Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-07-07 / 27. szám - Krúdy Gyula: Alkonyati elbeszélés

A hét eseményei. Állam,főlátogatások Európaszerte. Felső kép: Semgals. Lettország elnöke, Stockholmban meglátogatta Gusztáv svéd királyt. Középen: A prágai királynapok. Masaryk elnök fogadja Fuad egyiptomi királyt. — Alsó kép: Dr. Reschofszky, Losonc uj rabbijának fogadtatása Somosuj falun. (Halász Gy. amatőr felvétele, Losonc.)

üvegeket azóta se, amióta a szódavizek csövére szúrós sarkantyút alkalmaztak, hogy ne lehessen a csövet bedugni minden tisztátalan szájba, fülbe, deszkafalon található lyukra. Ilyen fogadalmakat tesz az a részeg ember, aki hosszú, egészséges, boldog, gyötrelemnélküli életet is akar élni, amikor mámorát kialudta. Az ilyen ember olyan egészséges éhséggel ébred álmábólj hogy szinte semmire se emlékszik fogadalmaiból: hizott, fehér szalonnát eszik reggelire és hidegvizet iszik rá. Hát nem igy akartam nevelni a tekintetes urat, amikor gyógyítását hoszszias rábeszélés után elvállaltam? Főként abból a szempontból, hogy megmentsek a magyar társadalomnak egy nagyr,ahivatott, zseniális úriembert... Akit ismét visszavezethessek a drágalátos „hölgyvilág“ koszorújába., akár minit egy szalagot, akár mint egy kotillon-jelvényt, akár mint egy nőtlen fiatalembert, aki eddig csupán rosszindulatú betegségei miatt nem ért rá a házasságkötésre, de ha betegségeiből kigyógyult és szeretne boldog, hosszadalmas, megelégedett életet élni, amelyhez vagyonilag is módja van. Minek meghalni annak az embernek, akiinek szép kis földbirtoka van a Felső-Tisza mellett?

— Te szamár, tudnád, hogy menynyi gondom van vele? Több, mint a betegségeimmel, több, mint egy aszszonnyal, — kiáltott Ulrik ur a gyógyítójának, amikor Flegmann a vagyonáról kezdett beszélni. — Minden éjszaka ezért sóhajtozok, hogy vége legyen már egyszer a gazdálkodásnak, privátember legyek, mint egy nyugalmazott adótiszt és ráérjek a betegségeimmel törődni. Hallom, van Budán egy forrás, ahová zsebredugott pohárral szokás reggelenként járni.

„Flegmann“ különös arculatán a bibircsókok fényleni kezdtek, mintha gazdájuk most érkezett volna a gyógyítás ama stádiumába, amikor végre nem mondhatja, hogy „hiába dolgozott“.

— Hát valóban fnem akar a Hyimen hírei között szerepelni? Nem azon töri titokban a fejét, hogy egyszer úgy öszszevész velem, amely veszekedés után feljogosítva érzi magát, hogy útilaput kössön a talpamra? Nem akar egy nagyon kövér gazdiasszonyt állítani elejbém, aki számon kérje tőlem a pincekulcsokat, a korhadt hordókat, a törött üveglopókat, de még a családos kosarakat is, amelyekben a levesfőzéshez való rákok megdöglöttek, — azt kiabálván, hogy szedjem össze a rákokat a kertben, a lucernában, a virágágyakban, ahová a rákok felügyelet hiányában elmászkáltak: Ahol a mezítlábas szolgálókra leskelődtek? Valóban nem azért küld ki holnap a szőlőbe, a présházba, hogy azalatt el-