Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Sándor Imre: Dr. A. barátom
Dr. A. barátom D. A., jó barátom, egy napon korán reggel beállított hozzám .A barátom arca sápadt volt, a szeme beesett, karikás, egész megjelenésében úgy hatott, mint aki alvás nélkül töltötte az egész '-jszakát. Körülbelül két hete nem találkoztam vele, pedig azelőtt majdnem minden nap együtt voltunk. — Mi van veled? — kérdeztem. A barátom nem válaszolt, leült egy székre, felöltőben, kalappal a kezében, cigarettára gyújtott. Nem faggattam, vártam, hogy magától kezdjen beszélni. — Rossz bőrben vagyok, mi? — igy kezdte el. Most már istenes, átöltöztem, megborotválkoztam. Hosszú útról jöttem. Azt sem tudom, honnan. Elhallgatott. Én nem kérdeztem. — Nincs konyakod? Megmagyaráztam neki, hol találja meg a konyakot, elővette, ivott. Csak azután töltött nekem is. — Sokat ittam három nap óta. — Elhúzódott a szája, félszeg mosolyra. — Utaztam egy kicsit vidéken. — Várta a kérdésemet! — Hol jártál? — Azt tudom, hogy először Nagymaroson. — Ilonkánál? — Persze, hogy Ilonkánál. Vácott volt tárgyalásom pár nappal ezelőtt, pontos dátumot már nem tudok mondani. U- tána átutaztam I- lonkához. Hát végre biztosat akartam tudni. Most hát tudom. A biztosat. Megkérték feleségül. Idegen ember, akit két hete ismer. Elfogadta. Azt mondtam neki, hogy én is elveszem. Azt mondta, már késő. Mikor aztán nagyon szorongattam, azt mondta, hogy engemet nem szeret, sohasem szeretett, a másikat igen ... Elrohantam tőle. Ki a vonathoz ... Megérkeztem Pestre, itt beültem egy másik vonatba, előbb vettem az állomáson egy üveg konyakot. Útközben megittam az egészet, a vonaton elaludtam, másnap hajnalban rázott fel a kalauz, akinek állítólag azt mondtam, hogy Győrbe utazom, pedig már Szombathelyen voltunk. Megfizettem a jegykülönbözetet, kitámolyogtam az állomásra, beültem a vasúti étkezőbe, ettem, aztán ittam tovább. Hogy aztán mi történt, azt csak következtetni tudom ... Beültem egy fiakkerbe, ugylátszik elaludtam, a kocsisnak nem mondtam meg, hová vigyen, az költögetett, aztán, mert ő is hazament lefeküdni, elvitt magával a lakására, talán könyörületből, talán azért, hogy meg ne szökhessem. Másnap délután a kocsis lakásán ébredtem ... Kiderült, hogy csak éjszaka indul vonat Budapestre. Megint beültem egy vendéglőbe. Megint ittam... Szerencsére a kocsis gondomat viselte, értem jött, kivitt az állomásra, beültetett a vonatba ... Most már nem tudtam aludni... Kijózanodtam ... Pedig nem akarok kijózanodni. Töltött konyakot. És ivott. Én vele ittam. Valósággal jól éreztem magam, mint érdekes hirhallatán. Dr. A. kedves fiú, jó barát, nem tetszett a nőknek. Mindig úgy tudtam, hogy ez az érdektelenség kölcsönös, lelki alapon a barátom függetlenítette magát a nőtől. Szerelmi ügyekben nem is igen tanácskoztunk soha, ő az én ilyen természetű ügyeimet nem igen értette meg, csak, úgy cinikus alapon beszélgethettem vele nőkről, ahogy fiatalemberek között szokásos, amig nem jön a minden szégyenkezést felrobbantó élmény és ennek folytán az igazi barátság kiforrása. Régen tudtam erről a szerelméről, valami hallgatólagos megállapodás volt köLouise Brooks, a sikerekben dús Paramount-sztár, Európába jön filmezni. Irta: Sándor Imre
