Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám - Egri Viktor: A hatvanesztendős Nexő
könyvespolc ELSÜLLYEDT VILÁG Darvas János versei, szerző kiadása, Pozsony, 1929. Aki ezt a könyvet elolvasta és analizálni akarná a költőt: mit is akar valójában, mit igenei, mit tagad, mi a világszemlélete és hová nyúlnak gyökerei, annak rá kell jönnie, hogy Darvas mindem verse önálló egésiz; ezek a versek a nagyjából azonos idegállapottól eltekintve, mely szülte őket, kevés rokonságot tartanak egymással. Ennek az elsiilyedt világnak minden fája és köve gondosan körülhatárolt mikrokozmosz. Egy-egy Darvas-vershez nincs hozzátennivaló, mintahogy elvenni sem lehet .egyikből sem. Nem hiperbolák és nem parabolák, nem iveinek a csábitóan integető végtelenbe, de maradéktalanul és artisztikusan lezárt körök, melyeket alkotórészei meghatároznak. Darvas nem modern költő a szó köznapi értelmében, de költő és igazi költő a költői közölnivaló örökérvényű törvényei szerint. Formában a háboruelőtti irodalmi generációhoz tartozik, ám harctér és hadifogság, vér és geny gőzölgő mocsarai, emberi gonoszság drótsövényei benne is fellázították az uj embert, az uj intellektust, aki az élet uj, más arculatát kutatja. És ez a keresés szabja meg Darvas helyét a kortársak között. Vagy nem-e egy uj heroizmus mítoszát jelenti a béke érdekében való harc? „Halljátok? Tank dong, Gépfegyver pereg. Küldenek. Menjünk! Fegyvert, emberek! Gyilkolnom kell, Ha élni Akarok. Megölnek, Hogyha Ölni nem merek. Ökölre Egy az ellenérv: Ököl. Ki többet öl, Az jobban tündököl. Gyilkolni, Mig a Gyilkos mind halott. Megölni mind, Ki embert öldököl.“ A tisztaság versei ezek, a tisztaság és a tisztesség litániái. A líra fantáziák és hangulatok árnyékába menekül a mindennap goromba realitásai elöl, anélkül, hogy megtagadná a valóságot. „Ki küldte rám ezt a ködöt? Ki tette rám e hangfogót? Mily fátyol fojtja szózatom? Zugnak bennem bánatfolyók, Jaj csobog a sóhaj mögött, Mint jég alatt az ár északon. Gyáva ködbe öltözködöm S láthatatlan bús köd-palást Takarja el testem-lelkem.“ Darvas túlzottan és indokolatlanul önmegtagadó, mikor azt érzi fel, hogy ezek a versek nem a ma versei, nem útmutató rapszódiái a lázverős korfordulónak, mely véres körmökkel kaparász az egeken. „Talán távoli testvér-rádiók fölfogják késett kósza szózatom.“ Egy korban, melyben igazmondás és őszinteség dögrovásra jutott, kétszeres érték Darvas lírája, mert korszerű tud lenni, anélkül, hogy a virtuozitás hazug maszkját öltené magára. A kötet egynéhány verse pedig, elsősorban a „Félelmes este“ cimü, a magyar versírás legszebb, legjelentősebb és legmaradandóbb darabjai közé tartozik. A Szlovenszkóban megjelent versenykönyvek zűrös hullámai között világitó fárosz az „Elsiilyedt világ“. Keressük fényénél az üdvözítő utat, mely a Jó Remény Fokához vezet. Vozári Dezső. R hatoanesztendös Nexö Nálunk alig ismerik Martin Alexander Nexöt, Henrik Pontoppiddan mellett az élő dán költők legnagyobbját, aki a na pókban ünnepelte hányatott életének hatvan esztendő» iszület ésnapját. Christianshafenben, Koppenhága egyik legszegényebb negyedében pillantotta meg Nexö a napvilágot s a proletárgyermek sanyarú penészvirág életét élte, halvány örömökkel és egy életéhes lélek