Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Társaság, divat • Az öltözködés raffinementje - Bozzay Mária: A gyermek felvilágosítása
ma áll, az örök embert feszülő étvágyával, izmaival és a kor igazi történelmi rugóival, szociális feleilőségérzéssel. A szlovenszkói élet nem szegény és nem problémátllan. Az őrszem szerepét vállaló Író nyúljon bátran élete kérdéseihez. Vallomást adjon az iró is akkor tágulni fog mindenfelé témaköre, nézzen mélyebben önmagába és környezetébe és akkor meg fog születni a szlovenszkói regény és novella, az alkotás, mely csak földünkből .sarja dzliatott. Egri Viktor. I Á IIIAVÁ II I \AT Az öltözködés raffinementje Hogy mennyire nem a ruha teszi s nem a ruha adja meg az utolérhetetlen sikket a nőnek, azt csak a párisi nő tudja igazán. A párisi nő, akinek párisiassága mint a bélyeg nyomódik az egyéniségére és messziről felismerhetővé teszi minden más asszony között. A ruhát minden ország minden nagy szalonjában éppen olyan tökéletesen elkészítik, mint Párisban. Mi okozza tehát azt az órási különbséget, ami a párisi nőt sikk dolgában a világ valamennyi asszonyától megkülönbözteti? A ruhaviselés módja s a toaletthez tartozó száz és száz apróság raffínáltan művészi egysége. A párisi nő hihetetlen luxust űz ezekkel az apróságokkal s nem volna a világnak az a kincse, amiért egy színben, formában, stílusban vagy anyagban toalettje alaptónusához nem illő retikült, virágdíszt, zsebkendőt, ékszert, övét vaay parfőmöt használna. Ezzel tisztában vannak a, párisi na(o> ruhaszalonok is s éppen ezért rendezkednek be, hogy minden ruhához minden szükséges apróságot is oiztosithassanak Ezekben a nagy ruhaszalonokban évven иду megkapják a hölgyek az estélyi ruhához való féldrágakövekből készült fantasztikus ékszer csodákat, mint a délelőtti kosztümhöz illő levélooritékformáju, arany monogrammal ellátott kigyó-, krokodil- vagy gyitobőrtáskákat. Külön tanulmányt érdemel a párisi nő fűző luxusa. Mert igaz, hogy a szó szoros értelmében vett fűző ma háta Istennek nincs már, az elv azonban ma is uralkodik. Párisban a legnyulánkabb, legjobb alakú nő sem tartja feleslegesnek a fűzőt, először, mert tudja, hogy a divatkövetelmények változásával a természet nem változtatja meg a női formákat, s éppen ezért minden alakon van valami pótolni vaay eltüntetni való, másodszor mert tudja, hor"yi a legtökéletesebben szauott ruha sem érvényesül fűző nélkül igazán. A párisi nőnél éppen ezért teljesen kizárt dolog a készen vett fűző viselése, ö épp иду mérték re készítteti a fűzőjét, mint az esti toalettjét, s viseli tizenkétéves korától hófehérhaju, rózsásarcu matrónakofáig. Ezeknek a fűzőknek az anyaga brokátselyem, kreppdösln, velúrsifon, atlasz és csipke. Magától értetődik, hogy ezek a fűzők csak azoknál a nőknél tölthetik be a fűző szerepét, akik vigyáznak a, testsúlyukra; a. karcsúságukat nem veszélyeztetik a, legjobban óhajtott inyencfalattal sem. A harisnyákon, amelyeket mindig a fűzőről csüngő harisnyatartó tart, viselnek még a térd felett — természetesen pikantériából — apró selyemvirággal, strasszal, gyönggyel díszített harisnyakötőket is. A harisnya annyira átlátszóan fát.yolszerü, hogy szinte a mezítelenség látszatát kelti. (Ezek a harisnyák nálunk még ismeretlenek.) A cipő luxusa szintén óriási. A nappali cipő lakk, kigyó, gyík vagy ezeknek egyszínű, világos bőrrel való kombinációja, az esti, mindig szigorúan a ruha színében tartott, rendesen a ruha szövetanyagából. Az egyszerűbb estélyi ruhákhoz nincs disz a nyári esti cipőn, a nagy ruhákhoz azonban a cipő csatja és gombja mindig eayezik az ékszergarniturával. A