Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Bródy Lili: Miss Általános Műveltség
Mondják, hogy a teknősbéka szerencsét hoz. Ki is szorította ' a divatból teljesen a kis elefáncsont-elefántokat. A teknősbékát az teszi oly vonzóvá, hogy él. Hanem azért úgy bánnak vele, mint a holt tárgyakkal. Sok nő kedvesének nevét vereti aranybetüvel teknősbékájának páncélos hátára. Mély értelmű jeligéket, allegorikus rajzokat, sportjelvényeket gyakorta látni a teknősbékák hátán. A teknősbéka által voltaképpen mindent meg lehet niondani. A teknősbékát az ember mindenhová el is viheti magával. Egynémely teknősbéka már repült is. Nemrég egy hölgy sírva érkezett meg Le Bourget repülőterére. Londonból Párisba megMiss Általános Műveltség Pesti társaságban Einstein „Neu-e Feldtheoiriie“-járól került szó, amelyet tudvalévőén összesein haton érteinek Európában. (Einsteint is beleszámitva.) — Pesti társaságokban rendszerint kétórás együttliét után kerülnek meg vitatásra Einstein és boldogtalan szellemóriás kollégái, körülbelül akkor, amikor a társaság már elfogyasztotta a pletykát, jóllakatta. a rosszindulatát, végzett a divatos Ko-játékkal és megemésztette az ösz■szes uj vicceket. E könnyű szellemi táplálékok és a bniidge, közötti szünetben csuklik szegény Einstein az Íróasztalánál és ilyenkor végzik szokásos forgásukat a sírjukban a többiek, akiket tizenegy és féltizeinkettő között magyaráznak Pesten. Fe kitiné orie ide, relativitás oda: egyszerre. csak egy édeis leányhang sízólt bele a beszélgetésibe. Illetve, dehogy is szólt. Csicsergőit valamit, bájosan, dallamosan, ipitypalattyosan, -t.urbékolit, bú gott éS' csiripelt valami illanó csacsiiságot, amit csak kottázni lehetne-, mert a leírott szó nem budija visszaadni. Miután azonban a társaságban nem volt jelien zenész, valaki rámordult a szőke pacsirtára, hogy ne szóljon bele olyan dologba, amelyhez nem ért. És a morózus ur döirmögött még valamit arról iis. hogy közbeszóló pacsirta olyan műveletiem, isiit, müvellhetetlen, mint egy alaiskai hómező. A pacsirta rászállt egy fotőjre, és ezt csicseregte- vissza: — Nagy tévedés. Vegye tudomásul, hogy én igenis- müveit vagyok. * Na igein. Vegyük tudomásul. Kegyeskedjünk tudomásul venni, igenis. Kegyeskedjünk végre tudomásul venni csakugyan, hogy iszóbanlevő ifjú hölgy az elmúlt nyáron gyönyörűen levetkőzve, gyönyörűen kilfesziteitt selyemernyő árnyékában gyönyörűen bekötött Dekobrára dőlve fejezte- b-e művelődését, mely gyönyörű ívben hidalt Co.urts-Mahler úrnőtől- Dekobra útig bámulatosan -hosszú idő alatt. Vegyük tudomásul, hogy ifjú hölgy azóta, ha gusztust kapott egy kis nyomtatott betűre elolvasta a báli tudósításokat, a fodrász elmés körlevelét, Miiss Európa .nyilatkozatait, sőt. egyszer egy modern novellát is- elolvasott, de az igazság kedvéért meg kell tett légiutján elvesztette a, teknősbékáját. Talán nem is sirt volna oly keservesen, lm a kis állat, mely arra volt hivatva, hogy szerencsét hozzon neki, nem viselt volna hátán drága gyöngyökkel kirakva egy férfinevet. De végre mégis megtalálták, alva, « repülőtér egyik zugolyában. A teknősbékát az uccán vagy kis tarsolyban szokás vinni, vagy a, hölgy szíjra kötve lógatja a karján. Elkö vetkezhet ik az a nap, mikor a hölgy ráun a. teknősbékára. Egynémely ilyen kis állat akkor a leveses fazékban végzi életét. De előkelőbb, fésűvé, vagy hajkefévé dolgoztatni fel a kis kedvencet. jegyeznünk, hogy modern novella orvul ■ugrott, rá egy színházi hetilapból a fogorvos előszobájában. És v-égül: vegyük tudomásul, hogy iszóbanlevő ifjú hölgy típusa kezd olyan buján tenyészni és kezdi annyira elrontani a társasé let levegőjét, hogy kénytelenek vagyunk ezúttal egy .példányt gombostűre tűzni, hogy miiint az írás mondja: akinek szeme vagyon, lássa — s miint ahogy az ismerősök mondják: akinek lába vagyon, mének üli jön előle. * Miss Általános Műveltség ismer tető jelt1 két Wikle-.aforizma, egy sor Byron eredetiben és két taktus a. T-oselli-szerenádból. A Wilide-aforizmákat trottőr-ruhához, Byront, kisebb estélyeken s a Tosellli-takitust éjjel a Dunán használja, sóbajos (borzongás után a fáradó csónakban, hazafelé. Mentségére legyen mondva: a Miss a Wiklie-aforizmákat nem Wi,Ideitől tudja, hanem szellemes. hírben álló nagynénijétől, a