Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-14 / 28. szám - Heltai Jenő: Álmokháza
Bem apó hamvait Aleppóból hazaszállították Lengyelországba. Budapesten a szabadsághős koporsóját ágyútalpra helyezték és ünnepi menetben végigvitték a városon. meg azt, amit magad adsz magadnak. Szerelem? Hivságo* próbálkozás, örültek nagy hajtóvadászata, amelyen rengeteg vad kerül terítékre, de az igazi soha sincs köztük. És ez a szörnyű hajtóvadászat a vadász temetésével végződik. Mennél ridegebben zárkózott magába Karínéi, mennél idegenebbnek látta, annál mohóbban ragaszkodott Irén ahhoz a vágyhoz, hogy családi életének keretében boldogan élhessen vele. Kétségbeesetten reménykedett abban, hogy szerelnie előbb-utóbb mégis csak utat tör Kamiéi gyöngédségéhez. Érezte, hogy joga van hozzá. Áldozatokat hozott, veszedelmeket vállalt érte. Egyszer, amikor dr. Winter Aladárnak Bécsibe kellett utaznia, a fél éjszakát együtt töltötték Iczky grófnő ágyában. Az igaziban. Régi kívánsága volt ez Karínéinak. Sötét, gyűlölködő kívánság volt akkor, amikor megszületett, dr. Winter Aladárt akarta vele megalázni. Később, amikor Iczky grófnővel megismerkedett már, valami regényes, egy kicsit gyermekes vággyá enyhült, amelyből Irént akár ki is hagyta volna már. Ott feküdni az ágyban, az igaziban... Késői, de mégis megkapni álmainak egy morzsáját! És amikor elborulva hajtotta fejét Irén vállára, Trón boldogan látta szemében az ellágyulást... Nem tudta, hogy ez az ellágyulás nem neki szól. És nem tudta, hogy Karmel mást szeret. Nem tudta, hogy mindazt, amiért kétségbeesetten harcol, Karmel odaadta másnak. Gyöngédségét, ellágyulásál, rajongását, gyönyörködését, áhítatát, aggódását, olyan érzéseit, amelyekkel Irén talán sohasem találkozott az életben. Talán nevükön se tudta volna őket nevezni, ha egy pár érzelmes regény vagy film révén nem értesül arról, mi minden te— Maga az a kisfiú, akit sok-sok évvel ezelőtt annyiszor láttam a Szondy-uccában ... HARMADIK RÉSZ. 1. Karmel még mindig órákig ült Íróasztala előtt, de már a porcellánasszonyt nézte csak. Beszélt hozzá, faggatta. Naplójával sem törődött többé, abbahagyta az írást, mint annyiszor már. Visszament az életbe. Nagyritkán mutatkozott csak Iczky grófnő rulett-odujában. Álmokíházát megvette. Valamivics berendezkedett a házmesterlakásban. Irénnek nem kellett többé a házmesteréé elől bujkálnia. Amikor tehette odalopózott Kamiéihoz. És az áttombolt szerelmes órák után mind szomorúbban ment haza. Azt a megnyugtatást, amelyre lelke szomjazott, nem kapta meg. Karmel nem olvadt föl. A Szondy-uccai délutánok és a Ferenc-körutiak között nem volt többé különbség. A gyerek hiába született meg, csak őt vitte közelebb a férfihoz, az egy lépéssel sem ment eléje, önzőn, ridegen megmaradt annak a távoli szeretőnek, aki vére hültén nyomban visszaveszi magát. Irén lassan-lassan ráeszmélt arra, hogy nem lehet erőszakot tenni az élet törvényein. Hiába, képzelt el magának szebb és tisztább uj életet akkor, amikor Karmel hazajött a frontról. Karmel nem neki jött haza. Enneninagának él mindenki és ennenmagának hal meg. Társakkal pillanatokra találkozik csak, üzleti ügyekben, szerelemben, barátságban, örömben, fájdalomban. Egyedül vagy és egyedül maradsz, mert másban is magadat szereted csak. Mindig ott csalódol, ahol a másikban magadra akarsz ismerni, senkitől sem kaphatod