sóvárgásával. A későbbi Nexö ebből a issükösiswinü miliőből, gyermekévei keivésfényü örömeiből merítette legnagyszerűbb proletármeséit éis novelláit, „A gyermekkor partja“ és a „Proletárnovellák“ cimü köteteinek legszebb darabjait, melyekben ez a penészvirágélet csodálatos színekkel telik és nemes élményanyaggá légyegesül. Kilenc esztendős korában Nexö családjával együtt Bornlhoiim szigetére kerül, ahol a látó gyermek számára megnyílnak a természet szépségei, titkai és csodái. Korán küzdelemre sarkal a kenyérért való gond, Nexö egy esztendeig pásztorkodik, megismeri a parasztélet nehéz harcát, a parasztot magát, a sziget idillikus csöndjét és a félelmes elemekkel harcban álló ember nehéz küzködését, de ez az élet nincsen Ínyére, nem a munkától húzódik, nem a harc kedvteleniti el, hanem a megállás, a paraszti tespedt sors. A sziget fővárosába megy és egy cipész műhelyébe áll be inasnak, ahol hat esztendeig marad, érthetetlenül nyomorogva, az előbbrejutás leghalványabb reménye nélkül. De az évek múlásával nő a vágy a szabadság és a tudás után, felébred a csavargás ösztöne és Nexö világgá megy, építő, majd rakodómunkás lesz, mig a sors összehozza egy német üvegfuvósegéddel, aki döntő befolyást gyakorol rá és a tanulásra való intelmeivel gyökereiben megváltoztatja az egyszerű munkássorsra Ítélt Nexö életét. Nexö kemény munkához lát, tanul és megismerkedik korának szociális áramlataival, élet és emberismerete gyarapszik, most kapja meg azokat az alapokat, melyekre egész későbbi élete támaszkodik és kialakítják jövendő sorsát. Alig nyílnak meg számára a tudás kapui, már maga is osztja a tudást: tanitóskodik, a gyermeklélek rejtett szépségeiben olvas, mig az emberfeletti harc aláássa gyenge szervezetének egészségét és a kór ágyba dönti. Ebben a végzetes órában Molbech dán költő özvegyének személyében újabb szerencsecsillaga jelentkezik, aki pénzzel látja el és lehetővé teszi déli útját, ahol egészsége újra rendbejön. Spanyolországból hozza el első könyvét, „Ünnepnapok“ cimü andaluziai útirajzait. Dániába visszakerülve Nexö tovább tanul, majd állást kap egy frederiksborgi iskolában, ahol 32 esztendős koráig marad, amikor végképp irói hivatásának szenteli magát. Nexö valamennyi alkotását szocialista világszemlélet hatja át, nincsen egyetlen sora, mely ne volna a szegény emberért való sikraszállás. Küzdő ember, eredményes küzdő és hóditó, letörést és félutat nem ismerő. Gyermekkora, küzdelmes ifjúsága a vezetői, a maga életében bányász, amikor az élet vérző oldalait, véres valóságait tárja fel. Korunknak Nexö a legszociálisabban érző költője, a legnagyobb szociális regények, a „Hódító Pelle“-nek megalkotója. Ebben a zolai realizmussal és egy Tolstoj emberábrázoló erejével megkomponált kétkötetes regényben Martin Alexander Nexö megírja a maga élettörténetét, egy emberét, aki hivatva van dolgozó társait elvezetni egy szebb jövendő elé. Ahogy Pelle erre a vezetőszerepre törtet és minden akadályt legyűrve, bátor és hű harcikedvvel eltelve dolgozik a maga és társai igazáért, — ez az emberi küzdelem századunk legértékesebb vallomásai közé tartozik. Évekkel ezelőtt elnyerte a Nobel-dijat. Alig van élő iró, aki jobban érdemelte volna meg ezt a kitüntetést. Egri Viktor. I '*•» AL»M, M VVÉS Z E I
