mikor a kompótot loptuk a nagyanyád kamarájából... Elnevette magát jókedvűen és egyszerre felmelegedett: — Emlékszel? ... Egy pillanat alatt vége volt a nagyképűségnek. Jó darabig emlegettük a régi, gyerekkori dolgokat, de egyszer aztán az órára tévedt a tekintete: — Szent Isten! Elfecsegjük az időt! Na! Hát csak menj és csináld, ahogy akarod. Rádbizom!... Meghajtottam magam: — Nem lesz rám panaszod! ----Kifelé indultam és a kezem már a kilincsen volt, mikor hirtelen utánam szólt: — Megállj csak! Még valamit! De ez aztán igazán komoly! — Parancsolj! — A gépirókisasszonynak nem szabad kurizálni! Ezt kikötöm,... az irodai fegyelem érdekében! Semmi kurizálás! Megértetted? Bólintottam: \ — Nyugodt lehetsz. Azzal bementem az irodába és első dolgom volt, hogy jól megnézzem a gépirókisasszonyt, akinek nem szabad kurizálni. És azt mondtam magamban: — Kutyateremtette! De fenemódon csinos! Minthogy azonban már megigértem, hogy nem fogok neki kurizálni, hozzátettem magamban: Csatorna Rio de Janeiro mellett. Irta: CSATHÓ KÁLMÁN