Byron-sorokra egy londoni gimnazista .tanította Svinemündéiben, ahol nyaraltak tavaly s a Toselliitak,tusokat egy szerencsét lenül járt családi gramofon hagyta rá örökül. A Miss azonos azzal a gyilkosán buta megjegyzéssel, amelyet kulturemberek társaságában mellette ülő sportfiiu fülébe súg s mely megjegyzésben a „penészv-irág“ és a „nagy-képű majom“ szavak különös véletlen folytán a könyvolvasó barátinő neve után szerepeinek, viszont a. M.iss nem tagadja, meg magát a korcsolyapályán vagy az uszodában, mely helyeken egyegy sikeresebb esés vagy lemaradás- esetén merengve tör fel1 ajkán a szó: hü barátaimhoz, — a könyvekhez menekülök ... A könyvekhez, ugyebár... Az üveges könyvszekrényben persze útikönyvei és -mama fündőprospiektusai töltik ki ez űrt, ö-cskös May Károlyaii, Vernéi, Mister Herkulesei, sportévkönyvei és a részletre vett lexikonok nyugalmát immár nem háborítja semmi, mióta Miss tízéves- koráiban megszerezte belőlük a szükséges felvilágosítást titkos, éji órán hálói igben kimászva- a. szalónba., bizonyos gólyaügyeket illetően, A könyvtárban találhatók még a következők: egy elemi iskolai j utalóink önyv, amelynek bolti ára pontosan százszor kevesebb, mint amennyibe az elegáns magániskolának a papa által készíttetett s-zalóngaraiiiturája került, — elhalt nagybácsi ötkötetes viclapgyüjteménye, barátnő emlékkönyve, rózsaszín masnival -zárt, goblenibe kötött iStengel-lap album, ami kiment a divatból, Doktor Leánykori Udvarié dedikált veriseisköiteite, Doktor Asisz-onykori Udvariló művészetét méltató képzőművészeti! munka Ifélbőrk ütésben és. értesítők és évkönyvek és tárgymutatók és régi hetilapok és régi nótáskönyvecskék és papír és betű és félbőr és famentes, csak egy nem, de egyetlenegy sem: könyv. * De ő müveit, vegyük tudomásul,. Hiszen elvégre- a könyvtártól még lehetne. De- viszont, nem tehet azért, mert átk-os véletlen folytán a nyilvános könyvtár messze van, legalább két uccányira, A kötasönkényvtár meg rém komplikált ügy, igazán, a Búréi is hiába iratkozottt be tavaly, sose tudja. megkapni, ami kell. De igazán, mama, hidd el, az ember okosabb dolgokra is költheiti a pénzt, teszem fel, megvehetnétek azt a boiridürös fürdiőtrikót, az legalább csípőben keskenyiit és elvégre ha akarok könyvet olvasni, a- Marci ideeipeli nekem az egész mindenféle irodalmat, elvégre ha úgy imád... Miire Marci, szegény, aki uj fiiu a láthatáron és résziéit a négy szobától, részint a Byron-sortóí efezédült, mert serény hivatalnok egy fiamegmunkáló-telepen és előzőleg informálódott, hogy Missékhez érdemes-e benősülni iés még nem tudja, hogy információs iroda, kedvező referátum álban nagyobb szerepe van a Misis- mamája szép szemeinek, mint az objektivitásnak, mondom tehát, Marci másnap Tolsztoj és Zola súlya alatt görnyedve jelenik meg és újságíró barátijától ellopja a Neue Rundisichiau-t és a Nouvelle Littéraire-t, amelyet, ha Mísisék konyhájába szabad bejárása volna, másnap kicakkozva látná viszont, a mértleg és a mozsár alatt. De szerencsére csak a szalonba van szabad bejárása és ezzel imíngyárt érthetővé válik, hogy csak két hét múlva, fedezi fel a feilfeidezhetőket, mert ennyi idő kell neki, míg rájön arra, hogy Miita buta, minit az ágyú, oly íintelligenisi, minit- egy lúd, nagyígényü, mint egy hollywoodi sztár és két sz-szel' közli, lila levélpapíron, hogy vasárnap ideje „lesz“ elmenni ozsonnyázni a Szigetre, ha nem esik az „esső“, és a két hét után Marci boldogan fog amerikai mogyorót sétavacsorázni a kismozi előtt és annak a. kislánynak, akiinek a papájáról már nem is illik informálódni, annak a kislánynak-, aki l'aist nőt teást helyett azt mondja: nem utolsósorban és- pár exempte helyett azt mondja: mert nézd, például, annak a kislánynak, akinek a rongyos kis fizetéséből! telik arra, hogy beíratkozzon a kölcsönkönyvtárba és -ne a drogériában legyen számlája, hanem a pesti hivatalok vándor könyvárusainál, annak a kislánynak azt fogja Marci mondani egy este miniden ok nélkül: ó, -drágám, ide szörnyű nők is vannak a világon. * Ha Miissünk -legalább tudna valami egyebet... De nem tud semmit, semmit, semmit. Arról se tud semmit, hogy nem ■tűid semmit. Arról se akar tudni! semmit, hogy nem akar tudni semmit. Ha jó volna. . ,’Ha csak úgy magától okos volna,..
