Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Sándor Imre: Az öregur
Az öreg szünetet tartott, rámosolygott a csodálkozó fiatalemberre. Koccintott vele és újra eléje tolta a lohányosdobozt. A fiatalember kivett egy cigarettát. Most már nem is mert közbeszólni, várta, hogy az öregur folytassa. A farmer hangja egészen ellágyult: — Kedves fiam, a lányom szereti magát. — Az orvos nem mert felelni erre sem. — Maga is szereti öt, ugy-e? — Kis aggódó várakozás érződött hangjából. — Különben nem volnék itt, Szekeres ur. Az öreg arca könnyű mosolyra húzódott. — Nagyon helyes válasz. De nem elég! — Nem elég?! — Úgy van: nem elég. Ön szegény ember, doktor ur. A lányom gazdag. Ön talán úgy érzi, hogy ez elválasztja önöket, talán jobban szeretné, ha a lányom is szegény volna ... — Úgy van! — Ezt a választ vártam és éppen ez a várt válasz aggaszt. Bizonyos, hogy ez a különbözőség zavarja az érzéseit. ön úgy érzi, hogy szereti a lányomat... —- Nagyon szeretem! — És lehet, hogy ez az érzés abból az ösztönszerü tö-László Fülöp Rákosi Jenő portréja a budapesti idei téli tárlatáról.