kalapok színe és anyaga mindig szigorúan a ruha anyagában és színében tartott. Kis trotőr ruhákhoz, délelőtti selyemkosztümökhöz mindig kicsi, finom rozsszalma vagy kombinált nyúlszőr kalapot visel a párisi nő. A délutáni ruhák kalapja zsorzsett vagy csipke, nyúlszőr, selyem vagy ezeknek valami fantasztikus kombinálása. Díszük egy szalagcsokor, pár virág vaav eaészen kicsiny strasszmonogram, amely azután a ruhán, sálon, retikülön, sőt, — a cipőn is megismétlődhetik. A kesztyűk vagy mosóbőrből vagy glaszéoőrből készültek. Díszük nincs más, csak az, hogy mindig ragyogóan tiszták. Ezeknek az apróságoknak a sorát bezárja, a, parföm, melyet a, párisi nő évven иду az egyénisége, az arcszine szerint választ meg, mint a kalapját és a toalettjét. Párisban egy szőke nő a legnagyobb sérelemnek tartaná a jó ízlés ellen, ha, erős, kábító parfőmöt ajánlanának neki. Éppen, igy lehetetlen volna az is, hogy egy feketehajú, karmenszerü szépség valami édeskés, naiv virágillatot használjon. S ahoav az egyénisége szerint választja meg a párisi nő a parfőmjét, épp uo'>' a varfőmje szerint választja meg többi toalettszerelt is. Ezek a toalettszerek mind a parfőm illatát lehelik s in')/ egészen lehetetlen, hogy a párisi nőn egyszerre több mint egyetlen finom, könnyű illat is érezhető legyen. Ezek azok az apróságok, amelyek a várisi nőt párisívá teszik s amelyeknek a beszerzése és utánzása nem is annyira büdsékérdést, mint jóizlést, jelent . . . R gyermekek feloilágositása A minapában azt kérdezte tőlem valaki, hogy lehetségesnek tartom-e a gyermekek felvilágosítását bizonyos, kérdésiekben, anélkül, hogy a gyermek lelkivilága, gon dőlik ozásimódja megsinylenié? Habozás nélkül azt feleltem, hogy igen... A kérdező rámcsodálkozott, azután kicsit 'szégyenkezve-, kicsit ihiuizódozva bevallotta, hogy ő már hónapok óta gondolkozik a kérdésen és- nem tudja aiz elintézés formáját megtalálni. Pedig Szeretné, mert sokszor merülnek fel olyan esetek, amelyekben a gyermek kéridezősködése és kivánesiiskodása kellemetlen és kényes helyzetek elé álllitja. Almikor konkrétumot kértem, elmondta, hogy gyermeke 7 éves is a napokban azzal a kijelentéssel dermesztette meg, hogy az iskolában hallotta, a gyermeket nem is a gólya hozza, hanem a mamák szülik őket. — S mit mondott ön erre? — Először sóbálvánnyá meredtem, azután azt, mondtam, hogy ez nem igaz s hogy ne foglalkozzon olyan 'dolgokkal, amelyek nem gyermekeknek valók. — Ezt elég rosszul tette ... A szülőnek sohasem szabad valótlant mondani a gyermeke, előtt, mert ezzel megöli a beléje vetett ihiitet, másodszor, a gyermek a tilalom dacára is tovább töpreng a dolgon s ha nem kap felirilágositá; t az édesanyjától, megszerzi majd a cselédtől, vagy az iskolában, ami azonban semmi körülmények között sem válik előnyére. — Dehát mit tegyek? Hogyan magva rázzam meg a dolgot? — 'Magyarázza a gyermek é.te’iméhez illően, de mindig a valóság szerint. És. elmondtam nekii egy asszonyismerősöimneik egy ismert orvos feleségének a módszeréit, akit férje útmutatása alapján saját nagy intelligenciája és leleményessége segített úgy át a kérdési n hogy iskolapéldának lehetne felállítani. — Hatéves volt a fiam, — kezdte, mikor elmondta nekem az esetet — amikor egy nap a tojásból kikelő kis csiir kéket nézve, azt kérdezte tőlem, hogy a nagy állatok, például a ló és a tehén gyermekei is tojásból kelnek-e ki? Megragadtam az alkalmat s- elmagyaráztam, hogy a nagy állatok, amilyen a ió is, sokkal nehezebbek, semhogy a gyengehéju tojást kikölthessék s hogy ezek épugy, mint az ember is, élve hozzák gyermekeiket a világra ...
