Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-01-06 / 1. szám - Sándor Imre: Az öregur
Ritka vadászzsákmány. Ajtits Horváth I)ezs” 'ágvecsei földbirtokos gajdali vadászterületén három medvét ejtettek el. Középen Ajtits Horváth, aki egymaga két medvét terített le. rekvésből, talán öntudatlan vágyból fakad, amely minden emberben megvan és amelyről, ismétlen, ön maga sem tud. — hogy a házasság által hozza rendbe az életét... A fiatalember egyetlen mozdulattal felugrott a siilyedő székből. — Ön engem hozományvadásznak tart! — Dehogy tartom! De európainak tartom. A környezete hatása alól senki sem szabadulhat. Még az olyan becsületes ember sem, mint ön. — ügy... hát akkor —- sikerült kiszabadítani a hangját az ideges rekedtségből, — akkor legyen szabad kijelentenem. hogy egyetlen fillér hozományt sem kívánok ... — Nagyon tiszteletreméltó válasz . .. Viszont ön tudja jól. hogy a lányom az egyetlen örökösöm... — De Szekeres ur! ... — Nyugalom, kedves barátom . .. túl kell esnünk ezen. Foglaljon helyet... A fontos az, hogy ön egyenrangú fél legyen, amennyire lehet, anyagilag is. Én tehát elhatároztam. hogy bizonyos tőkét bocsátók az ön rendelkezésére, amely függetlenné teszi és amellyel megalapozhatja a jövőjét... — Köszönöm, de . .. — Még nem fejeztem be. Ez az összeg önt nem kötelezi semmire. Egyszerű ajándék, amellyel tetszése szerint rendelkezhetik, felhasználhatja, amire akarja, berendezhet égy elegáns rendelőt, vagy kisebb szanatóriumot, szóval független ember lesz. Velem szemben is. A lányommal szemben is. Haladékot adunk egymásnak, három-négy hónapot. egy félévet és ha akkor is igy gondolkodik a házasságról .... — Elővett a tárcájából egy csekket. — Parancsoljon. Tízezer fontról szól. A fiatalember felé nyújtotta ,aki reszketett izgalmában. Az első gondolata az volt, hogy elveszi és kettészakítja, de érezte, hogy ez a regényes póz illetlenség az öregurral szemben, akinek „ausztráliai“ felfogása van becsület ről és egyéb dolgokról. Csak annyit tudott kinyögni: — Nem fogadhatom el. Az öregur jóízűen nevetett: — Minden úgy megy, ahogy előre elgondoltam. „Nem fogadhatom el“: ez a legegyszerűbb és a legkényelmesebb válasz. Szóval ön nem vállalja a felelősséget, fél saját magától, hátha csakugyan beigazolódnék az én feltevéseim. Nos! Ez a pénz az öné. Bizonyítsa be, hogy akkor is szereti a lányomat, ha gazdag. A fiatalember határozott mozdulattal összehajtotta a csekket és eltette a tárcájába. Öreg Szekeres ur fölemelte az ujját: — Csak még egyet. Szeretném, ha a lányom nem tudna erről a pénzhistóriáról. Az ő illúziói úgyis tiszták. Ne zavarjuk őket. A hangja megint lágyan zengett az utolsó szavakban. A fiatal orvos szótlanul meghajtotta magát. * — Hogy három hónapig várjunk? Minek?! A fiatalember megcsókolta a kezet, amit a kezében tartott. — Édesapád kívánja, édes szivem. Valószínűleg jobban meg akar ismerni. 8
